CSAK EGY SLUKKOT

2017. október 22.
A szülinapom előtti estén volt szerencsém (?) kipróbálni a cigit.
Szerintem már rájöhettetek, hogy nem az a típus vagyok, aki egyfelől gondolkodás nélkül cselekszik, másrész nem szeretek -, és úgy gondolom, nem is szoktam - beállni a többiek mögé a sorba. Így nagyon sokat gondolkodtam ezen az egyszerű kis cselekedeten, amit a kortársaim már rendszeresen folytatnak.
Azt előre leszögezném, hogy senkit nem akarok megbántani, vagy elítélni olyanokat, akiket nem ismerek, olyan indokok miatt, amiket szintén nem ismerhetek. Egyszerűen szerettem volna az ezzel kapcsolatos gondolatokat kiírni magamból, csakúgy mint az alkohollal kapcsolatban (Csak egy kortyot című bejegyzésem).


Anyai oldalon a nagymamám, apai ágon a nagypapám dohányzik, és apunak is voltak időszakai, amikor a cigiért nyúlt, de mindig gyorsan letette, és mindig mondogatta nekem, hogy nagyon rossz dolog, és sose szokjak rá. Valamiért ki is alakult bennem ez a gondolkodás, hogy a cigi nem jó. Nem szabad, szükségtelen, káros és a többi. Az ember mindenhonnan ezt hallja, nem? És én nem is akartam kipróbálni, meg sem fordult a fejemben ez az abszurdum. Emlékszem, amikor pár éve (talán 4) az idősebb unokatestvérem megkérdezte, cigiztem-e már, és amikor azt válaszoltam, nem, teljesen meglepődött, azon a kijelentésemen pedig, hogy nem is fogok, csak nevetett. "Azt majd meglátjuk" - mondta.
Talán sejtett valamit.
Aztán valami valóban megváltozott. A nyáron egyre többször hallottam osztálytársaktól, barátoktól, hogy ez-az cigizik, és nekem egyre inkább befúrta magát a gondolat az agyamba, hogy mi történik, milyen érzés lehet, hogyan kell csinálni, és mások miért csinálják. A kíváncsiságom akkor érte el a tetőpontot, amikor a szobatársam is rendszeresen elkezdett kijárni a koli elé cigizni. Volt, hogy én szereztem neki cigit egy osztálytársamtól, és olyan is, hogy kikísértem.
Aznap este is ez történt. Viccelődve megkérdezték tőlem, hogy bele akarok-e szívni, és én azt mondtam, miért ne. A kezembe adták, én pedig körülbelül úgy foghattam, mint valami űrből érkezett tárgyat, mert a szobatársam meg is jegyezte, milyen kis aranyosan tartom. Azt mondták, szívjak bele, aztán még egyszer, hogy "letüdőzzem". Nem értettem teljesen, de megtettem.
Az első pontig jutottam, mert egyszerűen annyira marta a torkom, olyan rossz érzés volt -, hogy ahogyan azt kell -, el is kezdtem köhögni, és odanyomtam valaki kezébe a szálat. Abban a pillanatban csak az jutott eszembe, hogy olyan íze van, mint a rossz szotyinak. Sok-sok rossz szotyinak. Egyúttal azt is megfogadtam, hogy ezt soha többé nem ismétlem meg. Nem csak azért, mert azt hittem, hogy ez egy kellemes dolog, mert ilyen tévképzetek nem voltak bennem, hanem azért is, mert ez az egész ellentmond az elveimnek.
Én komolyan, teljes szívemből tisztelem az embereket, akik soha életükben nem nyúlnak cigarettához. Azt nem tudom, veszítenek-e valamit vagy sem, ezt nekik kell eldönteniük, de ahogyan a Feltérképezés - Élni a lehetőséggel című posztomban írtam, én mindent egy lehetőségnek látok. Lehetőségem van tudni, mi az a cigaretta, hogy hogyan kell beleszívni, hogy mit jelent az hogy letüdőzni, hogy milyen ízt hagy a számban. Ugyanakkor elveim is vannak. Az az elvem, hogy ez káros. Ha valaki nem akarja belátni, hogy a fogyasztóra káros, mert tüdőrákot meg egyebeket okoz, akkor higgye el, hogy az emberiségnek káros. Bemocskolja a levegőt, és a dohánytermesztés rengeteg földet elfoglal, ahol élelmet lehetne termeszteni, lásd Afrika, ahol hatalmas szükség lenne a megművelhető földterületre. Nem akarok én ezzel senkit megtéríteni, hiszen ahogy nekem is megadatik a választás joga, hogy nem fogyasztom, úgy másoknak is; egyszerűen csak nem értem azokat, akik erre rászoknak. Főleg ilyen fiatalon, annak ellenére, hogy a családjukban vagy az ismerőseik körében biztosan van egy rossz példa, egy aktív dohányos.
Próbálkoztam elfogadni a baráti körömben a dohányzókat, de képtelen vagyok nem elítélni őket. Még mindig úgy gondolom, hogy ez a tevékenység felesleges, káros divatjelenség, amit ilyen-olyan ürügyekkel magyaráznak - "megnyugtat", "rászoktattak", "nem leszek olyan éhes", "a társaságban mindenki csinálja, én meg csak álljak ott?". Mindegyiket hallottam már az ismerőseim szájából, de egyiket sem tartom válasznak semmilyen kérdésre.
Én is stresszelek, nagyon is sokat; az én barátaim között is sokan dohányoznak; arra pedig már nem is mondok semmit, hogy rászoktattak... Talán ők is gyengék, és én is gyenge voltam, amiért elfogadtam, mikor kínálták, és lehet, hogy én is csak ürügyet gyártottam magamnak a lehetőségekkel. Őszintén nem tudom. De a többiekkel ellentétben nem az elveimet dobtam a kukába, és nem hajoltam meg a tömeg akarata előtt. Úgy érzem, magam miatt tettem, amit. Hogy tudjam, miről mondok le.

Bár azt nem tagadhatom, hogy valamit hozzátesz az ember imázsához, ha egy füstölgő cigi lóg az ujjai közül, de én személy szerint nem azért jönnék össze valakivel, mert milyen stílusos, hanem mert az elvei szerint él, és nem csak hangoztatja a gondolatait, hogy másokat lenyűgözzön, vagy mások kedvére tegyen.


Ti mit gondoltok erről a témáról? Cigiztetek már, vagy szeretnétek kipróbálni? Szerintetek divatjelenség dohányozni? Vajon mi állhat emögött?

13 megjegyzés:

  1. Huu, ez egy olyan téma, amiről sokáig lehetne beszélgetni, elmélkedni. Most nem is mennék bele hosszan, de szeretnék egy rövidke kis kommentet írni, szóval a lényegre térek: Tiszteletem, amiért írtál erről, és egyetértek veled. Én sem tudom megérteni, miért cigiznek olyan sokan, miért kezdték, folytatták stb. Azt viszont tudom, hogy pont azért, mert látom, hogy külön ok nélkül könnyen függővé tesz (plusz utálom már csak a füstje szagát is) nem szándékozom kipróbalni se. Viszont megértem, hogy miért próbáltad ki :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Réka! :)
      Örülök, hogy egyetértesz, őszintén szólva féltem, hogy lesznek majd támadóim néhány pont miatt, de nem akartam tabuként kezelni a témát, hiszen érintett lettem benne, hogy úgy mondjam. A szagát én sem szeretem kifejezetten. Sokkal kellemesebb, mikor valaki nem ettől "illatozik".

      (U.I: Blogger Day-es poszt mikor lesz? Már nagyon várom!)

      Törlés
    2. Hamarosan lesz beszámoló, ha minden jól megy, akkor szerdán érkezik :) Addig is igyekszem promózni a nyereményjátékot és a blog szülinapot :D

      Törlés
    3. Jó, hogy mondod a szülinapot, mikor olvastam, nem volt időm, de most rohantam kommentelni! :)

      Törlés
  2. Szia! Nagyon tetszik, hogy ilyen nyíltan kezelted ezt az igen komoly témát. Egyet értek veled minden tekintetben, magam sem értem, hogyan képesek az emberek rászokni a dohányzásra, viszont ez egy igen komoly függőség. Sajnos nem lehet csak úgy, akármikor leszokni róla, az én családomban mind a két nagyapámnak volt már egészségügyi problémája a cigaretta miatt, szóval számomra sem vonzó a gondolat, hogy valaha is kipróbáljam... :/ +++ Elég kiábrándító dolog a kortársakat cigivel a szájukban látni, nem úgy, mint az e-cigi. Az inkább gáz...
    Btw nagyon jól írsz :D

    VálaszTörlés
  3. Szia! Nagyon tetszik, hogy ilyen nyíltan kezelted ezt az igen komoly témát. Egyet értek veled minden tekintetben, magam sem értem, hogyan képesek az emberek rászokni a dohányzásra, viszont ez egy igen komoly függőség. Sajnos nem lehet csak úgy, akármikor leszokni róla, az én családomban mind a két nagyapámnak volt már egészségügyi problémája a cigaretta miatt, szóval számomra sem vonzó a gondolat, hogy valaha is kipróbáljam... :/ +++ Elég kiábrándító dolog a kortársakat cigivel a szájukban látni, nem úgy, mint az e-cigi. Az inkább gáz...
    Btw nagyon jól írsz :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy! :)
      Igen, sajnos elég komoly elhatározás és kitartás kell ahhoz, hogy valaki leszokjon róla, főleg ha évtizedek óta folytatja. Viszont fiataloknál még egy igenis elképzelhető lehetőség, hogy letegyék.
      Azt meg már nem is mertem megemlíteni a posztban, hogy azért statisztikailag be van bizonyítva, hogy komoly betegségeket okozhat a több éves aktív dohányzás... :/ Az én családomban is volt már ebből probléma, nem is egy.

      Törlés
  4. Szia^^
    Egyik blogos(?) csoportban láttam posztod, és felkeltette a figyelmem. Rég olvastam már blogot (bármilyet), így öröm volt újra megnyitni egyet.

    Cigi téma nálam is eléggé billegett. Anya nagyon sokáig dohányzott, még végül egyik napról a másikra letette, és tudtommal azóta egy szálat se szívott. Mamám nagyon durván láncdohányos volt, kiskoromban (5-6.osztályos koromban 11-12 év körül) vett is cigitöltőt, és ő maga töltötte. Én is úgy vagyok mindennel, hogy lehetőséget látok benne, illetve szívesen kipróbálnék mindent. Annak ellenére, hogy elvből elutasítom a cigit, furcsa módon nagyon jól tudok cigit tölteni.

    Szobatársaim is rendszeres dohányzók, nem egyszer említettem nekik, hogy le kellene tenniük, persze nem erőltettem, csupán baráti kedvesség. Ennek ellenére mindig van nálam egy öngyújtó :D.
    Január környékén egyik barátnőm átszokott ecigire. Kérdezgettem tőle miben más, mondta, hogy semmi káros nincs bent, csak a nikiton, ha nem 0-ás liquidet veszek. Sokat gondolkoztam rajta, és arra jutottam, ha csak tényleg nikotin van benne, akkor nem olyan káros. Mármint koffein függő is vagyok, egyre megy. Január vége óta átlagos ecigiző vagyok. 0-ás (tehát nikotin mentes) és 6-os erősségű liquidet használok. Néha 9-est, de abból csak egy 10ml-s liquidem van, amit barátnőmtől kaptam, mert annak olyan jó az íze.
    Kifogás vagy nem, családi okok, és egyéb stressz források miatt nekem nagyon jól jön az ecigi. Nem vagyok függő, ha nem akarom/nincs kedvem nem szívom. Sokszor van, hogy kikísérem barátnőm cigizni, de én elő se veszem. Ilyen szempontból megingathatatlan erőm van, ha nem akarok valamit nem teszem meg. Mióta bekerültem koleszba (idén 5éve) számtalanszor kínáltak meg, sőt volt, hogy reflexből a kezembe adtak egy szál cigit, és amikor furán bámultam vissza, csak akkor esett le ismerősömnek, hogy nincs az az isten, én rendes cigit szívjak.
    Az, hogy divat-e? Nagyrészt igen. Fura látni 19 évesen az új 14 éves elsősöket, hogy hétről hétre egyre nagyobb csapatba állnak kint suli előtt. Lehet van rá okuk, de szerintem inkább csak divat.

    Fun fact: ha valaki közvetlenül az arcomba fújja a füstöt, attól tüsszögni kezdek.

    Utólag nagyon boldog szülinapot! :) :*

    Kisses
    A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Először is nagyon köszönöm ezt a terjengős kommentet, mindig nagyon örülök az ilyeneknek, meg annak is természetesen, hogy egyáltalán idetaláltál! :)
      Sajnos igen nehéz másokra hatni olyan témákban, amik valamiféle változást hoznának az életükbe. Legyen szó akár cigiről, akár környezetbarátabb életről (nagyon érdekel a földrajz, szeretnék is ezzel foglalkozni, emiatt sokszor próbálom "megtéríteni" a barátaimat, ismerőseimet), egyszerűen úgy csinálják a dolgaikat, ahogy addig is, mert ezt szokták meg, és szerintük nem véletlenül.
      Az e-cigiről nem sokat tudok, és abban is kételkedem, hogy mindent felfogtam, amit írtál. :D Szerintem mindenkinek szíve joga eldönteni, mihez nyúl, ha stresszel vagy családi gondjai vannak, bár úgy gondolom, mindig van jobb megoldás. A kitartásod/akaraterőd/vagy nevezzük akárminek pedig példaértékű szerintem. Ez nagyon sok mai fiatalból hiányzik. (Ez úgy hangzott, mintha én nem lennék egy a mai fiatalok egyedei közül :D)
      Köszönöm szépen! :*

      Törlés
  5. Szia. 24 évesen kijelenthetem, hogy még soha nem dohányoztam, még csak a számba se került égő cigaretta. Sosem értettem, hogy miért jó, mert egyrészt káros, ezt mindenki tudja, másrészt büdös. Nemcsak a füst, hanem maga a dohányzó ember is. Vannak kivételes emberek, akik valahogy képesek eltüntetni a dohányszagot magukról, de általában érezni mindenkin... és nem kellemes, főleg a nőknél. Arról meg ne is beszéljünk, hogy milyen az, ha egy dohányzó embert csókolsz meg... Mintha egy hamutartót nyalogatnál. :)
    A munkahelyi környezetben sokan azért dohányoznak, mert így van egy kis szünetük, plusz sokan ezt közösségi programnak veszik, hogy kiülnek valahova beszélgetni, stb. Volt olyan kolléganőm, aki ritkán, de dohányzott és amikor kialakult egy ilyen cigiző társaság, akkor naponta több szálat is elszívott...
    De ha valakinek erre van szüksége, ám legyen! De a cigire költött pénzből mennyi mindent tudnának venni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Teljesen egyetértek mindennel, amit írtál, és becsülendő a kitartásod, hogy nem akarsz cigizni.
      Én az egyik barátomnak mondtam, hogy összespórolhatta volna már a pénzt egy porschéra is cigarettásdobozok helyett, erre az volt a válasz, hogy azoknak sincs porschéjuk, akik nem dohányoznak... Van, aki menthetetlen.

      Törlés
    2. De egy hét nyaralás a francia Riviérán biztos kijönne belőle! :D

      Törlés