VIGYÁZZ! KÉSZ! POSZTOLJ! - NEW YORK, ÁLMAIM VÁROSA

Történt ma, egy kis pepecselés az e-mail fiókommal és egy tűzriadó-próba között, hogy eszembe jutott, meg kellett volna írnom ezt a bejegyzést.

Az ok, amiért elfelejtettem nagyon egyszerűen a blog mögött végzett háttérmunka, és egy kísérlet a kilépésre a komfortzónámból. Jelentem, mindkettő nagyon jól alakul - elméletben legalábbis -, de igyekszem optimista maradni, és nem stresszelni az előre látható nehézségek miatt.

Erre csodálatos figyelemelterelésként szolgál mai témánk, az álmaim városa.

Tőlem, mint kisvárosi lánytól talán kicsit szokatlan, hogy már gyerekkoromban a nagy metropoliszt tűztem ki maga elé álomvárosként. Néha én magam is elgondolkodom, miért éppen New York?

A válasz megadásához talán nem is kell olyan mélyre ásnom, mert a dolog végtelenül egyszerű, és érthető. Ahogy nőttem, alakult a személyiségem és megtaláltam a szenvedélyem, mint kezdő - és remélhetőleg leendő - író, rájöttem, hogy szükségem van magam körül olyan dolgokra, amikből inspirációt meríthetek. Szeretek olyan emberekről írni, akik mások, többek, mint mi, és New Yorkban mindez ott van. Az a város a szememben él, lélegzik, pezseg, és már maga más.

A hatalmas felhőkarcolók, sárga taxik, a Szabadság-szobor, Brooklyn, Manhattan, és a Central Park, mind annyira jellegzetes. De ássunk egy kicsit mélyebbre, és említsük meg Carroll Gardenst, vagy Jackson Heights-t, a tetőre szerelt víztornyokat, az itt-ott felbukkanó kreatív graffitikét, a barna lépcsős bérházakat, és az art deco stílust!

New York emellett olyan számomra nagy jelentőséggel bíró filmeket és sorozatokat, mint a Reszkessetek, betörők!, a Carrie naplója, a Step Up 3, a Brooklyn, vagy Az élet csajos oldala.

Olyan talán kissé nagyon szentimentális dolgok is kötnek New Yorkhoz, mint Holden Caulfield, és a rejtélyes kacsák, és a nagymamám éjjeliszekrényén álló kép, ahogy édesanyám unokatestvére és a férje a Times Square közepén állnak mosolyogva.