BLOGSZÜLINAP: 2 ÉVE AKTÍV BLOGGER - MIT TANULTAM?

Nincs más szó erre az élményre, mint az, hogy hihetetlen.

Ez az egész kerek 2 éve tart. Az életem, a helyzetem és én magam is nagyon sokat változtam. Magabiztosabb lettem, átmentem egy rossz időszakon, kicsit elhanyagoltam a blogot, aztán visszataláltam, és újult erővel gyártottam a posztokat, és azon a hullámvölgyön is túlléptem. Megszámlálhatatlan emlékezetes pillanatot szereztetek nekem, és új barátokat is találtam.

Többször szó volt már róla, de nem árt elismételni: a GinnEase a szívem-lelkem. Ti, olvasók néha többet tudtok rólam és a gondolataimról, mint a legjobb barátom. Remélem, ezt értékelitek!

Most pedig nem is lelkiznék többet, hiszen - ahogy tavaly is - 5 poszt áll előttünk, az elkövetkezendő öt napra. Idén igyekeztem inkább hasznos tartalmakkal előállni, és időben elkezdeni írogatni és szerkeszteni, mert lesz egy maratoni posztunk is - de psssszt! 

Sose mondj ellent magadnak

Kritikáknál, értékeléseknél szokott ez előfordulni. Nem egyszer futottam bele olyan posztokba, ahol a kritika írója az elején leszögezte, hogy tetszett neki a könyv, aztán a bejegyzés további részében igazából csak rosszakat tudott mondani a regényről. Most akkor hazudott, szépíteni akart, vagy maga sem tudja, mi a véleménye?

Mindent nézz át többször, mielőtt mások elé tárod

Egy poszt teljesen tökéletesnek, logikusnak és érthetőnek tűnik egészen a közzététel pillanatáig. Amikor egy írás a nagyközönség elé kerül, ők nem azzal a hangsúllyal fogják olvasni, nem abban a ritmusban, és lehet, hogy nem is abban az értelemben, ahogyan azt az író képzelte. Ők észre fognak venni minden kis félreütést, minden rossz helyre tett vesszőt, és bizony rávilágítanak a pontatlanul megfogalmazott részekre is. Ezért érdemes tüzetesen, odafigyelve átolvasni, mit írtál, lehetőleg úgy, hogy alszol rá egyet!

Írj arról, ami érdekel

Egy olyan közösségben, ahol több ezren vagyunk, és nap mint nap igyekszünk figyelmet szerezni az olvasóktól, egyetlen működőképes fegyverünk van: az egyéniségünk. Én gyorsan megtanultam a GinnEase-zel, hogy ne álljak be a sorba, mert előtte már régóta figyeltem a blogger csoportokat, és tapasztalatom is volt saját bloggal, de néha még ma is megfeledkezem arról, ki vagyok és olyan lépéseket teszek, amik nem rám vallanak. Például pontosan tudom, hogy nem szeretek és nem is találom hasznosnak tagek kitöltését, vagy kedvences posztokat írni, mégis megtettem nem egyszer, mert egyszerűbbnek és kézenfekvőbbnek tűnt, mint valami eredetit kitalálni, vagy valami olyasmiről írni, amit érdekesnek találok. Például nagyon szeretem ezeket a környezetvédelmi témákat, és a zaklatásról is többször is írtam már. De nagy sikere volt az utolsó mondatos posztjaimnak és az interneten akadtam rá sorozatnak, amiket máig imádok és eszembe szoktak jutni. Ezek mind olyanok tehát, amik számomra emlékezetesek és ti, olvasók is szerettétek, mert nem találtátok meg minden második blogon. (Ettől függetlenül írj nyugodtan tag és kedvences bejegyzéseket, ha te azt szeretnél, mert például én is szívesen olvasok ilyet másoknál.)

Az irigység bizonyos szintig egészséges

El sem tudjátok képzelni, de bizony meg szoktam látogatni néhány oldalt, hogy megnézzem, ők hogy állnak feliratkozókkal és kommentekkel. Sokszor inkább csak kínozni akarom magam a csúf gondolattal, hogy én sosem fogok annyi feliratkozót szerezni. De vannak esetek, amikor így motiválni tudom magam: "nekem is ekkora szám lesz ott, ha kitartóan dolgozom".

Legyél fejlődőképes

Elképesztően sok bloggert láttam, akik nem képesek haladni a trendekkel. Nyilván azért vezetünk blogot, hogy önmagunk legyünk és nem azért, hogy beálljunk a sorba. Viszont ha megnézzük, az olvasók például jobban szeretik, ha egy szépen kivitelezett, letisztult külsejű blogra kattintanak, mintha egy alapsablonnal találnák szembe magukat, vagy túlkódolt, óriási, szerkesztett fejléc nézne vissza rájuk. Ezeknek leáldozott. Az alapsablonok (, ha nem végzünk rajta semmilyen módosítást) egyébként sem tesznek hozzá semmi egyéniséget. A túlkódolt blogok szépek, igen, hiszen arról árulkodnak, hogy a készítőjük egy vérbeli profi (én nem is tudom, valaki hogy tud így szerkeszteni, elképesztő), de én például személy szerint jobban szeretem azt látni, hogy a blog szerzője maga készíti a designt és az ő ízlését tükrözi.

A fejlődőképesség ugyanúgy a posztokra is vonatkozik. Elsősorban a tartalmuk minőségére. Rendben van, ha kezdőként sok a helyesírási hibád, kevés a szöveg (kifejtős monológot igénylő témáknál) és az is inkább csak közhelyekkel dolgozik, de egy olyan írótól, aki már x éve vagy x hónapja rendszeresen csinálja, attól elvárom, hogy legalább valami fejlődést mutasson a régi posztjaihoz képest.

Kedves bloggerek, kérlek, ügyeljetek a helyesírásra és ÍRJATOK, ne intézzétek el az egészet két mondatban!

Ne tegyél olyan ígéreteket, amiket nem tudsz betartani

Ez a pont annyira én vagyok. Talán észrevettétek, ha már régebb óta követtek, a barátaim is mindig megjegyzik, hogy elképesztően sokszor teszek úgy ígéretet, hogy nem is figyelek arra, pontosan miről van szó. (Év elején ülésrendnél volt ilyen vita alsóban, mert mindenkinek fűt-fát ígértem.) Például meg szoktam ígérni, hogy ilyen-olyan poszt jön ekkor és akkor, aztán semmi nincs belőle, ti meg nem teszitek szóvá. Másoknál is szoktam látni, hogy elmennek szünetre, és az olvasók lelkére kötik, hogy "ígérem, nem leszek sokáig távol, igyekszem minél előbb visszatérni". Aha, aztán eltelik két év és sehol senki. Erről már tudatosan igyekszem leszokni, de szóljatok ha nem veszem észre magam.

Mások véleménye fontos

Ezt talán nem is kellene részleteznem. Hallgassatok a kritikákra és az olvasói véleményre, nagyon-nagyon sokat tanulhattok belőlük!

"Ne kövezzetek meg" típusú posztokról

Gondolom, nektek is megvannak azok a bejegyzések/Facebook-os hirdetőszövegek, amik úgy kezdődnek, hogy "ne öljetek meg, de ezt gondolom". A reakcióm: (?) (?????). Utálom őket, de komolyan. Ha megosztod a véleményed, legyen benned annyi, hogy nem hagyod ott, mint egy bombát, és bújsz el a kis csigaházadban. Vállald fel, az a te véleményed! Ha pedig valakinek nem tetszik, ne olvassa. De az esetek 99%-ában az olvasók amúgy is egyetértenek az illetővel, tehát a kiakadás teljesen szükségtelen.

Van, amikor jobb csöndben maradni

Ó, hogy én hányszor keveredtem bajba a nagy szám és a meggondolatlanságom miatt! Magamnak és másoknak is időt és energiát spóroltam volna, ha egyes esetekben egyszerűen csak elsétálok egy szó nélkül!

Hogyan kell kollázst szerkeszteni

(Ha látnátok, mennyit szoktam szenvedni velük!) Néha azért késik - vagy közzétételre sem kerül - egy poszt, mert nem tudom, hogyan és milyen témával, színekkel, képekkel állítsam össze a kis kollázst. De számomra teljesen megéri bíbelődni vele, mert elégedett szoktam lenni a végeredménnyel és ez is egy kis pluszt tesz hozzá a bloghoz, hiszen ezekkel a képekkel máshol nem futhatsz össze. És itt most talán köszönetet is mondhatnék az infó tanárnőmnek...

A kommentek hiányának oka

Nagyon-nagyon-nagyon sokan szoktak panaszkodni, hogy nem kapnak kommenteket. Én személy szerint abban látom a hibát ha nem érkezik annyi hozzászólás, hogy az olvasó nem tud mit hozzászólni. Minek írjon két szót? "Jó lett", "sok sikert" vagy akármi; teljesen felesleges időpocsékolás, hiszen sem ő, sem a blogger nem lesz tőle előrébb - legalábbis szerintem így gondolkodhatnak (néha én is így szoktam sajnos). Pedig higgyétek el, kedves olvasók, nekünk ez sokat jelentene!

Bloggerként úgy tudsz ez ellen tenni, ha próbálsz megosztó, elgondolkodtató írásokat közzétenni. Ezeket mindenki szereti. Vagy a posztok végére beszúrsz egy-két kérdést, például: Ti mit olvastok most? Nektek van bevált smoothie-receptetek? Így az olvasónak a poszt végén gondolatai, emlékei támadnak és nagyobb az esély, hogy lesz kedve leírni.

A rendszeresség igenis fontos

Számtalanszor elkövettem az utóbbi időben azt a hibát, hogy halogattam egy poszt megírását, így nemhogy hetente nem volt poszt, de időnként ki is maradtak hetek. Még most is kicsit rendszertelenül jönnek a bejegyzések - rá kéne állnom, hogy minden vasárnap, vagy minden szombaton valami friss és ropogós van az oldalon, mert a rendszertelenség hanyagságot mutat, a hanyagság pedig nemtörődömséget. Az olvasóknak érezniük kell, hogy igenis fontos a bloggernek az, amit csinál.

Néha meg kell szabadulnod posztötletektől, ha egyszerűen nem jók

Van, hogy egy nap több lehetséges téma vagy cím eszembe jut. Ilyenkor általában nem tudok egyből géphez ülni, hogy pötyögni kezdjek - főleg, ha ezek óra közben villannak fel az agyamban. Ezért ezek a blogger egy piszkozatában kötnek ki, vagy beírom őket a Trellos táblázatomba (előbbi oka, hogy blogolásnál nem szeretek Wordöt használni, az utóbbi alkalmazást pedig Rékának köszönhetem). De ezek 90%-a sosem kerül közzétételre, csak tartogatom őket, abban reménykedve, hogy "majd egy nap".

Egyedül azért tartottam meg ezeket, mert kitaláltam nekik egy új koncepciót...

(folyt. köv.)