2016. december 30.

A SOHA VISZONT NEM LÁTÁSRA '16!

Újra eljön az idő, mikor megszokhatjuk az új évszámot.
2017.
Ízlelgessétek csak, mert pár hónapig még folyton belebakiztok majd, és az előző, borzalmas évet fogjátok emlegetni! Ami lehet, hogy nem is volt olyan rossz. Hmm... Nézzük, mi történt.
A személyesebb dolgokkal szeretném kezdeni, ami azt jelenti, hogy gyorsan át fogunk ugrani a blogos témára, mert nem történt olyan sok minden az életemben, de ami volt, az hihetetlen mérföldkőnek számított nekem.



2016. december 25.

KÖNYVKRITIKA - TOMMY WALLACH: KÖSZ, HOGY...

Ezzel a kis poszttal szeretnék boldog karácsonyt kívánni nektek, hogy miután kézbe kaptátok a könyvkuponjaitokat, telezabáltátok magatokat bejglivel meg töltött káposztával, és leheveredtetek a karácsonyi fények alá, legyen egy jó könyv a kezetekben. Persze ha a sorozatozást részesítitek előnyben, azt is tehetitek, csak sose feledjétek, hogy a családotok is szeretné a figyelmeteket élvezni.
Még egyszer kellemes ünnepeket nektek! Mosolyogjatok, szeressetek, egyetek és élvezzétek ki a szabadságot!

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.



A Moly és a Gabo oldalán

2016. december 18.

FOGADALMAK (?) 2017-RE

Az embereknek van ez a fura hozzáállásuk a szilveszterhez, meg az egész "új év, új én" dologhoz. Az év ebben az időszakában mindenki felpörög, egyrészt a karácsonyi ajándékok, és ebédek/vacsorák miatt, másrészt a szilveszter miatt. Mindenki gőzerővel szervezi mit fog csinálni az ominózus napon, 2016 utolsó óráján. A tökéletes ruha után szaladgálnak, házibulikba hívatják meg magukat és a többi cécó.
Én utálom a szilvesztert, nekem ez olyan, mint bármelyik másik este: otthon ülős, internetezős, magányos, ezért azt hiszem, nem csoda, hogy fogadalomírással (emlékeim szerint) még csak nem is próbálkoztam, de egyszer ugye mindent el kell kezdeni.
A fogadalmaim szerintem egyszerűen betarthatóak, kizárólag a céljaimra koncentrálódnak, mert nem gondolom hogy meg akarom/tudom változtatni a tulajdonságaimat, ennek az értelmét sem látom.


2016. december 4.

VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! - KARÁCSONYI MIXTAPE

Ősidők óta nem volt már bejegyzés a blogon. Azt hiszem, ez az időszak ilyen.
De ez most mellékes. Örüljünk, hogy legalább ez a poszt itt van nekünk, hála a VKP-nak, amiért határidőkhöz köt, és kénytelen vagyok leülni és bepötyögni ezt a bejegyzést. Nem mintha magamtól nem jutott volna eszembe összeállítani egy karácsonyi mixtape-et, de azt egybe akartam kötni a Winter '16 c. kis hangulatbombámmal, amit készülök rátok dobni -, merthogy tél, karácsony, fenyőillat és fehérbe öltözött táj... nem hiába az egyik kedvenc évszakom a tél -, de legalább így nem hanyagoljuk el a VKP-t, és a Winter '16-ben koncentrálhatok másra. (Egyenlőre titok!)
A bejegyzés témájára térve végre, a karácsony egyik legeslegkedvesebb része számomra a zene, ami nagyban hozzájárul ahhoz a hangulathoz, ami ilyentájt kialakul az emberben, és egészen a karácsonyfa leszedéséig benne marad.













2016. november 13.

TAG - STORY OF MY LIFE

Mindenek előtt köszönöm Vixnek, a Köztes Helyek blog írójának , hogy gondolt rám, és kihívott egy kis kalandozásra a zenelejátszási listám körül. Először megijedtem, hogy nem fog összejönni az a tíz idézet, de a végére olyan számokban is felfedeztem magam, amiknek a szövegére eddig nem is nagyon figyeltem.
Lényeg a lényeg: nem akarom szaporítani a szót, mert így is elég hosszú lett ez a poszt, a zene minden embernek fontos, az életünk szerves része, és valóban igaz a mondás, hogy az vagy, amit hallgatsz.

2016. november 3.

VÉGIGNÉZTEM: STRANGER THINGS 1. ÉVAD

Bloggeres körökben még nem igazán találkoztam erről a sorozatról szóló posztokkal, annak ellenére, hogy már tényleg mindenhol tombol a láz, de lehet, hogy csak az én figyelmemet kerülték el ezek a cikkek. Mindenesetre úgy gondoltam, sok gondolkodás, érlelgetés után ma bemutatom nektek mitől döglik a légy, avagy milyen a tökéletes sorozat. Merthogy ezt a bejegyzést inkább a rajongásom szülte, mint a kritizálás iránti vágyam.
De mielőtt belevágnánk, egy nagyon-nagyon fontos közlemény: remélem nem felejtettétek el, hogy nemsokára READATHON! Kicsit változtattam a szabályokon, nem feltétlenül muszáj holnap nekikezdeni, a lényeg, hogy a hétvégén valamelyik időpontban elvégezzétek, remélem, így jobban a szabadidőtökhöz tudjátok majd igazítani. (Én remélhetőleg maradok az eredeti időpontnál, vagyis hogy holnap - 4-én - reggel kezdem.)


2016. október 30.

KÖNYVKRITIKA - MICHELLE HODKIN: MARA DYER ESZMÉLÉSE

Elképesztően rég nem írtam már, és ahogy végigpörgettem az itt tárolt vázlatokat, rájöttem, hogy a legtöbbjük valamilyen mély benyomást hagyó könyv, vagy sorozatkritika, amit úton útfélen abbahagytam. Igazság szerint szívesen befejezném őket, de már egyáltalán nem érzem aktuálisnak őket, ellentétben ezzel a kinccsel, amit ma ki fogok elemezni.




Mara Dyer azt hiszi, az élete furcsább már is nem lehet, miután egy kórházban tér magához, és nem emlékszik, hogy került oda. Pedig lehet.
Amnéziája ellenére meggyőződése, hogy a barátait megölő, őt viszont titokzatos módon életben hagyó baleset nem egyszerű véletlen volt. Tényleg nem.
Nem hiszi, hogy mindazok után, amin keresztülment, lehet még szerelmes. Nagyon téved.

A Moly és a Könyvmolyképző oldalán




2016. október 1.

AUTUMN '16

A mai hangulatom: helló-belló Október!
A számomra legkedvesebb évszak az ősz. Nem csupán azért, mert ez volt az első, amit átéltem, hanem azért, mert ilyenkor van mit átélni. A suli a stressz mellett sok izgalmat hoz az életbe, a levelek ezer színbe öltöznek, elővehetem a kedvenc kötött pulcsijaimat, pihe-puha zoknijaimat, bekucorodhatok egy fotelbe egy bögre teával, és olvashatok hajnalig. Bár a természet elhal egy időre, utolsó erejével még megmutatja nekünk, hogyan kell stílusosan elbúcsúzni.
A Summer '16-os bejegyzéshez hasonlóan most is egy kis inspiráció-bombát dobok ide nektek.

2016. szeptember 21.

VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! - NEW YORK, ÁLMAIM VÁROSA

Történt ma, egy kis pepecselés az e-mail fiókommal és egy tűzriadó-próba között, hogy eszembe jutott, meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést.
Az ok, amiért elfelejtettem nagyon egyszerűen a blog mögött végzett háttérmunka, és egy kísérlet a kilépésre a komfortzónámból. Jelentem, mindkettő nagyon jól alakul - elméletben legalábbis -, de igyekszem optimista maradni, és nem stresszelni az előre látható nehézségek miatt.
Erre csodálatos figyelemelterelésként szolgál mai témánk, az álmaim városa.


2016. szeptember 18.

READATHON - OLVASÓ MARATHON

Itt az ideje, hogy visszatérjek, és újult erővel kezdjek megkönnyebbülni!
Sajnálom, hogy eltűntem, és utálok folyton sajnálkozni, meg panaszkodni, de rengeteg a dolgom a suli körül. A némettanárunk úgy döntött, hogy ő egyedül annyi házit fog feladni, mint tavaly három némettanár együttvéve. Emellett a kémiát és a fizikát már most nem értem, matekból pedig igyekszem nem lemaradni.
Szóval, időm egy szál se, de a múlt hétvégén, amíg három órát utaztam haza, majd vissza, legalább befejeztem két könyvet is. Sovány vigasz, de ez is valami.
A bloggal kapcsolatban kissé elvesztettem a lelkesedést, de kitaláltam valami nagyon-nagyon szuper dolgot, ami visszalendíthetne, pontosabban kettőt is. Az egyik az új kinézet, amit már most nagyon imádok, mert az ősz az egyik kedvenc évszakom, a másik pedig ez a kihívás, amit a címben is olvashattok.
UPDATE (11.03)!!

2016. szeptember 4.

KÖNYVAJÁNLÓ - 10 LIMONÁDÉS REGÉNY

Nagyon régóta porosodott ennek a posztnak a vázlata a piszkozatok között, és most, hogy beköszöntött a szeptember, egyúttal pedig az iskolakezdés is, gondoltam varázsoljuk még egy kicsit vissza a nyarat egy kis könyvajánlóval.
Én személy szerint a nyáron nem szoktam sokat olvasni, legalábbis ezen a nyáron úgy alakult, hogy összesen négy sikerült kivégeznem. (Mentségemre szóljon, hogy az egyikük Max Brooks Z világháborúja volt, kemény ötszáz oldal zombiapokalipszis - határozottan nem egy kellemes felüdülés volt, a másik pedig Kerouac Útonja, ami megegyezett a Z világháború hosszúságával, egyébként ha engem kérdeztek, visszanézve nem is emlékszem, hogy lett volna benne pár sornál több párbeszéd.) A suli időszaka viszont megfelel, hogy igazán belevessük magunkat az új könyvekbe - persze a tankönyveken kívül.

2016. augusztus 27.

ANGOL NYELVŰ KÖNYVEK BŰVÖLETÉBEN

Kissé válogatós könyvmolyként sokszor ütköztem már bele érdekes könyvekbe, amiket talán nem fordítottak le magyarra. Sajnos mivel egy éve kezdtem csak angolul tanulni, a tudásom még nincs azon a szinten, hogy képes legyek élvezettel elolvasni egy idegen nyelvű könyvet (legalábbis én ezt gondoltam, amikor nekifutottam a cikknek), így rendszerint várnom kell a magyar megjelenésekre, és kizárólag magyar körökben nézelődni, hogy még véletlenül se essek rabul a külföldi könyvekbe.
Mint ahogy tudjátok már, törzsvendég vagyok az internet különböző bugyraiban, így szinte elkerülhetetlen volt a találkozás ezekkel a gyöngyszemekkel.
Most elhoztam nektek pár könyvet, amikbe - sajnos, nem sajnos, - belefutottam és nem tudtam elmenni mellettük.
Tekinthetünk erre a posztra ajánlóként, vagy akár wishlistként is. Először a Fordításra várva címet akartam adni neki, aztán ahogy fordítgattam a fülszövegeket, fejbe vertem magam, hogy amíg vártam a fordításra, el is olvashattam volna őket angolul, mert néha - számomra - meglepően gyorsan ment a mondatok megértése.
Talán egy másik bejegyzésben egy szép pro-kontra listát is öszeállíthatnék, miért lenne jó idegen nyelvű könyveket olvasni.



2016. augusztus 24.

TAG - 25 DAL AZ ÉLETEMBŐL

Ezt a kihívást Annának köszönhetem, akit egészen idáig várattam a válaszaimmal, de most rászántam magam, szerintem az internet be is csődölt egy időre a sok YouTube videótól, de nagyon élveztem ezt a TAGet, ti is csináljátok meg bátran!
Próbáltam különböző előadókat és számokat beírni, aztán néhol nem jött össze. Idő közben fény derült arra, honnan jött a blog neve, hogy odavagyok a "no-name" énekesekért, meg az indie-ért, és hogy nyáron is ugyanolyan jó karácsonyi dalokat énekelgetni. A család most büszke rám.

2016. augusztus 20.

FILMAJÁNLÓ: BÁTRAK VÁROSA

Őszintén szólva mára egy újabb Back To School-posztot terveztem, de úgy gondoltam, nem terhelem a saját, és a ti lelketek az iskolával, talán a hónap felé lesz ilyen poszt egy-kettő, de nem hinném, hogy egy teljes cikksorozatot csinálnék erről.
Inkább maradok még a sorozatoknál/filmeknél, és mivel a napokban belenéztem ebbe a fimbe az HBO-n, utána megnéztem online az elejét, és úgy gondoltam, megér egy posztot.
Remélem, jó helyről fogjátok nézni a tűzijátékot!

2016. augusztus 16.

BACK TO SCHOOL - 5 OK, HOGY MIÉRT JÓ KOLLÉGISTÁNAK LENNI

Menthetetlenül beleestem a Teen Wolfba.
Valamikor múlt héten kezdtem el nézni, és miután rávettem a nővérem, hogy a tévén nézhessem, ő is rákapott, szóval már ketten csüngünk rajta. A kritika még érlelődik...
Hát ezért nem volt itt egy hete poszt, de koncentráljunk a mostani témájára!
Mivel alig fél hónap és itt a suli -, amibe már belegondolni is szörnyű, még így is, hogy én nem elsős leszek már -, minden blogon megjelentek már a BTS-bejegyzések. A legtöbbjük a DIY-ra koncentrál, de az én gondolataim legtöbbször a kollégium körül forognak, ha a szeptemberre gondolok. Ez valószínűleg azért van, mert tanév közben az időm nagy részét ott töltöm, mondhatni, ott élem az életem.
Kollégiumban lakni nagyban meghatározza az ember életének több területét is.  Egész héten távol vagy a családodtól, egyedül kell megoldanod a hét közben hirtelen adódó problémákat, sok időt is elvesz a hétvégéből az ide-oda utazgatás, és arról se feledkezzünk meg, hogy 0-24-ben másokkal vagyunk összezárva.
Ahelyett azonban, hogy a negatív dolgokra figyelnénk, vegyük számba a pozitív dolgokat, hogy miért is jó kollégistának lenni?

2016. augusztus 10.

AZ INTERNETEN AKADTAM RÁJUK - HÍRES UTOLSÓ MONDATOK 2.

Nagy örömmel láttam, hogy a cikk első része hatalmas sikereket ért el. Rengetegen megnyitottátok, és ez számomra hihetetlenül nagy megtiszteltetés. Furcsa látni, hogy az embereket érdekli az, ami engem. :)
Ha most visszatértél, hogy újabb utolsó mondatokt olvass, akkor megnyugtatlak, hogy ez a bejegyzés nem lesz kevésbé vicces és szórakoztató, mint az előző! Ha pedig lemaradtál a sorozat első részéről, ide kattintva elérheted!
Amilyen sokat fecsegtem az előző rész bevezetőjében, most annyival kevesebb mondanivalóm van!




Idióták! Idióták!
Aritomo Goto, japán admirális a II. világháborúban (1888-1942)

2016. augusztus 6.

AZ INTERNETEN AKADTAM RÁJUK - HÍRES UTOLSÓ MONDATOK 1.

Mindenkinek vannak furcsa dolgai.
Én például imádom az internetet. Imádok olyan mélységekben bóklászni, ahová a legtöbb ember nem téved, így olyan érdekes, ám talán haszontalannak vélt információktól fosztják meg magukat, amiktől csak többek lehetnek. Arra pazarolják a világhálót, hogy 0-24-ben a Messengeren lógjanak, vagy a Facebook hírfolyamát pörgessék unásig.
Azt hiszem, büszkén állíthatom, hogy én az internethasználók abba a csoportjába tartozom, akik imádják bővíteni a tudásukat. Ehhez szükségem is van, mikor a történetalkotáshoz szükséges kutatómunkát végzem.
Szeretek az Idegen Szavak Gyűjteményében keresgélni olyan vicces szavak után, mint a rabomobil, érdekelnek a paradoxonok, amiket néha boldog-boldogtalannak mesélek. Az egyik készülő történetem miatt olyan érdekes tényekre bukkanok, mint például hogy valóban lehet-e egyszerre utálni és szeretni valakit, és az agyunk hány százaléka zsír.
Épp ezért kezdtem bele ebbe a cikksorozatba. A Művészek csak egy kis szelet volt egy hatalmas tortából, és talán kevesebb csoki volt benne, mint amennyi az elkövetkezendőkben lesz.
Alig vártam, hogy elhozhassam nektek néhány felejthetetlen, elgondolkodtató, néha ironikus utolsó mondatot, amik mostanra elhíresültek, de végre itt vannak! És remélem, nagyon jót fogtok mulatni ezen a bejegyzésen!
A cikket két részre osztottam, mert nagyon hosszú lett volna egyben. Források, azaz több érdekesség a poszt végén!
Mert az internet nagy, és tele érdekességgel!



2016. augusztus 2.

BOOK TAG - BÁRCSAK...

Ma úgy voltam vele, hogy posztolni kéne, de nem tudtam, mit. Valami könyveset, nyáriasát szerettem volna, de az idő ma nem a legnyáriasabb errefelé, és egyébként is lusta voltam összeállítani a tíz könyvből álló ajánlót, amit kigondoltam. Így hát úgy gondoltam, mivel már rég volt TAG a blogon, itt az ideje kitölteni egyet.
Keresgéltem kicsit a Moly TAGes zónájában, és rátaláltam erre. Szóval köszönöm, LittleMoth, az ötletet! (A sors fintora, hogy ma láttam, hogy Anna kihívott egy zenés TAGre. Na nem baj, lesz még poszt! Köszi, Anna, innen is!)
Nem neveznék meg senki konkrétat, ha tetszik vigyétek, csináljátok! Jó móka!


Bárcsak kapott volna folytatást!

Ezt most átalakítom egy "Bárcsak lefordították volna a folytatását!"-ra, és rögtön van is két jelöltem.
Az egyik Ally Carter Cammie, a Kaméleon c. sorozata, amit bár kevesen ismernek, szerintem állati király. Kár, hogy a második rész után kaszálták...
A másik A fiúknak, akiket valaha szerettem, amit csak nemrég fejeztem be, de már most tűkön ülök a folytatás miatt. És persze Peter K. miatt.

2016. július 27.

AZ INTERNETEN AKADTAM RÁJUK - MŰVÉSZEK 2.

Annyi tehetséges ember van, akit még nem fedeztek fel, akinek a nevét még nem tudja a világ. Annyi ismeretlen, aki próbál valaki lenni. Épp ezért írtam meg ezt a bejegyzést, amiben újabb tehetséges művészeket mutatok be nektek, de nem gondolom, hogy lesz több ilyen. Nem azért, mert nem tudnám tovább folytani a listát, hanem mert nagyon is tudnám. A végtelenségig.
Legközelebb valami más témában hozok nektek cikket, és meglátjuk, a művészeken kívül, mit szoktam még találni.
Mert az internet nagy, és tele érdekességgel.

A művészek nevére kattintva felkereshetitek a weboldalukat, ahol még több képet találtok tőlük.

Agnes Cecile

Eredeti nevén Silvia Pelissero, egy olasz művész lány, akinek a vízfestékkel készült művei bejárják az internetet. Sajnos azonban az internetezők nagy része nem is tudja ennek a két lábon járó csodának a nevét.
Én ölni tudnék, ha így rajzolhatnék. Sajnos nem tudok.



2016. július 24.

VÉGIGNÉZTEM: QUANTICO 1. ÉVAD

Tegnap elmaradt a bejegyzés, mert őszintén szólva eszembe jutott, hogy a The Royals-t valahol úton-útfélen félbehagytam, és jó lenne már befejezni. Szóval leültem, és lenyomtam egy fél évadot. A bejegyzés meg? Upsz.
Helyette hatalmas meglepetés várt, mikor délután felnéztem ide, kikerült a blog a Jó blogok tárházába! Ez óriási megtiszteltetés, mivel még egyik blogom sem ért el hasonló dolgot. Rendkívül hálás vagyok a szerkesztő lányoknak, legfőképp Maffiának! Imádlak titeket, és elmondhatatlanul köszönöm nektek, olvasóknak.
És ha már meglepetések, és sorozatok: láttátok a Flash új évadának előzetesét? Érdekesen néz ki...
A bejegyzésre térve gondoltam, ha már tegnap is sorozatoztam, kiteszem ezt a posztot erről a hihetetlen évadról, amit magunk mögött tudhatunk, legalábbis, ha követtétek a sorozatot, ha nem, akkor itt az első részről szóló kritikám kedvcsinálóként, ugyanis a poszt helyenként spoileres lehet.
Őszintén szólva, mikor megnéztem a legelső részt, és leírtam a véleményem, akkor kifejeztem az aggályimat azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba halad a sorozat, és ez valamiért egy darabig ingadozott is, néha tényleg kételkedtem, máskor pedig ódákat tudtam volna zengeni a sorozatról.
Ez biztosan nem azért volt, mert maguk a részek is ingadoztak a jó és rossz között, mert kifejezetten tudta hozni a színvonalat a Quantico az egész évadon keresztül.

2016. július 18.

KÖNYVKRITIKA - JACK KEROUAC: ÚTON

A beat nagy pillanata volt, amikor 1947-ben Jack Kerouac, a fiatal író, aki még csak kereste a hangját, találkozott Neal Cassadyvel, majd többször is beautózták az Egyesült Államok és Mexikó legkülönfélébb tájait – s közben hol William Burroughsnál töltöttek heteket, hol Allen Ginsberggel folytattak hosszú beszélgetéseket, hol nagy szerelmeket éltek át, hol a pillanatnyi testi örömökben, egy kuplerájban vagy a féktelen ivásban keresték a tökéletes elragadtatást, és dzsesszt hallgattak, s aztán újra száguldottak a "jajongó kontinensen" át, valami felé, vagy talán valami – a leples bitang? – elől, aki mindig az ember sarkában jár.

Majd 1951-ben Kerouac három hét alatt megírta utazásaik történetét, az "ős-Úton"-t, az "eredeti tekercset", amelyben lázasan lüktet a beat, de ez a könyv – akkor – nem jelenhetett meg. Hat évnek kellett eltelnie, hogy megszülessen az a szövegváltozat, amelyben aztán a világ megismerte az Úton-t, a beatnemzedék leghíresebb művét. Jóval több ez a könyv, mint egy új életérzés kiáltványa: az ötvenes évek óta töretlen népszerűsége is mutatja, hogy olyan nagyregénnyel van dolgunk, amely elsősorban művészi erejével varázsolja el a mind újabb nemzedékeket.
Forrás: x


Jack Kerouac nevét -, amit még most sem tudok elsőre hibátlanul leírni, nemhogy kiejteni - az Öld meg kedveseidből ismerem, és mikor nézelődtem a könyvtárban valami limonádé nyári olvasmány után kutatva, egyszer csak újra előttem volt ez a név.
Rögtön le is kaptam a polcról, pontosan azért, amit a rövid cím, és az újraalkotott borító sugallt, de erről egy kicsit később.
Az Öld meg kedveseid számomra elengedhetetlen volt ahhoz, hogy megértsem az Úton mögöttes tartalmát, vagyis a beat nemzedékének irodalmi alakjainak történetét.
Először is egy kis Wikipédia, hogy mindenki képben legyen az alapfogalmakkal:

Mi a beat? Ki alkotja a beatnemzedéket, kik a nagy alakjai?

A beat (vagy beatzene) egy könnyűzenei irányzat, amely az Egyesült Királyságban az 1960-as évek elején alakult ki, alapvetően a dzsesszel szembehelyezkedő stílusként, bár részben abból eredeztethetően jött létre. Legjelentősebb képviselői a világszerte igen népszerű Beatles és a Rolling Stones voltak.
Forrás: x

Beat - azaz "ütött, "vert", "szakadt"; beat - azaz egy új zene és új kultúra lüktetése; beat - azaz tiltakozás, őrület, száguldás; beat - azaz egy új nemzedék, amelyik új, spontán, vad és az élet titkának mélyére hatoló művészetet akar létrehozni.
Forrás: x

A beatnemzedék az ötvenes és valamelyest a hatvanas évek nonkonformista fiatalságának irodalma, a társadalmi beolvadást, a fogyasztói társadalmat illetve a háborúkat tagadók hangja volt ez. Nem a szakirodalom által egységesen behatárolt irányzatról van szó, mint amilyen a 20. század eleji avantgárdra volt jellemző. Gregory Corso egy nyilatkozatában kijelentette: „Három ember, még nem egy nemzedék”. Ennek a korszaknak a felnövő zenészei, fiataljai már nem csak a zenében, hanem az irodalomban is lázadtak.
Norman Mailer A fehér néger című szociográfiai tanulmányában vezeti le a fekete rabszolgáktól a modern kori pszichózis fő mintapéldányát, a hipstert, aki kizárólag saját élvezetei vezérelte világszemléletet alakít ki - valahol itt gyökerezik a beat. Hozzájárult valószínűleg J. D. Salinger Zabhegyezője, amelyet a beat-irodalom előszelének tartanak. A beat-nemzedéket lehet úgy is említeni, mint egy irodalmi kört, amelynek tagjai Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Neal Cassady, William S. Burroughs, Gregory Corso, Lucien Carr, Herbert Huncke, és Peter Orlovsky. (És itt egy nagyon fontos mondat: [szerk.]) ...fölösleges kizárólag művészi csoportosulásként számon tartani a társaságot, hiszen Cassady, Carr és még páran inkább csak hobók voltak, akik életmódjukkal, eszméikkel, világszemléletükkel hatottak Kerouacra és társaira.
Forrás: x

2016. július 14.

CSAK EGY KORTYOT


Nyár eleje óta fogalmazódik bennem ez a bejegyzés, amit egy kissé túl személyesnek gondoltam ahhoz, hogy rögtön a blog indulásakor megosszak veletek, de úgy gondoltam, hogy - akárcsak a Súlytalanul kritikán belüli öngyilkosság/zaklatás témája - erről is beszélnünk kell, mert aktuális, és probléma is a korosztályomon belül.
A nyár kezdetén úgy alakult, hogy osztálykirándulás helyett bulit szerveztünk, amit egyik kedves osztálytársam szüleinek tanyáján tartottunk meg.
Természetesen "jó" osztályhoz méltóan kevesen voltunk, mert a többség megsértődött a szervezésen, vagy a meghívás utáni visszajelzés miatti vitán. De a dolognak pozitív oldala is volt, mert így kicsit barátságosabb, összetartóbb volt a társaság, de ebbe - őszintén szólva - sokunknak nehéz volt belerázódni, mert voltak olyan pillanatok, amikor klikkesedni kezdett mindenki, a szervező lányok eltűntek valamerre, a fiúk a nagyszájú lányokkal hülyéskedtek, a zűrösebbek a kert egy eldugott részén iszogattak, akik pedig nem tudtak hova csapódni, letelepedtek egy asztalhoz.
A bulit épp a magyar-izland meccs idejére rögzítették, ezért már viszonylag korán, hat órakor körbejártak a felespoharak.
Akkor még nem igazán foglalkozott vele senki, hogy vannak, akik nem isznak.
Vége lett a mérkőzésnek, és kitódultunk a kertbe, hogy táncoljunk, beszélgessünk, meg ellegyünk. Tízre kiderült, ki itta le magát, sokan elvonultak hányni a WC-be, vagy az erdőbe, és akkor merült fel az alkoholivás témája.

2016. július 8.

QUANTICO PILOT-KRITIKA

Újabb ismeretlen sorozatot hoztam nektek, ami tavaly ősszel indult az ABC sorozataként.
Igen, tudom, hogy megígértem a Screames kibeszélőt, de a második évadot elszúrták, amit még nem tudtam felfogni, így azóta inkább emésztem még magamban, ha nem gond.
A Quanticora egyébként a YouTube-on akadtam rá, egy fanvideókat készítő lány csatornáján láttam meg. (A lány egyébként magyar, úgyhogy dupla szerelem, hogy videókat készít a kedvenc sorozataimról, a kedvenc párosaimról.) Most a nyáron kicsit elvesztem sorozatok terén. A Flash második évada véget ért, októberben jön az új, a Trónok harca 6. évad is befejeződött, a Scream hetente jön, a Bates Motellel elakadtam, mert nem találom a következő részt felirattal, a többihez pedig nincs kedvem, szóval a Quantico jó időben talált rám.


Frissen toborzott FBI-ügynökök érkeznek a szövetségi nyomozó hivatali quantico-i kiképző bázisára. Ők a legjobbak, legértelmesebbek és legalaposabban leellenőrzött újoncok, szóval lehetetlennek tűnik, hogy egyikük gyaníthatóan egy nagyszabású, New York City-t célba vevő terrortámadás szellemi atyja. Pedig igen.
Forrás: x

2016. július 6.

VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! - NYÁRI BAKANCSLISTA


A legelső VKP-poszt.
Én is csatlakoztam a kezdeményezéshez, amivel már sokszor összefutottam mások oldalán. Amikor elindítottam a blogot, tudtam, hogy szeretnék a bloggerek ezen rétegéhez tartozni, akik "ami a szívemen az a blogomon" stílust képviselik - a szememben -, és rengeteg féle témáról írnak saját tapasztalat, élmény alapján, akik ötletet, tippet cserélnek.
A VKP ezeket a stílusú blogokat köti össze, ennek segítségével eltalálhatunk mások oldalára, megnézhetjük, mit gondolnak a témáról, hogy értelmezték a feladatot, és talán körülnézünk a többi poszt közt is.
Szerintem fantasztikus, és izgatottan ugrottam neki, ennek a posztnak az elkészítéséhez.

2016. július 1.

HELLO, JULY!


A Hello and Goodbye egy havi cikkrovat. A két bejegyzés minden hónap két első napján kerül a publikum elé. A Goodbye két részből áll, az első felében leírom, mi történt velem a hónapban, és megmutatom a kedvenc apróságaim. A Hello-ban pedig előre tekintünk, mi várható a bloggal kapcsolatban az adott hónapban.

Az előttünk álló hónapban is elég vegyesek lesznek a posztok. Lesz itt könyvkritika -, mert mással sincs tele a szobám, csak könyvekkel -, filmajánló, sorozatkritika, szó lesz költözésről, egy komolyabb témáról, és egyéb apróságokról. (Előrevetítem, hogy az augusztus ennél tematikusabb lesz, de soha nem találjátok ki, hogy miért. Az iskola miatt.)
És előbb-utóbb jönni fognak azok a VKP-s posztok is, aminek nagyon örülök, mert szerintem így többen tudnak idetévedni, ráadásul havi két bejegyzésem le lesz fixálva.
Közérdekű információ, hogy július közepétől szeptemberig lehetséges, hogy rendszertelenek lesznek a posztok, és néha eltünedezem egy-két hétre, ugyanis már ezer helyen, ezerszer leírtam, hogy el fogunk költözni, és mivel mamáméknál nincs wi-fi, sajnos előre kellene írnom a bejegyzéseket, hogy ne a közös gépnél szenvedjek az egész család előtt, de ez sajnos nem sikerült. Még! A július elejét azonban feláldozom erre.
Ami azt illeti, most ennyire tellett, további jó szünetet! Aztán ne csak a szobában üljetek!

2016. június 30.

GOODBYE, JUNE!


A Hello and Goodbye egy havi cikkrovat. A két bejegyzés minden hónap két első napján kerül a publikum elé. A Goodbye két részből áll, az első felében leírom, mi történt velem a hónapban, és megmutatom a kedvenc apróságaim. A Hello-ban pedig előre tekintünk, mi várható a bloggal kapcsolatban az adott hónapban.

MI TÖRTÉNT AZ ELMÚLT HÓNAPBAN

Azon kívül, hogy végre lezárult a gimiben töltött első tanévem -, amit jobban belegondolva az igazgatónő le sem zárt...- nem igazán történt semmi. A bizonyítványom jó lett, kevés tantárgyamból, ami az idén volt, csak matekból és tesiből lettem négyes, de a tesi valójában a matekon is múlt volna. A tervezett közösségi szolgálati munkám a strandon nem jött össze a csodálatos szervezés miatt, viszont elmentünk barátnőmmel a tűzoltóságra, ahol négy órát el is számoltak nekünk két órányi eligazításért. Szóval a június utolsó hete is majdhogynem eseménytelenül zajlott.
Ez a hónap az otthon ülés hónapja volt, igyekeztem minél kevesebbet kimozdulni, és lélekben felkészülni, hogy a költözés miatt nem lesz wi-fim. Próbáltam legyártani a júliusi és augusztusi bejegyzések zömét, inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel, és kicsit úgy érzem, le vagyok maradva, és ez a hónap csak úgy elsiklott a fejem felett.
A bloggal kapcsolatban egy kicsit kísérletezgettem, szerintem ezt észre is vettétek. Volt itt könyvkritika, nyári inspirációbomba zenékkel és képekkel, TAG, kihívás, személyes poszt.
Az volt a tapasztalatom, hogy a könyvkritikáért oda voltatok, és higgyétek el, már nekem is bizseregnek az ujjaim, hogy újra írhassak a mostani három szerzeményem valamelyikéről, amire a könyvtárban akadtam rá, de erre még egy kicsit várni kell, mert jelenleg beleestem a Harry Potter köteteimbe.
A Summer '16 bár nem aratott akkora sikert -, amit nem is vártam -, imádtam összeállítani azt a kis inspirációs posztot, és szerintem várható még ilyen, vagy ehhez hasonló.
Határozott előre lépésnek tekintem viszont, hogy csatlakoztam a Mayar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségéhez, és a Vigyázz! Kész! Posztolj! kezdeményezéshez is csatlakoztam.

2016. június 25.

SUMMER '16

Egy átlagos zene lejátszónak indult ez a poszt, aztán szenvedtem egy kicsit a képkereséssel, és valahogy eljutottam a Pinterestre. Ott aztán persze, beszippantottak a nyárias képek, és összeszerkesztgettem belőlük ezeket a szép montázsokat. A legjobban a pasztell rózsaszín, és a citromsárga összeállítás tetszik a legjobban, pedig egyik sem a kedvenc színem, sőt! (A Pinterestem itt találjátok)
Ezzel a szöszmötöléssel is ment a fél napom, ami miatt elcsúsztam a Harry Potter-kihívásommal, vagyis azzal, hogy egy hét alatt kiolvassam mind a hét kötetet, de nem is bánom, mert nagyon élveztem ezen a bejegyzésen dolgozni.
A zenékről még annyit, hogy érdekes az ízlésem. Van itt pörgős pop, elektronikus, indie töménytelen mennyiségben, még pszichedelikus rock is becsúszott, és bár ilyet nagyon ritkán (soha sem) hallgatok, a Tame Impala száma valami fantasztikus.
Remélem, ti is belehallgattok, és találtok valami ínyetekre valót, vagy legalább abban a csodálatos dinnye mintájú szoknyában, vagy az aranyos feliratospólókban gyönyörködni fogtok!

2016. június 21.

KÖNYVKRITIKA - SARAH BANNAN: SÚLYTALANUL

moly.hu, cicerokonyvstudio.hu

Carolyn Lessing érkezése előtt nem sok minden történt az alabamai Adamsville-ben. Az emberek minden héten a futballcsapatuk győzelméért imádkoztak a vacsoraasztalnál és az iskolai gyűléseken. A legszexisebb Adams Gimis lányok listája évente frissült a szavazatok alapján, és a hatalmi viszonyok is annak megfelelően alakultak. A diákok az íratlan szabályok fényében élték mindennapjaikat, ügyelve például arra, hogy pomponlányok nem lógnak együtt az úszókkal, végzősök nem randiznak elsősökkel. Mindez törvényszerű volt addig, amíg be nem toppant az új lány.
Carolynról csak annyi derült ki a közösségi médiából, hogy New Jerseyből költözött át, és 1075 barátja van. A tengerpartokon készült fotókon olyan gyönyörűen festett a fiúbarátaival együtt, mint az Abercrombie cég modelljei. A való életben azonban jóval több volt ennél. Tökéletes.
A SÚLYTALANUL visszaránt minket a sötéten gomolygó kamaszkorba, amelyről Sarah Bannan riasztó, de hiteles képet fest első regényében.


FIGYELEM! A POSZT SPOILEREKET TARTALMAZHAT!

Mostanában rákaptam az ilyen realisztikus, kissé depressziós, szomorú hangulatú könyvekre, és amint megláttam a Súlytalanul angol fülszövegét molyon, azóta tudtam, hogy egy nap el fogom olvasni ezt a regényt.
Még el sem olvastam az utolsó pár oldalt, de már azon gondolkodtam, miről fogok ebben a bejegyzésben írni, amit eredetileg egy élménybeszámolónak vagy ajánlónak akartam titulálni, de aztán rájöttem, hogy az egész könyvet inkább a kamasztársadalom kiritkájaként lehetne értelmezni.

2016. június 19.

101 AZ 1001-BEN

Közel három év, 101 inspiráló pont egy listában.
Míg a többi blogger nyári inspirációkkal látja el az olvasóit, én összeállítottam egy hosszú listát tele kisebb-nagyobb célokkal, vágyakkal, amiket majd' három év alatt teljesítenem kell. Mindenesetre remélem, hogy aki rákattint erre, az néhány ötletet kap a nyári programjaihoz is.
Őszintén szólva egy kicsit félve álltam neki ennek a feladatnak, mert lehet, hogy egy-két év múlva már nem fognak érdekelni az itt leírt dolgok, amiket - megjegyzem - nagyon nehezen szedtem össze. Már a negyvenedik pont körül kifogytam a fontos dolgok felsorolásából, a nyolcvanadik felé lassan közeledve pedig már inkább csak elegem volt a listából, és az egészből kihívásból, de megcsináltam! Befejeztem, és ezzel le is húzhattam az első pontot.
Remélem, a sok gondolkodás megéri majd, és legalább a lista felét teljesíteni tudom majd!


Kezdés: 2016. június 19.
Vége: 2019. március 17.

2016. június 12.

MERJ KIÁLLNI!

Két hete részt vettem egy tehetségkutatón, bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá, mert nem verseny volt, sem valami válogató. Egyszerűen a koleszon belül lehetett jelentkezni, és egy csütörtöki este a jelentkezők bemutathatták tehetségüket.
A nevelőtanár, aki a csoportot felügyeli, amiben vagyok, megkérdezett engem, hogy szeretnék-e felolvasni egy novellát, regényrészletet, vagy bármi hasonlót, amit írtam. Azt válaszoltam neki, gondolkodom rajta.
Két embernek meg is mutattam egy írásomat, és ők bíztattak is, hogy jelentkezzek, de végül anyu beszélt rá. Ő azt mondta, hogy nincs semmi vesztenivalóm. Erre persze rávágtam, hogy már hogyne lenne. Mi van, ha nem tetszik nekik, és csak kiröhögnek? De valamiért akkor, amikor anyu ezt mondta, már eldöntöttem, hogy benevezek. Már csak azért is, hogy elinduljak valamerre.


Szóval: tippek, hogyan vesd rá magad a nagyközönség előtti szereplésre...
Először is, nem mondom, hogy állj hozzá pozitívan, mert így is, úgy is el fogsz képzelni mindenféle borzalmakat, amik közbejöhetnek. Elesel a színpad felé menet, izgalmadban hányingered lesz, és ki kell rohannod, belebakizol, kiröhögnek, és a többi.
De gondolj csak bele, van egy különleges tulajdonságod, hobbid, amit talán nem mindenki tud, vagy legalábbis nem úgy, mint te. Értékes vagy, és az embereket mindig érdekli az ilyesmi, és nem úgy fognak hozzáállni, hogy akkor most röhögjünk egy jót.
Visszajelzést mindenképp kapni fogsz, de akkor se keseredj el, ha negatívat. Legalább tudod, hogy van hova fejlődni.
Ha viszont tényleg, igazán jó vagy abban, amit csinálsz, márpedig én biztos vagyok benne, hogy jó vagy, akkor a tehetséged bemutatása egy jó kezdet afelé, hogy mások megismerjék a neved. Akár iskoláról, kollégiumról, a bloggerről vagy bármilyen közösségi térről beszélünk is. Gondold végig. Ezzel szeretnél foglalkozni? Zenész, táncos, költő, író, bűvész akarsz lenni? Kezdd el most, és elindulsz az úton, hogy megvalósítsd az álmaid.
Így a végére még megjegyezném, hogy én is gazdagabb lettem valamivel a felolvasásom után. Nem csak azt tudtam meg, hogy tehetséges vagyok, és ezzel foglalkoznom kell, hanem azt is, hogy az emberek jófejek, kedvesek, és pozitívak, emellett arra is rájöttem, hogy nem kell félni, mert bár jó dolog, és visszatart néhány orbitális hülyeségtől, félelemből elutasíthatsz néhány nagyszerű élményt, és élettapasztalatot. És még bánni is fogod.

2016. június 8.

5 DOLOG TAG

Ez a bejegyzés szerencsés módon a saját koliszobámból lett posztolva, ugyanis valamilyen oknál fogva nagyjából tíz perce felvillant a wifi a telefonom kijelzőjének tetején.
Ma egy kis TAG-et hoztam. Személy szerint imádok ilyen bejegyzéseket olvasgatni, mert sok dolgot megtudhatok a blog írójáról, és közben azon gondolkodom, én mit válaszolnék.
Ezt a TAG-et Sára blogján találtam, és a kérdések nagyon érdekesek, ezért esett a választásom erre. Legjobban a könyves és az utazós kérdés tetszett, mert imádok ezekről beszélni.
Ha te is kedvet kaptál hozzá, töltsd ki nyugodtan.


2016. június 2.

HELLO, JUNE!


A Hello and Goodbye egy havi cikkrovat. A két bejegyzés minden hónap két első napján kerül a publikum elé. A Goodbye két részből áll, az első felében leírom, mi történt velem a hónapban, és megmutatom a kedvenc apróságaim. A Hello-ban pedig előre tekintünk, mi várható a bloggal kapcsolatban az adott hónapban. 
A hónapra tervezett blogposztok témája elég vegyesen néz ki jelenleg. Lesz itt TAG, motivációs bejegyzés, könyves poszt, meg - rövid gondolkodás után - a Sream: The TV Series második évados kibeszélőt is megcsinálom. Ez a bejegyzés áll legközelebb hozzánk, ugyanis a Screm, mint már az Öt sorozat, amit még nem láttál, pedig kellett volna posztomban már említettem is, 30-án jelent meg. Még én sem láttam, mert a héten elég sok dolgom van, a hétvégén pedig esküvőre megyek, így valószínűleg június második hetében fogom megnézni, és véleményt írni róla.
A magánéletemet tekintve, az első hét húzós lesz, elég sok minden van betervezve, és a suliban is meg akarják íratni az utolsó dolgozatokat. Az iskola utolsó pár napját valószínűleg pakolással fogom tölteni, mert ki kell pakolnom a koleszszobából, ami már most érzem, hogy nem öt perc lesz.
Egy kicsit messzebbre tekintve, a hónap végén a strandon fogok közszolgálatizni. Táborozó gyerekekre kell majd vigyáznom egy barátnőmmel öt napon át, reggel nyolctól délután négyig. Ha minden igaz negyvenöt órát számolnak el, ami nem semmi egy hét alatt.

2016. június 1.

GOODBYE, MAY!

Végre elérkezett az első Goodbye...! poszt, amit hamarosan egy Hello...! is követni fog. Ezeknek a bejegyzéseknek a tartalma megfelel egy Májusi kedvencek és Thing I Love May típusú posztnak.
Amikor megcsináltam a blogot, már akkor tudtam, hogy nálam nem lesz heti TIL..., meg havi kedvencek, de szerettem volna bemutatni -, a TIL...-hez hasonlóan,- hogy mi történt velem az elmúlt egy hónapban, milyen kedvenceim lettek, mind blogposztok, videók, esetleg sminktermékek, vagy más apróságok terén. Ezt a bejegyzést a mindig a rákövetkező hónap első napjára időzítem, hogy aztán másodikán a Hello...! következzen. A Hello...!-ban pedig előretekintést csinálunk, hogy mi lesz várható az adott hónapban.
Én személy szerint imádom ezeket olvasgatni, de nem akartam, hogy a heti két tervezett bejegyzésből az egyik egy apró lista legyen az én kis örömeimmel.
Aztán majd meglátjuk, mennyire fog ez a rendszer működni. Egyenlőre kísérleti jelleggel kipróbáljuk, de lehet, hogy a két bejegyzést össze fogom vonni.


MI TÖRTÉNT AZ ELMÚLT HÓNAPBAN?

Májusban eléggé ellazultam, már ami a nyelvtanulást illeti. Öt éves német-angol tagozatra járok, heti 12+ németórám van egy héten, azért plusz, mert mind a három némettanárom berakott a félévben egy-egy plusz órát, ezek közül az egyik tartós, szinte órarendi óra, a másik kettőn általában projekten dolgoztunk, amit épp tegnap adtunk elő a felsőbb éves német tagozatosoknak. Elég kemény volt, Jugendszene témában adtunk elő, a punkokról. Én a zenéjükről és a vallásukról beszéltem.
Angolból ellustultam az utóbbi két hétben. Nem igazán tanultam, pedig a sok igeidő miatt nem ártana folyamatosan, óráról órára átnézni az anyagot. Matekból annál jobban belehúztam. A matektanárunk elég szigorú, és keveset magyaráz, ami nagyon megnehezíti az algebrai törtekkel való műveletek miértjeinek megértését. Múlthét pénteken írtunk belőle dolgozatot, és rengeteget gyakoroltam rá, mert hármasra állok, és maximalista lévén utálnám, ha a bizonyítványomban lenne egy hármas.
Írás terén is sikerült előrelépést tenni. A koleszban tehetségek estéjét rendeztek diákhét alkalmából, és én is szerepeltem egy novellámmal, ami egy burkolt társadalomkritikává nőtte ki magát. Legalábbis az én szememben. A lényeg, hogy nagyon izgalmas volt, de ezt majd egy külön bejegyzésben még kifejtem nektek.
A nyár már itt van ezért fantasztikus, hogy meleg van, süt a nap, meg miegyebek.

2016. május 30.

AZ INTERNETEN AKADTAM RÁJUK - MŰVÉSZEK

Végre mindenkinek elkezdődött a vakáció. Ami azt illeti, én már kedden sem mentem suliba, mert a szerdai napot kiadta az igazgató, kedden pedig csak két órám lett volna, így hétfőn anyuék eljöttek értem, és kipakoltam a koliból.
Azóta nem sok értelmes dolgot csináltam, példának okáért összerámoltam a szobámban, ami teljesen felesleges volt, ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy hónap múlva mindezt két órányi autóúttal odébb kell költöztetnem. Talán az egyetlen okos megmozdulásom az volt, hogy benéztem a történetes blogomra, ami még nem nyitott ki, de már alakul a dolog. Elkezdtem írni valami nagyon nyári, nagyon viccesnek szánt valamit.
Most hoztam nektek pár művészt, akik így vagy úgy - általában a tumblrön - szembejöttek velem, pontosabban egy művük.
Nyílt titok, hogy imádok az interneten bóklászni. Sokan mondják, hogy az internet butít, de szerintem kifejezetten szélesíti a látóköröd, ha tudod, hogy használd. Elvégre te is éppen ezt a bejegyzést olvasod, amiben - remélhetőleg - információt szerzel egy-két olyan dologról, amiről eddig nem tudtál.
Ha tetszik nektek ez a cikk, lehet, hogy kihozok belőle egy sorozatot, és megnézzük, mire is szoktam akadni az internet sötét bugyraiban. Mert van egy pár dolog.


A művészek nevére kattintva felkereshetitek a weboldalukat, ahol még több képet találtok tőlük.

Zaria Forman



Zaria Forman egy amerikai festő, akit a világ különböző pontjaira tett utazások inspiráltak korai gyermekkorában. Legtöbb képén a víz és/vagy az ég látható.
Elképesztő részletességgel jeleníti meg a fény tükröződését a vízen, a hullámokat, vagy az antarktiszi jéghegyek formáit és árnyékolását. Az ember ránéz ezekre a képekre, és hirtelen azt mondaná, csak fényképek.

2016. május 27.

ÖT SOROZAT, AMIT MÉG NEM LÁTTÁL, PEDIG KELLETT VOLNA


Sorozatfüggő lévén olyan sorozatokba is beleestem már, amikről nemhogy a barátaim, de még a legtöbb sorozatnéző sem hallott soha. Eleinte mikor elkezdtem ezeket nézni, úgy éreztem, szétrobbanok, ha nem beszélhetem meg valakivel, hogy mit néztem hétvégén, és hogy tetszett. Aztán fokozatsan elhagytam ezt a vágyat. Kezdtem megszokni, hogy tele van a fejem olyan dolgokkal, amikről az emberek többségének nincs tudomása.
Egyfajta blogindító löketnek szánom ezt a bejegyzést, amiben bemutatok nektek öt olyan sorozatot, amik a rivaldafényen kívül esnek. A legtöbb szerintem nem jönne be minden tinédzsernek, és felnőttnek, inkább egy korosztályt céloz meg, egy szokatlan stílusú réteg érdeklődését tartatja fenn, és ezért nem akkora a rajongótáboruk.
Én sorozatok terén nagyon változatos vagyok, de szerintem ez a lenti listából érződik is. A drámától a sci-fin át mindent megnézek, és általában tetszik is, amit látok. Így én is szeretnélek buzdítani titeket, hogy nézzetek bele mindegyikbe, mert lehet, hogy az ajánló alapján csak legyintesz, hogy ez nem az én műfajom, de belenézve talán megszereted. Tegyetek próbát!
Egyébként, ha van hozzá kedvetek, írjátok meg kommentben, milyen sorozatokat néztek, amiket kevesen ismernek. Talán ha lesz hozzá kedvetek, csinálhatunk belőle reakció-bejegyzéseket is. Mindenre nyitott vagyok.

2016. május 20.

NYITÁS


Hát megint itt vagyok.
Pötyögök egy bejegyzést, az elsőt egy blogra a sok közül. A háttérben egy szám megy folyamatos lejátszáson.
Valami furcsa borzongást érzek a hasamban, mert soha nem fejezek be semmit, szeszélyes vagyok, és könnyen túllépek dolgokon.
Nem akarok meggondolatlan ígéreteket tenni, és nem is fogok, csak hagyom, hogy a már fél éve tervezett személyes kuckóm a nyilvánosság elé álljon, hogy kirepüljön a kezemből és saját, új, olvasók által ráragasztott értelmet nyerjen.
Szóval, ha már nem tudom neked megígérni, kedves olvasó, hogy örökké itt fogok lenni, és alkotok a vásznamra, a GinnEase-re, akkor már mondjak valamit, hogy te miért maradj itt.
Tizenéves lány vagyok, aki egy kollégiumban lakik szeptembertől egészen június közepéig minden hétköznap két szobatársammal, és egy csomó növénnyel. Könyvmoly vagyok, sorozatfüggő, imádom a cicákat és - természetesen – kis kaktuszaim, pozsgásaim. Aktív Tumblr-felhasználó vagyok, alkalmanként szeretek amerikai focit nézni, zene nélkül nem boldogulnék, és a szépségápoláshoz nem konyítok. Sokszor vagyok ideges, tudálékos és egyesek szerint fura, mégis mindig vidám és humoros, már ha lehet ilyet mondani.
Szeretek, és szoktam is inspirálódni zenékből, filmekből, blogokból és az életből – a sajátomból és másokéból is. Szeretek nyitott szemmel járni a világban, és nem kedvelem azokat, akik ezt nem teszik.
Üzemeltető: Blogger.
emerge © , All Rights Reserved. BLOG DESIGN BY Sadaf F K.