HINDSIGHT PILOT-KRITIKA

Olyan rég kezdtem már bele sorozatba, hogy egészen izgatott lettem, mikor elindítottam a Hindsight első részét.

Úgy érzem, sikerült beletrafálni egy jó sorozatba, miután eddig nyomasztó sci-fiket, vagy nyomasztó thrillereket néztem. Jól esett egy kicsit mosolyogni a főszereplőnkkel, kicsit általánosabb problémákkal találkozni. Már amennyiben Becca esete átlagosnak számít.

Egyébként a sorozatra a TasteKid-en találtam rá, ahol beírhatod a kedvenc könyved, filmed, sorozatod címét, és kidob hasonló műveket. Szerintem hasznos kis oldal.

A történet egy 40-es éveiben járó nőről szól, aki a második esküvőjére készül. Minél inkább közeledik a nagy nap, Becca annál bizonytalanabb benne, hogy jó döntéseket hozott. Egyszer csak 1995-ben találja magát, az első házasságának napján. Lehetősége van megváltoztatni a múltját, és ezzel a jövőt, de vajon jó ötlet ez?

Tovább

MIT CSINÁLHATUNK A TÉL KÖZEPÉN?

És ez tényleg egy nagyon-nagyon fogós kérdés.

Tudom, mert én is elgondolkodtam rajta, mikor Réka írt, hogy egy programhét keretein belül egy héten keresztül minden nap hét bloggerina (Réka, Anna, Sára, Laura, Lili, Tami) az olvasók elé tár egy programot, amit a tél kellős közepén csinálni lehet. Mint mondják, néha a válasz a egyszerűbb módon jön, mint amit el tudsz képzelni.
Amikor abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a hétfőt megkaptuk tanítás nélküli munkanapként, megbeszéltem anyával, hogy csináljunk valamit a "hosszú" hétvégén. Úgyhogy elindultunk kirándulni.

Odakint mínuszok röpködnek, még a gondosan felhúzott trikó-póló-pulcsi-kabát réteg alá is bekúsznak, és pirossá csipkedik az orrunk és kezünk.

Másfél hónap otthon ülés után ez eltántorított? Naná, hogy nem.

Én személy szerint Románia vadregényes tájait tűztem ki célként, de túl nagy falatnak tűntek az elképzeléseim, így abban maradtunk, elkocsikázunk Egerbe, onnan pedig átszáguldunk Heves megyébe, hogy meglátogassuk a rokonokat, akik a Mátra lábánál élnek egy bájos kis falucskában.

Tovább

WINTER '17

Ebben az időszakban kicsit nehezebben találom az inspirációt. Fel-fel merülnek ötletek, de olyan gyorsan el vetem őket, hogy végig sem gondolom őket rendesen. Talán a nagy nyomás miatt, ami az iskolában telepszik rám, vagy a szürke időjárás miatt. Ki tudja?

Az évszakhoz illő posztok írása és összeállítása viszont mindig egy kis örömmel és ihlettel tölt el, így visszalendülésként keresgettem szép képeket, a ide illő idézeteket, dalszövegeket és persze a zene sem maradhat el -, de ne aggódjatok a karácsonyi hangulat már elszállt, egy új stílussal próbálkozom, a lo-fi-val. Megpróbálok azért kulturáltan villogni a zenei stílusommal, de hát mind tudjuk, ha szeretünk valamit, akkor azt szeretjük is büszkén hirdetni.

Tovább

FELTÉRKÉPEZÉS - EZ VAGYOK ÉN

Mintha az előző évvel szemben, valami más koncepció alakult volna ki a fejemben a bloggal kapcsolatban, de arról, hogy pontosan mi is az, arról halvány lila gőzöm sincs.

Annyi biztos, hogy szeretnék őszinte, mindenekelőtt önmagam lenni. Most viszont az van, hogy két tűz közé lökődtek a gondolataim; inkább a lelki világomról írjak, arról, ami a fejemben zajlik, vagy arról, ami szerintem számotokra némi haszonnal is szolgál, mint a különféle ajánlók, és kritikák. Mindkettőt abszolút lelkesedéssel csinálom, és csinálnám, de az előbbi témához úgy állok, hogy túl sok minden van, így inkább legyen a semmi. Meg amúgy is nehéz átadni magam, úgy, ahogy én látom, innen belülről. Mégsem ugyanaz a helyzet, mint amikor főszereplőt kreálunk a történetünknek. Olyankor mi vagyunk a racionálisan gondolkodó döntéshozók, akik Tinder-módra húzogatják a képernyőt a személyiségjegyek közt válogatva.

Tovább

A SOHA VISZONT NEM LÁTÁSRA '16!

Újra eljön az idő, mikor megszokhatjuk az új évszámot.

2017.

Ízlelgessétek csak, mert pár hónapig még folyton belebakiztok majd, és az előző, borzalmas évet fogjátok emlegetni! Ami lehet, hogy nem is volt olyan rossz. Hmm... Nézzük, mi történt.

A személyesebb dolgokkal szeretném kezdeni, ami azt jelenti, hogy gyorsan át fogunk ugrani a blogos témára, mert nem történt olyan sok minden az életemben, de ami volt, az hihetetlen mérföldkőnek számított nekem.

Tovább

KÖNYVKRITIKA - TOMMY WALLACH: KÖSZ, HOGY...

Ezzel a kis poszttal szeretnék boldog karácsonyt kívánni nektek, hogy miután kézbe kaptátok a könyvkuponjaitokat, telezabáltátok magatokat bejglivel meg töltött káposztával, és leheveredtetek a karácsonyi fények alá, legyen egy jó könyv a kezetekben. Persze ha a sorozatozást részesítitek előnyben, azt is tehetitek, csak sose feledjétek, hogy a családotok is szeretné a figyelmeteket élvezni.
Még egyszer kellemes ünnepeket nektek! Mosolyogjatok, szeressetek, egyetek és élvezzétek ki a szabadságot!

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

A Moly és a Gabo oldalán

Tovább

FOGADALMAK (?) 2017-RE

Az embereknek van ez a fura hozzáállásuk a szilveszterhez, meg az egész "új év, új én" dologhoz. Az év ebben az időszakában mindenki felpörög, egyrészt a karácsonyi ajándékok, és ebédek/vacsorák miatt, másrészt a szilveszter miatt. Mindenki gőzerővel szervezi mit fog csinálni az ominózus napon, 2016 utolsó óráján. A tökéletes ruha után szaladgálnak, házibulikba hívatják meg magukat és a többi cécó.

Én utálom a szilvesztert, nekem ez olyan, mint bármelyik másik este: otthon ülős, internetezős, magányos, ezért azt hiszem, nem csoda, hogy fogadalomírással (emlékeim szerint) még csak nem is próbálkoztam, de egyszer ugye mindent el kell kezdeni.

A fogadalmaim szerintem egyszerűen betarthatóak, kizárólag a céljaimra koncentrálódnak, mert nem gondolom hogy meg akarom/tudom változtatni a tulajdonságaimat, ennek az értelmét sem látom.

Tovább