MERJ KIÁLLNI!

2016. június 12.
Két hete részt vettem egy tehetségkutatón, bár lehet, hogy nem ez a legjobb szó rá, mert nem verseny volt, sem valami válogató. Egyszerűen a koleszon belül lehetett jelentkezni, és egy csütörtöki este a jelentkezők bemutathatták tehetségüket.
A nevelőtanár, aki a csoportot felügyeli, amiben vagyok, megkérdezett engem, hogy szeretnék-e felolvasni egy novellát, regényrészletet, vagy bármi hasonlót, amit írtam. Azt válaszoltam neki, gondolkodom rajta.
Két embernek meg is mutattam egy írásomat, és ők bíztattak is, hogy jelentkezzek, de végül anyu beszélt rá. Ő azt mondta, hogy nincs semmi vesztenivalóm. Erre persze rávágtam, hogy már hogyne lenne. Mi van, ha nem tetszik nekik, és csak kiröhögnek? De valamiért akkor, amikor anyu ezt mondta, már eldöntöttem, hogy benevezek. Már csak azért is, hogy elinduljak valamerre.


Szóval: tippek, hogyan vesd rá magad a nagyközönség előtti szereplésre...
Először is, nem mondom, hogy állj hozzá pozitívan, mert így is, úgy is el fogsz képzelni mindenféle borzalmakat, amik közbejöhetnek. Elesel a színpad felé menet, izgalmadban hányingered lesz, és ki kell rohannod, belebakizol, kiröhögnek, és a többi.
De gondolj csak bele, van egy különleges tulajdonságod, hobbid, amit talán nem mindenki tud, vagy legalábbis nem úgy, mint te. Értékes vagy, és az embereket mindig érdekli az ilyesmi, és nem úgy fognak hozzáállni, hogy akkor most röhögjünk egy jót.
Visszajelzést mindenképp kapni fogsz, de akkor se keseredj el, ha negatívat. Legalább tudod, hogy van hova fejlődni.
Ha viszont tényleg, igazán jó vagy abban, amit csinálsz, márpedig én biztos vagyok benne, hogy jó vagy, akkor a tehetséged bemutatása egy jó kezdet afelé, hogy mások megismerjék a neved. Akár iskoláról, kollégiumról, a bloggerről vagy bármilyen közösségi térről beszélünk is. Gondold végig. Ezzel szeretnél foglalkozni? Zenész, táncos, költő, író, bűvész akarsz lenni? Kezdd el most, és elindulsz az úton, hogy megvalósítsd az álmaid.
Így a végére még megjegyezném, hogy én is gazdagabb lettem valamivel a felolvasásom után. Nem csak azt tudtam meg, hogy tehetséges vagyok, és ezzel foglalkoznom kell, hanem azt is, hogy az emberek jófejek, kedvesek, és pozitívak, emellett arra is rájöttem, hogy nem kell félni, mert bár jó dolog, és visszatart néhány orbitális hülyeségtől, félelemből elutasíthatsz néhány nagyszerű élményt, és élettapasztalatot. És még bánni is fogod.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése