KÖNYVAJÁNLÓ - 10 LIMONÁDÉS REGÉNY

2016. szeptember 4.
Nagyon régóta porosodott ennek a posztnak a vázlata a piszkozatok között, és most, hogy beköszöntött a szeptember, egyúttal pedig az iskolakezdés is, gondoltam varázsoljuk még egy kicsit vissza a nyarat egy kis könyvajánlóval.
Én személy szerint a nyáron nem szoktam sokat olvasni, legalábbis ezen a nyáron úgy alakult, hogy összesen négy sikerült kivégeznem. (Mentségemre szóljon, hogy az egyikük Max Brooks Z világháborúja volt, kemény ötszáz oldal zombiapokalipszis - határozottan nem egy kellemes felüdülés volt, a másik pedig Kerouac Útonja, ami megegyezett a Z világháború hosszúságával, egyébként ha engem kérdeztek, visszanézve nem is emlékszem, hogy lett volna benne pár sornál több párbeszéd.) A suli időszaka viszont megfelel, hogy igazán belevessük magunkat az új könyvekbe - persze a tankönyveken kívül.



Egy kis off még a poszt előtt, hogy igazán sajnálom, hogy most kicsit ritkábban jöttek a posztok. Sok elintéznivalóm akadt a suli és a kolesz körül, itthon pedig takarítással töltöttem a hétvégét, mert apukámnál vagyok, és kicsit rendbe kellett vágni a lakást.
Most viszont már itt vagyok, aggodalomra pedig semmi ok, továbbra is itt leszek, és írok nektek!

Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem


"Írás közben egy csöppet sem fogom vissza magam. Úgy fogalmazok, mintha ő soha nem olvasná el. Merthogy nem is olvassa. Minden egyes titkos gondolatomat, gondos megfigyelésemet, mindent, amit eltettem magamban, belesűrítem egy levélbe. Amikor megírtam, lezárom, megcímezem, majd elteszem a pávakék kalapdobozba.
Ezek nem szerelmes levelek a szó legszorosabb értelmében. Akkor íródnak, amikor már nem akarok többé szerelmes lenni. Búcsúlevelek. Mert miután megírtam őket, nem emészt többé a mindent felemésztő szerelem. Onnantól fogva úgy tudom megenni reggel a gabonapelyhet, hogy közben nem azon jár az eszem, vajon ő is banánnal szereti-e a Cheeriost. Úgy éneklem a szerelmes dalokat, hogy már nem neki éneklem. Ha a szerelem olyan, mint a megszállottság, a leveleim olyanok, mint az ördögűzés. Megszabadítanak. Legalábbis azt kéne tenniük."

Lara Jean, a főszereplő lány egy nagyon aranyos, rózsaszínbe és svájci sapkába csomagolt lány, igazán szerethető személyiséggel. Rég olvastam már ilyen szereplőről -, vagy lehet, hogy csak engem kerültek el az ilyen YA könyvek -, így kellemesen frissítő volt a karaktere a sok "kemény csaj" közt. A helyzetekre, amikbe természetesen belekeveredik az elmaradhatatlan YA-s pasinkkal, Peter Kavinskyval, szintén az aranyos szót használnám.
Egyszerűen megmosolyogtatja a szívem, és mindent - túl - naposnak látok ettől a regénytől, amire épp szükségem volt, mikor olvastam.
Így hát azt ajánlom, tartogassátok rossz napokra, depis téli estékre, és hagyjátok, hogy Jenny Han tegye a dolgát.


Nicole Williams: Crash - Zuhanás


"Lucy nem éppen arról álmodott, hogy új iskolában kezdje az utolsó évet. Arról pedig pláne nem, hogy a gimi rosszfiúja, Jude Ryder leribancozza az első napon. De csak a céljára összpontosít. Balerina szeretne lenni, s nem hagyja, hogy bármi az útjába álljon ennek megvalósításakor. Egészen addig, amíg újra Jude-ba nem botlik.
Jude-nak priusza van – igazi priusza – ami hosszabb, mint egy végzős záró dolgozat, és hangulatingadozása, ami kellemes társaságból hirtelen veszélyessé változtatja. A nevét isten tudja, hány lány sóhajtotta, kiabálta és átkozta. Olyan, mint egy halálos betegség, amit arra teremtettek, hogy tönkretegye a Lucy-féle lányok életét. És ezt el is mondja neki. De míg a pletykák féktelenül terjednek, és jó hírnevek tipródnak a sárba, Lucy nem figyel Jude figyelmeztető szavára. Tragédia készülődik?"

Ezt a könyvet nem is igazán maguk a szereplők miatt szeretem, hanem a köztük lévő kémia miatt. Önmagukban szerintem abszolút nem "életképesek", de amikor együtt vannak, és ide-oda repül köztük a hangszóró, akkor egyszerűen szeretnék meghajolni az írónő előtt. A párbeszédeik fantasztikusak, persze ha nagyon kritikus akarok lenni, talán túl gördülékenyek voltak, de engem lenyűgözött.
Viszont egyetlen kivetnivalóm - szokás szerint van -, hogy az alapkoncepció kész klisé, a fordulatról a könyv háromnegyedénél pedig már ne is beszéljünk. Egyszerűen ráztam a fejem, hogy annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, mármint a csavarból, de egyszerűen rosszkor, rossz helyen, és rossz módszerrel lőtték le nekünk. Ha az lett volna a kiindulópont, amit már az elején megtudunk, sokkal érdekesebbek lettek volna a regény kérdései, amiket fel szándékozott tenni.
Mindenesetre egyszer olvasós könyvnek tökéletes, az ember el tud ütni vele egy estébe nyúló délutáni betűfalást.


Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig


"A srác magas volt, legalább száznyolcvan centi, szőkésbarna haja a szemébe lógott. Pólóján az a felirat állt: Nietzsche a haverom.
Íme, Matt. Julie Seagle kedveli őt. Nagyon is. De ott van még Finn. Akibe Julie teljesen belezúgott.
Bonyolult? Kínos? De még mennyire.
Julie nemrég költözött Bostonba, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait: mégis honnan tudhatta volna, hogy édesanyja régi jó barátnőjének családjánál fog kikötni? Csak ideiglenesen akart megszállni náluk. Arról szó sem volt, hogy fontossá válik a Watkins család számára, vagy hogy beleszeret az egyik fivérbe. Pláne nem abba, amelyikkel még egyszer sem találkozott személyesen. De hát számít ez? Finn megérti őt, jobban, mint valaha bárki. Ők ketten egy hullámhosszon vannak.
De a szerelem – és annak mindenféle csavaros, bonyolult változata – mindig tartogat meglepetéseket. És soha senki nem ússza meg sértetlenül."

Ha választhatnék kedvenc YA-t, ez lenne az.
Nem csak a történet, de a karakterek is egytől egyig érdekesek és különlegesek, és akkor még ott vannak azok a dolgok, amiket a fülszöveg meg sem említ.
Egy hihetetlen szerelmi háromszögbe és a Watkins család furcsa tagjai közé keveredünk, az élükön Celeste-tel, a legifjabb Watkins gyerekkel, aki a bátyja kartonfigurájával, Fotó Finnel mászkál mindenhová. Nagyon, nagyon érdekes ez a helyet, egy ilyen kislánnyal, miközben Julie beleszeret Finnbe az interneten keresztül.
Mondjuk nem is csodálom, Finn okos, igazi kalandor, izgalmas dolgokat csinál, utazik, és teljesen szabad. Hát ki nem akar egy ilyen fiú társa lenni a nagy kalandban?
Ugyanakkor ott van Matt. A hús-vér, vicces, okos, kedves fiú, akinek nagyon fontos a családja.
Julie jó nagy bonyodalomba ütközik, és talán a téma sem mérhető az aranyossági faktort kiverő Jenny Han könyvvel, de ez is kellően be tudja aranyozni a napot -, amit már maga az olvasás élménye kivált, ha jól mondom, ugye?


Kody Keplinger: The DUFF


"DUFF ​​= Designated Ugly Fat Friend, magyarul kb. Ügyeletes Ronda Dagi Barátnő
A tizenhét éves Bianca Piper cinikus, hűséges, és még véletlenül sem gondolja azt, hogy ő lenne a legszebb a barátnői között. Arról nem is beszélve, hogy okosabb annál, mint hogy elkábítsák az iskolai nőcsábász, Wesley Rush szavai.
Ami azt illeti, Bianca kifejezetten gyűlöli ezt a srácot.
Amikor pedig Wesley Duffnak nevezi őt, egyszerűen ráborítja a kóláját.
Ám Bianca élete otthon sem éppen tökéletes, így figyelemelterelésre van szüksége. Azon kapja magát, hogy megcsókolja Wesleyt. És ami a legrosszabb, még élvezi is. Hogy elszabaduljon a mindennapok poklából, beleveti magát a fiúval egy titkos „ellenségek extrákkal” kapcsolatba.
És ez egészen addig működik is, amíg ki nem csúsznak a dolgok az irányítása alól: kiderül, hogy Wesley nem is olyan rossz hallgatóság, ráadásul az ő élete is elég kiábrándító. Bianca elborzadva veszi észre, hogy kezd beleszeretni abba a srácba, akiről úgy gondolta, mindenkinél jobban utálja."


Szerintem mindenki hallott már erről a könyvről, de ha nem, akkor a címe a filmről ismerős.
Bár a téma itt is kissé komolyabb, elgondolkodtatóbb, van benne elég limonádé, hogy bekerüljön ide, a listára. Talán pont a kérdések, amiket felvet, teszik ilyen élvezhetővé, és letehetetlenné a regényt. Nem csak romantikát és rózsaszín ködöt kapunk, hanem belepillanthatunk egy család nehéz életébe a szülők válása után, kérdőre vonhatjuk, mi is a barátság, és milyennek kell lennie a másiknak, hogy működőképes legyen.
Bianca és Wesley karaktere is nagyon szerethető volt, legfőképp Bianca maradt meg az emlékezetemben, aki cinikus, határozott és rettentő erős volt az egész könyv folyamán.


Sarah Dessen: Tökéletes


"Jason tökéletes. A zárkózott, maximalista Macy is az akar lenni, ezért jár a fiúval. De létezik-e tökéletes ember, és egyáltalán jó-e hibátlannak lenni? Macy sokáig úgy érzi, a válasz igen. Ezen a nyáron azonban megismerkedik egy egyáltalán nem tökéletes csapattal: a Wish partiszervíz fiatal munkatársaival. Ez a barátság és az új szerelem a büntetett előéletű, de jóravaló és művészi hajlammal megáldott Wesszel felszabadítja, boldogabbá teszi, s átértékelteti a lánnyal egész addigi életét, kapcsolatát „tökéletes” édesanyjával. Végre elkezdheti feldolgozni imádott apja halálát is, amiért alaptalanul felelősnek érzi magát."


Sarah Dessen számomra a romantikus regények koronázatlan királynője. Imádom a stílust, amiben ír, a karakterei, és azt, hogy minden könyvbe belesző egy-egy komoly problémát, ami főleg a családi élethez tartozik.
Persze a Tökéletes nem hiába került be a limonádés könyvekhez. A hangulatát még ma is tisztán fel tudom idézni, pedig már három éve volt, hogy elolvastam - újra elő kéne már venni. A karakterek olyannyira a szívemhez nőttek azalatt a röpke pár száz oldalon keresztül, hogy valószínűleg, ha újra fellapoznám, régi barátokként integetnének vissza a lapokról.
Olyan érdekes volt belepillantani a Wish partiszervíz működésébe, és együtt kalandozni a csapattal.
Imádtam minden pillanatát a maga egyszerűségében.


Tarryn Fisher: Kihasznált alkalom


"Olivia Kaspen éppen most jött rá, hogy volt barátja, Caleb Drake elveszítette az emlékezetét. A lány eddig is azzal tett szert kétes hírnévre, hogy előnyt kovácsol a helyzetekből. Most pedig döntenie kell, milyen messzire hajlandó elmenni az ex visszaszerzéséért. Miközben Olivia valódi énje és a nem túl dicső közös múltjuk titokban tartásával birkózik meg, akadályt jelent Caleb kattant új barátnője, Leah Smith. A két bestia őrült versengésbe kezd egy olyan férfiért, aki nem emlékszik egyikükre sem. Oliviának viszont hamarosan szembe kell néznie hazugságainak következményével…"


A legrejtélyesebb, legizgalmasabb YA, amit eddig valaha olvastam.
Olyan fordulatok vannak benne, amitől hasra esel újra és újra. Egyszerűen olvastatja magát, és amikor nem is a kezedben van, akkor is gondolkodsz rajta. Belőlem legalábbis ezt a hatást váltotta ki.
Olivia karaktere igazán érdekes, néhol ellenszenvet vált ki, de egyébként pedig ezerrel szurkolunk neki és Calebnek. Ő egy nagyon erős, kitartó karakter, de egyáltalán nem olyan, mint a többi "kemény csaj". Általában rossz döntéseket hoz, és ennek meg is vannak a következményei, de ez szinte már hozzá tartozik.
Nagyon értékeltem a könyvben, hogy nem a szokásos klisés fordulatokkal próbálja beadni nekünk, hogy a végén nem jönnek össze a kedvenceink, hanem tényleg megdolgoztatja a fantáziánkat, hogy mi lesz.


Stephanie Perkins: Anna és a francia csók


"Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket. Anna nagy várakozással tekint végzős évének kezdete elé atlantai középiskolájában, ahol van egy remek munkája, egy hűséges legjobb barátnője, és egy alakulófélben levő, ígéretesnek tűnő kapcsolata. Így aztán eléggé elkeseredik amiatt, hogy Párizsba kell költöznie egy bentlakásos iskolába – egészen addig, amíg ott nem találkozik Étienne St. Clairrel, aki okos, sármos, gyönyörű, szóval tökéletes… lenne, ha nem volna foglalt. De a Fények Városában a vágyak valahogy mindig utat törnek maguknak. Vajon a szerelmes majdnem-ek éve a hőn óhajtott francia csókkal ér véget? Stephanie Perkins a romantikus feszültséget mindvégig sistergőn, a vonzalmat pedig magas hőfokon tartja debütáló regényében, amely garantáltan megbizserget minket a fejünk búbjától a lábujjainkig és megolvasztja a szívünket."


Egy párizsi történet. Egy egyedi fiú, St. Claire.
Szerintem ennek a könyvnek a népszerűsége abban rejlik, hogy igazán egyedi és aranyos történet. Mindenki szeretne magának egy Étienne-t, aki vicces, rendkívül kedves, és okos. Nagyon tetszett, hogy ebben a könyvben is szerepet kapott -, ha nem is olyan nagyot - a család, és a barátok, és hogy az írónő nem feledkezett meg Anna atlantai barátairól sem.


Justina Chen Headley: Iránytű Önmagamhoz


"Magas, szőke, és tökéletes az alakja. De aki jobban szemügyre veszi az arcát, az már csak arra figyel, hogy valami nincs rendben vele. Terra titokban azt tervezi, hogy elköltözik a nyomasztó, észak-nyugati kisvárosból a keleti partra, és ott tanul tovább, de zsarnoki apja ezt nem támogatja. Ám egy váratlan ütközés az útjába sodorja Jacobot, a jóképű, de furcsa goth fiút, akinek hatására megváltoznak magáról és az életről alkotott elképzelései. A gondosan eltervezett jövő képének megszűnése után, vajon megtalálja-e Terra a saját útját?
A díjnyertes írónő, Justina Chen Headley fordulatos, művészien megírt és tanulságos regényt alkotott egy széthulló családról, szerelemről, utazásról, és arról, mi is a szépség valójában."


Az utolsó mondat csodálatosan összefoglalja, mi is a könyv mondanivalója.
Nem csak egy szerelem alakulását követhetjük nyomon, hanem együtt izgulhatunk Terráért és az édesanyjáért is, hogy végül jó alakuljon a soruk, miközben bejárhatjuk  Kínát és geocachingolhatunk is (bővebben erről itt), ami rendkívül különleges, azelőtt egyetlen könyvben sem találkoztam még ezzel a hobbival, tevékenységgel.
A másik, amiért nagyon szerettem ezt a könyvet, hogy sok értelemben azonosulni tudtam Terrával, azzal, hogy nem volt tökéletes, hogy a családja széthullófélben volt.


Cecilia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér


"Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?"


Ebben a könyvben nem csak az a szokatlan, hogy a történet több évtizeden át ível, hanem, hogy nem egyetlen szemszögből követjük végig az eseményeket, hanem leveleket, e-maileket, üzenetek segítségével mutatja be nekünk Ahern, hogy mi történik Alexszel és Rosie-val.
Bár a regény helyenként nem bővelkedik izgalmakban, így inkább azoknak ajánlanám, akik a lassan folyó cselekményeket szeretik.

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek


"Avery gyakorlatilag születése óta szerelmes a legjobb barátjába. Aidennek ugyan fogalma sincs erről, a lány mégis vígan tervezgeti közös jövőjüket. Egész addig, amíg a srác közli, hogy barátnője van… Mit lép erre a stréber Avery? Hát igazi kocka módjára a tudományba menekül: egy sor társadalmi kísérlettel akarja ­bebizonyítani, hogy az összetört szív csak akkor gyógyul be, ha az ember előbb túljut a gyász hét fázisán. Csakhogy a kivitelezéshez szüksége van egy független külső megfigyelőre — itt lép a képbe Aiden bátyja. A csöppet sem stréber Grayson olyan dolgokra veszi rá a gátlásos lányt, amiket korábban álmában sem mert volna megtenni. A suli alfahímje és a legnagyobb stréber egyre több időt tölt együtt — persze kizárólag a tudomány érdekében! —, és közben egy egészen új kísérlet veszi kezdetét…"

Tudnotok kell, hogy a LOL-os könyvek nem a kedvenceim, de ha romantikáról van szó, egyiküknek itt a helye.
Azért ez a kedvencem a kevés LOL-os könyv közül, amit olvastam, mert egy nagyon különleges, furcsa helyzetbe keverednek a szereplők, és nem lövök le semmit, ha azt is elárulom, hogy Grayson már az elején másként kezd tekinteni Averyre, és végre nem az van, hogy a főszereplő pasi rejtegeti az érzéseit a végletekig, miközben mindannyian nagyon jól tudtuk, hogy mi lesz ebből.
Imádtam, hogy Avery stréber, és nagyon sok érdekes dologgal találkozhatunk ezáltal a könyvben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése