MIT CSINÁLHATUNK A TÉL KÖZEPÉN?

2017. január 25.
És ez tényleg egy nagyon-nagyon fogós kérdés.
Tudom, mert én is elgondolkodtam rajta, mikor Réka írt, hogy egy programhét keretein belül egy héten keresztül minden nap hét bloggerina (Réka, Anna, Sára, Laura, Lili, Tami) az olvasók elé tár egy programot, amit a tél kellős közepén csinálni lehet. Mint mondják, néha a válasz a egyszerűbb módon jön, mint amit el tudsz képzelni.
Amikor abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy a hétfőt megkaptuk tanítás nélküli munkanapként, megbeszéltem anyával, hogy csináljunk valamit a "hosszú" hétvégén. Úgyhogy elindultunk kirándulni.
Odakint mínuszok röpködnek, még a gondosan felhúzott trikó-póló-pulcsi-kabát réteg alá is bekúsznak, és pirossá csipkedik az orrunk és kezünk.
Másfél hónap otthon ülés után ez eltántorított? Naná, hogy nem.
Én személy szerint Románia vadregényes tájait tűztem ki célként, de túl nagy falatnak tűntek az elképzeléseim, így abban maradtunk, elkocsikázunk Egerbe, onnan pedig átszáguldunk Heves megyébe, hogy meglátogassuk a rokonokat, akik a Mátra lábánál élnek egy bájos kis falucskában.


Azt hiszem, a családom mindig az a vándorló típus volt. Nyaranta rengeteget lógtunk a Balatonnál, megmásztuk a Badacsonyt, körbe- és átszeltük a tavat, ráadásul anya családja szétszóródott az ország keleti felén, Békés megyében és Heves megyében, míg mi Pest megyét erősítettük. Így a családlátogatás mindig egy nyári program volt, rengeteg ismert úttal és megállóhellyel, és sokszor még ismeretlen tájakkal. Mégis valahogy a spontánabb utak voltak a legizgalmasabbak, azok, amiken eltévedtünk.
Az aznapi túránk is ilyen céltalan volt. Az egyedüli célunk a felfedezés volt, és persze a hevesi rokonok.
Végül nem is Egerben kötöttünk ki, hanem elmentünk egészen Szilvásváradig, ahol sétáltunk a Szalajka-völgyben. A táj nagyon szép havas volt, alföldi gyerekként mindig különleges érzés volt, ha hegyek magasodtak fölém. Az erdő egyébként nem volt csendes még így télen sem, a fakopáncsok kopogtak és a dalos madarak énekeltek, a szűz havat pedig őzek lábnyomai tarkították, de turistákkal is találkozhattunk az ösvényeken, volt aki gyalog, volt aki lovasszánnal közlekedett.
Az idő viszont rettenetesen hideg volt, a lábujjaim majd lefagytak, szóval a vízesésig nem mentünk el, a kilátóról és a barlangról már nem is beszélve. Szóval, ha vállalkoztok a túrára, húzzatok minimum két zoknit, de egy harmadikat se sajnáljatok felvenni!
A Szalajka-völgyből a rokonokhoz mentünk, addigra az idő be is szürkült, tehát a nap nagy része eltelt utazással és sétával. Nagy bánatomra az idő elég ködös volt, így a Mátrát nem láthattam úgy ahogy nyáron szoktam, de nagyon jó volt látni a család ott élő felét.
Ha minden a terv szerint alakult volna, hozhattam volna nektek pár képet, de a fényképezőgépem akkumulátora beadta az unalmast a hideg miatt -, remélem ti felkészültebbek lesztek, mint én. Ezt nagyon sajnálom, de talán ha ti elindultok valahová felfedezőtúrára, küldhettek nekem képet, akár Instagramon megjelölve, vagy e-mailben (minden elérhetőség oldalt megtalálható a modulban).

Remélem, sikerült egy kicsit motiválni titeket, és ti is felkerekedtek, hogy új tájakat járjatok be a barátaitokkal vagy családotokkal!

A PROGRAMHÉT TOVÁBBI MEGÁLLÓI:




Csütörtök:
Egyszerű pillanatok

Péntek:

Szombat:
Colorati

1 megjegyzés: