FILMAJÁNLÓ: BÁTRAK VÁROSA

Őszintén szólva mára egy újabb Back To School-posztot terveztem, de úgy gondoltam, nem terhelem a saját, és a ti lelketek az iskolával, talán a hónap felé lesz ilyen poszt egy-kettő, de nem hinném, hogy egy teljes cikksorozatot csinálnék erről.

Inkább maradok még a sorozatoknál/filmeknél, és mivel a napokban belenéztem ebbe a fimbe az HBO-n, utána megnéztem online az elejét, és úgy gondoltam, megér egy posztot.

Remélem, jó helyről fogjátok nézni a tűzijátékot!

Josh Harvest minden buli lelke. New York-i DJ-ként kezd sikeres lenni, producerek keresik fel, és több millióan hallgatják a zenéjét. Egy szerencsétlen drogtúladagolás miatt azonban a bíróság elé kell állnia. Annak ellenére, hogy a priuszán drogbirtoklás, vandalizmus, rendbontás és még más illegális tevékenység is szerepel, a bírónő határozására nem küldik börtönbe, helyette drogrehabilitációra és 12 hónapos pszichológiai kezelésre ítéli Josht.

Édesanyja, aki maga is drogproblémákkal küzdött, és sosem viselte igazán gondját Joshnak, meggyőzi a bírónőt, hogy a fiúnak jobb helye lenne az apjánál. Így hamarosan Josh fel is pakol, hogy odaköltözzön az Észak Dakota-i kisvárosba.

A város teljes ellentétben áll a New York-i pörgéssel szemben. Ám a hely közel sem olyan unalmas, mint ahogy azt Josh gondolja.

Miközben eljár a megbeszéléseire a pszichológusához, hamar összebarátkozik Tony-val, akinek a nővére, Mary, a suli pocsék tánccsapatában táncol, és megtudja tőle, hogy a kisváros szinte mindegyik lakójának meghalt egy szerette a háborúkban.

Josh felbolygatja a múltat, ahogy kérdezősködni kezd, ami több sebet is felszakít az emberekben.

Fontos leszögezni, hogy ez nem egy felhőtlen romantikus történet.
Bár van benne romantika, és egy-két "decukik" jelenet, nem úszunk a ránk zúduló nyáltengerben. (Oké, rossz metafora, bocsi!)

A film inkább fontosabb dolgok bemutatására fókuszál, például arra, hogy mire képes a zene, hogyan tud tönkretenni egy családot a háború, és miért kell megnyílnunk azok előtt, akik fontosak számunkra. Rengeteg mindent tud nyújtani ez a film, és harmonikusan bánik a boldogabb, megmosolyogtató jelenetekkel és a szívbemarkolóakkal. Egyikből sem kapunk túl keveset, vagy túl sokat.

A film másik nagy pozitívuma számomra, hogy ez egy zenés-táncos film is, de nem a megszokott módon mutatják be, mint ennek a műfajnak az ismertebb darabjaiban, például a Step Up-sorozatban. Itt is egy verseny a tét, de ezt nem túlozzák el. A látvány mellett az előadás nagyon fontos motívuma a mondanivaló, amit a legtöbb ilyen filmből sajnos kihagynak.
Ha ez egy kritika lenne, szólnék pár szót az apa-fia kapcsolat elhanyagolásáról, és Josh néha már-már idegesítő viselkedéséről, amiért ilyen tudatlan, de megbocsátom neki, mert egy olyan anya mellett felnőni, mint az övé, nem épp egy leányálom. Beszéljünk inkább Tonyról, aki összebarátkozik főhősünkkel. Igazán szerethetővé formálták, vicces, kedves, sajnáljuk, és működik is a dolog, csak kevés szerepet kapott, ami részben megérthető.

Összegezve: a film nem egy Oscar-jelölt alkotás, való igaz, hogy ki lehetett volna hozni a sztoriból többet, de vannak benne szép jelenetek, elgondolkodtató mondanivaló, és minden, ami kell egy egyszer nézendő filmhez unaloműzés gyanánt.

Képek forrásai: x, x