2018. december 31.

A SOHA VISZONT NEM LÁTÁSRA '18!

Szeretem mások év végi összefoglalóit olvasni és nézni, az új év remek alkalmat biztosít arra, hogy elgondolkodjunk az élményeinken, azon, merre tartottunk egy évvel ezelőtt, és merre tartunk most.
Én személy szerint nagyon szomorú vagyok, hogy véget ért ez az év, úgy érzem hiányozni fog, hiszen rengeteg csodás élménnyel és tanulsággal gazdagodtam, amikre örömmel fogok visszagondolni.
2017-hez hasonlóan, idén is két részre osztottam ezt a reflexiót, két kérdést állítva a középpontba: mit hagyok magam mögött és mi vár rám.


MIT HAGYOK MAGAM MÖGÖTT 2018-BAN?

BARÁTSÁGOK
Talán a legfontosabb, amit megtanultam 2018-ban, hogy ahogy változom, a barátaim nem feltétlenül változnak velem együtt. Februárban az egyik szobatársammal úgy összevesztünk, hogy kiköltözött egyetlen búcsúszó nélkül. Az az időszak borzalmas volt lelkileg, hiszen az utolsó mondat, amit mondtam neki, nem a legkedvesebb volt, és nagyon sokáig bántam, hogy így zártuk le a kapcsolatunkat, hiszen végzős volt, csak pár hónapot kellett volna átvészelnünk egymás mellett, hogy elengedjük egymást. Ezután valóságos arculcsapás volt, hogy a barátságom a legjobb barátnőmmel szeptember óta mélyrepülésbe kezdett, és december elején egy rettenetes veszekedésbe torkollott, ami során rá kellett jönnöm, ő nem az az ember, akit a legjobb barátnőmnek nevezhetnék. És ez a felismerés nem is rázott meg annyira, mint vártam volna. Talán már régóta érett a tudatalattimban.

NYELVVIZSGA MIATTI STRESSZ
A nyáron valóságos gyomorgörcseim voltak a német felsőfokú miatt, de ahogy közeledett a november 28-adika, egyre kevésbé izgatott a dolog, egyszerűen csak túl akartam lenni rajta. Rájöttem, hogy minden nap csak egy nap, amikor bármilyen nehézség vagy kellemetlenség áll is előttem, túl fogom élni, és a nap végén nem fogok idegesség miatt szívrohamot kapni - azt hiszem, 18 év után erre az észrevételre szükség is volt. Bár még a szóbeli része hátra van, január 11-én, de talán azt is sikerül egy egészséges mennyiségű idegességgel letudni.

FÉLÉNKSÉG
Ahogy az ember felnő egyre több új helyzetbe kerül, ahol egyedül kell megállnia a helyét. Nos, ez velem sem történik másképp. A nyáron egyedül elutaztam a Balatonra, hogy dolgozzak (nem jött össze), Angliában egy rakat idegennel kellett szót értenem, mert anyukám nem beszél angolul, túléltem egy állásinterjút, valamint az első randimat, ami egy tízes kínossági skálán csupán a kilencest ütötte. Ó, és végre nem félek felhívni a pizzafutárt.

GYEREKKORI SÉRELMEK
Amióta blogolok, mindig szerettem volna erről a témáról írni, hiszen rengeteg embert érinthet, nagyon sok mindenkinek tanulságos lehet, ugyanakkor borzasztóan személyes és sokáig friss sebnek érződött, amit nem kellemes piszkálni. 2018-ban viszont változott a hozzáállásom a szüleim válásához. Megbocsátottam nekik, magamnak és a nővéremnek is, és fátylat borítottam rá. Egy olyan esemény lett az életemben, ami egyszer sok gondot és fájdalmat okozott, de ma már képes vagyok inkább úgy tekinteni rá, mint szükséges rosszra, egy pozitív löketre, amit a személyiségem és gondolkodásmódom kapott.
(A témáról írtam ebben a posztban.)

BORZALMAS IDŐBEOSZTÁS
Itt röviden köszönetet mondanék magamnak, amiért felfedeztem a Google Calendart - köszi, én, sokáig tartott, de azért ügyes vagy! Ez az alkalmazás a kis határidőnaplómmal karöltve ugyanis lehetővé tette, hogy átlássam, mivel töltöm a napjaimat (általában tanulással), és hogyan tudnék sok feladatot elvégezni rövid idő alatt. Valamint most már a fontos időpontokat sem felejtem el folyton. Bár ez a bejegyzések rendszerességén mostanában nem igazán látszik...

KONCERTEK
Év elején elmentünk a Dürer Kertbe, és életemben először részt vettem egy külföldi zenekar koncertjén, a Tenderén, ráadásul az első sorban álltam, két lépésnyire a tagoktól. A duó minden számát ajánlom, elképesztően egyedi hangzásuk van és mély szövegeik. Az angliai utam alatt pedig elmentem a Coasts legutolsó  koncertjére, ugyanis azután feloszlottak az én és a többi rajongó legnagyobb sajnálatára. 2015-ben fedeztem fel őket az Oceans című számuk kapcsán, ami az akkori nyaram legnagyobb slágere lett, ezért hát sosem fogom elfelejteni, hogy élőben hallhattam 3 év elteltével, továbbá a britek elképesztő pogózása egy külön élmény volt, őrületes, amit leműveltek a nézőtéren, összetaposva engem, de nagyon élveztem. Ha bulizásról van szó, hozzájuk képest mi, magyarok, labdába sem rúghatunk!

AZ ELSŐ REPÜLŐÚT
Október végén, az őszi szünetben elutaztam anyukámékkal Londonba, ami a legemlékezetesebb, legcsodálatosabb élmény volt az évben. Nagyon izgultam a repülőút miatt, elég kellemetlen is volt odafelé, azt hittem, el fogok ájulni, amint a gép kerekei elszakadtak a földtől, de a leszállást már élveztem, valamint a visszautat is, aludni is tudtam egy keveset, annak ellenére, hogy a kisgyerekek fel-le rohangáltak és sikítoztak, ezzel minden alkalommal instant szívrohamot okozva, hogy éppen zuhanunk. London pedig egy álom!

ELSŐ CSÓK
Na, igen. Nincs mit hozzáfűzni...



MI VÁR RÁM 2019-BEN?

MÉG TÖBB KONCERT
A szívem összeszorul, akárhányszor az elkövetkezendő hónapokra gondolok, ugyanis egy hatalmas álmom válik valóra márciusban. El fogok utazni egy barátnőmmel Bécsbe Troye Sivan koncertjére. Emiatt nagyon hálás vagyok anyukámnak, aki elengedett és megelőlegezte nekem a jegy árát. Valószínűleg kamatostul fogom neki visszafizetni, mert ez az élmény felbecsülhetetlen lesz. Ám nem ez az egyetlen koncert, hiszen a Tender nevű brit duó februárban ismét Budapestre jön. Nagy szívfájdalom viszont, hogy a The 1975 jön a Szigetre, mert azt valószínűleg ki fogom hagyni.

UTAZÁSOK
A Troye Sivan koncert apropóján lehetőségem nyílik felfedezni Bécset, továbbá Londonba is vissza fogok térni jövőre, ezt biztosan tudom...

KEMÉNY MUNKA
Még novemberben bejelentkeztem a MelóDiákhoz, és el is mentem egy állásinterjúra a Decathlonhoz, már csak le kellene szervezni a beosztásomat, és mehetek is dolgozni. Az ebből befolyó pénzt szeretném majd a külföldi továbbtanulásra fordítani. De a kemény munka az iskolára is vonatkozik, hiszen ezek az évek már számítanak a továbbtanulásnál.

ÉRETTSÉGI
Tavasszal előrehozott érettségit teszek németből (, aztán nyugodtan beintek a borzalmas németóráknak), valamint informatikából, mert ügyes voltam, és teljesen feleslegesen felvettem ezt a faktot.

AZ UTOLSÓ GIMNÁZIUMI ÉV
Jövő év szeptemberében végre én is végzősként léphetek az iskola területére, amit már nagyon várok egyrészt, mert ez a lépés a létrán engedélyt ad a menzai előzésre (bocsi, kicsik), másrészt kis aggodalommal is eltölt, hiszen jön majd a szalagavató, az érettségi és rengeteg minden, amiről döntenem kell.

GINNEASE
Tavaly is a GinnEase zárta a listát, és most nem azért van újra itt, mert ne sikerültek volna a vele kapcsolatos céljaim, hanem azért, hogy egy év elteltével ismét emlékeztessem magam, hogy nincs megállás. A fentieket olvasva a törzsgyökeres olvasóim talán csodálkozhatnak, miért nem volt szó például a szenvedéseimről a diákmunkával vagy arról a randiról, hiszen mindegyik egy életre való tanulság volt számomra, és az ilyeneket mindig megosztom veletek. De valamikor ezeket át is kellett élnem, ami mellett nem mindig maradt idő esszéket írogatni róla, és át kellett gondolnom őket, mert idén extra fontossá vált számomra, hogy a lehető legjobb tartalmakat gyártsam nektek, és tényleg-tényleg hasznos témákról írjak. Szeretném tehát az új évet személyes tartalmakkal indítani, és felzárkóztatni titeket arról, mi történt velem, amíg nem blogoltam, és szeretnék újult erővel visszatérni a Facebook oldalunkhoz is.


Veletek mi történt 2018-ban? Mi volt a legkedvesebb és legrosszabb élményetek?
Boldog-boldog új évet szeretnék kívánni minden kedves olvasómnak! Legyetek jók!
Üzemeltető: Blogger.
emerge © , All Rights Reserved. BLOG DESIGN BY Sadaf F K.