A SOHA VISZONT NEM LÁTÁSRA '17!

A nyakunkon az új év, és ahogy azt illik, mindenki már lázasan írogatja a fogadalmakat és összegzőket. Idén arra gondoltam, valami más felállást kellene találni ennek a posztnak, és nagy segítségemre volt ebben Connor Franta, aki hasonló videókat készített. Én kicsit személyesebbre fogtam a hangot és elrejtve megfogalmaztam ezzel minden jót, amire emlékezni szeretnék és az összes "fogadalmamat".
Visszaolvasva a tavalyi bejegyzést, nagyon sok változást érzek, és szerintem a jó irányba. Már csak olyan szempontból nézve, hogy az ott leírtak annyira bagatellnek tűnnek! Egészségügyileg minden rendben (a lehetséges-laktóz-érzékenységen kívül); kitaláltam, mihez szeretnék kezdeni magammal a jövőben, egy csomó álmot legyártottunk drága nővéremmel; és úgy érzem, megtaláltam a hangomat és nem utolsó sorban az öltözködési stílusomat.

De most ugrás az idei évi összefoglalóra!

Tovább

KÖNYVKRITIKA - E. LOCKHART: SZEMFÉNYVESZTÉS

Karácsonyi ajándékként úgy gondoltam, veszek már valami könyvet, mert erre nagyon régen nem került sor. Végül a karácsonyi ajándékbeszerzések közben léptem be a Libribe és rohamtempóban kellett kiválasztanom egy regényt, mert sietnem kellett egy másik programra. Vagy háromszor körbefutottam a boltot, mire megakadt a szemem a Szemfényvesztés borítóján. Első látásra szerelem volt.

„Csak egy igazán fontos: hogy bármely pillanatban feláldozzuk azt, akik vagyunk, azért, akikké válhatunk.”
Egy szenvedélyes barátság. Egy megmagyarázatlan eltűnés. Egy gyilkosság, esetleg kettő.
Egy félresikerült szerelem. Esetleg több is, mondjuk három.
Tompa tárgyak, álruhák, vér és csokoládé. Az amerikai álom, szuperhősök, kémek és ellenségeik.
Egy lány, aki nem hajlandó megtenni, amit várnak tőle.
Egy lány, aki nem hajlandó az lenni, aki egykor volt.

Tovább

5 TIPP, HOGYAN SZABADULJ MEG A STRESSZTŐL

Nem mondanám magam egy kiegyensúlyozott, nyugodt embernek, habár az ismerőseim és barátaim nagy része ezt állítaná rólam. Nagyon-nagyon sokat stresszelek, idegeskedem, felesleges dolgokon kattogok, ráadásul vannak időszakaim, amikor egyszerűen önmagammal sem vagyok kibékülve. De ezt ki nem mondhatja el magáról?

Az utóbbi időben, pontosabban mióta elkezdődött ez a tanév, igyekeztem lazábban hozzáállni az iskolához, és kicsit jobban igyekezni, hogy elfogadjam magamat, ami többé-kevésbé sikerült. Most szeretném megosztani veletek azokat a dolgokat, amik nekem segítettek, hogy kicsit elszakadjak a negatív érzésektől.

Tovább

THE TEA BREAK AWARD - A TEASZÜNET DÍJ

A blog életének első díja, pontosabban rögtön kettő is.

Az az igazság, kedves olvasóim, hogy ebben az őszi időszakban, amikor az aktivitásom kicsit megcsappant, komolyan fontolóra vettem, hogy szünetelek. Mennyivel egyszerűbb lenne kiírni, hogy x ideig nem lesz poszt, mint azon stresszelni, mikor tudok már nektek valamivel szolgálni. De nem tettem, mert szeretek írogatni, és szeretem, amikor látom, hogy valaki kommentelt, hogy ismét új taggal bővült a rendszeres olvasók csoportja és hogy a megtekintések statisztikája folyton túltesz az elvárásaimon. Ez egy terápia nekem. Nem csak azért, mert kiírhatom a bánatomat, ha úgy tartja kedvem, hanem mert úgy érzem, a blogolás kapcsolatot teremt köztem és egy halom ismeretlen, de csupa szív, aranyos ember közt és sok mindenre megtanított. És még mindig tanulok.

Tehát köszönöm Ambernek és Vivinek, hogy adtak még egy lökést a kitartásomnak és Theának, aki létrehozta ezt a díjat! Mind kreatív, szeretnivaló emberek vagytok, ezt sose felejtsétek el!

Tovább

AUTUMN '17

Az idén ősszel szerettem volna egy kicsit spooky-ra és retrosra venni a figurát, de sajnos nem tudtam befejezni az elképzeléseimet még halloween és a nagy posztroham előtt, én pedig mindenkit megelőzve akartam nektek elhozni a szokásos inspirációbombát. Így aztán azért csúsztam, mert át kellett alakítani a koncepciót, arról viszont gőzöm sem volt, hogyan. Tudniillik moodboardok szerkesztésében nem vagyok túl jó (sosem vagyok elégedett a végeredménnyel, de ezt lehet, a maximalizmusom okozza), viszont most elszántan leültem képeket keresgetni, miközben a playlistet alakítgattam.

Nos... Ez lett belőle. Az ítélkezést rátok bízom.

Tovább

CSAK EGY SLUKKOT

A szülinapom előtti estén volt szerencsém (?) kipróbálni a cigit.

Szerintem már rájöhettetek, hogy nem az a típus vagyok, aki egyfelől gondolkodás nélkül cselekszik, másrész nem szeretek -, és úgy gondolom, nem is szoktam - beállni a többiek mögé a sorba. Így nagyon sokat gondolkodtam ezen az egyszerű kis cselekedeten, amit a kortársaim már rendszeresen folytatnak.
Azt előre leszögezném, hogy senkit nem akarok megbántani, vagy elítélni olyanokat, akiket nem ismerek, olyan indokok miatt, amiket szintén nem ismerhetek. Egyszerűen szerettem volna az ezzel kapcsolatos gondolatokat kiírni magamból, csakúgy mint az alkohollal kapcsolatban (Csak egy kortyot című bejegyzésem).

Tovább

NYERS HALAT ETTEM? - SUSHI

Miután a nővéremet rabul ejtette az ázsiai kultúra, emlegetni kezdte, hogy kipróbálná a sushit. Mivel még én magam sem ettem, lelkesen bólogattam a ötletre, és már tervezgettük is a Pestre utazást, mivel a közelben nem tudtunk sushi étterem létezéséről, ráadásul ez egy jó ürügyet adott arra, hogy a fővárosba utazzunk.

A szobatársaim viszont megelőztek minket a szervezéssel, és a szülinapom alkalmából elvittek egy kecskeméti tapas bárba, ahol sushit is felszolgálnak. Hogy milyen élménnyekkel, tapasztolatokkal gazdagodtunk? Erről olvashattok lentebb.

Tovább