VÉGIGNÉZTEM: GUIDANCE 1-3. ÉVAD

2018. április 30.
Újabb miniszéria, amelyet unalmamban befaltam. A Clique után (, aminek értékelését itt olvashatjátok) az HBO sorozatkínálata felkeltette az érdeklődésem. A Netflix mellett talán ez az egyetlen sorozatokkal is foglalkozó csatorna, ami labdába rúghat. Mert minőségi tartalmat gyártanak és ölelnek fel, de a Netflix jobban megtalálta a közönségét - a tizenéveseket -, míg az HBO inkább fiatal felnőttek igényeit elégíti ki. Ennek ellenére szerintem nem egy alkotásukból lehetne kasszasiker a tinik körében.
A mai jelöltünk is egy HBO-s, rövidebb lélegzetű dráma, különleges felépítéssel, YouTuber szereplőkkel és aktuális témával. De megértem, miért nincs helye a legjobbak között.
Magyar cím: A titok.



Az évadok más-más szereplőgárdával dolgoznak, más történet köré épülnek, amikben vannak közös tényezők, például a telefonok, netes zaklatás, titkok és zűrök, amiket az iskolai tanácsadó göngyölít fel. Ezért a helyszín általában az iskolákra korlátozódott.
Az első évad középpontjában a suli legmenőbb lánya áll, Miriam, akiről provokatív képek kerültek ki egy a suli diákja által készített applikációra. Az iskola vezetősége nyomban mozgósítja is Annát, az új tanácsadót, hogy fékezze meg a lány megaláztatásának hullámát, és derítse ki, ki tette ezt. Annának négy lehetséges alanya van: Chip, aki Miriammal kavar, Bridget, Miriam volt barátnője, Linz, az unokatestvér és Roger, aki az appot készítette és Miriamet korrepetálta. Kezdődhetett tehát a találgatás: ki tenne ilyet Miriammel?
Az évad hatszor 20 percből áll, gyorsan nézhető volt, és pörgőssé tette, hogy a részeken belül napokra osztották a történéseket. Hétfőtől péntekig, a rész elejétől a végéig. Ugyanakkor egy kicsit hátránynak is éreztem ezt - egy nap viszonylag kevés minden történt, és nem hittem el, hogy egy ilyen szituációban hétvégén minden lappang. Szereplőink hazamennek és csak úgy kikapcsolják magukat?
A másik, ami újra és újra élvezhetetlenné tette a jeleneteket, az a párbeszédek felépítése volt a diákok és a tanácsadó között. Néha olyan gyorsan váltottak hangulatot és témát, hogy csak pislogtam. Az egyik pillanatban egy teljesen zárkózott tanulót láthattunk, a következőben pedig kifakadt a családi problémái miatt. Teljesen ellentmondott annak, amit életszerűnek neveznék. És ez egy olyan hiba, legyen az filmben vagy sorozatban, amit nem könnyen nézek el. Hiszen a forgatókönyvíró megírja, elbírálják (gondolom én), elviszik a rendezőhöz, megkapja a színész is, meg az egész stáb. Senki nem vette észre, hogy mindenki irracionálisan viselkedik? Ugyanez van a logikai hibákkal is - bár azt ebben az évadban nem nagyon találtam. A rejtély sem volt különösképp bonyolult, talán a második részben világosodtam meg azt illetően, ki lehetett az elkövető. Tehát szerintem ez a sorozat már a forgatókönyvnél elbukott.
Jöhet a kérdés: miért néztem végig és miért írok egyáltalán róla?
A válasz nem Amanda Steele vagy Michelle Trachtenberg (előbbi YouTuber, utóbbi a Gossip Girl Georginája), mert szerintem a legtöbben miattuk nézték meg ezt a sorozatot -, de nem is lehet egy szavam se, a színészek jól végezték a dolgukat. Engem a téma tartott fel igazán abban, hogy otthagyjam az egészet. A zaklatás kérdésfelvetéseit nagyon érdekesnek tartom, azt meg még inkább szeretem, ha valaki megkérdőjelezi az erkölcsi értékrendemet. Nem minden fekete-fehér, nem mindenki jó és rossz - tehát miért és mennyire kell megbüntetnünk másokat, hogy rájöjjenek, hibáztak?
Egyáltalán a mi dolgunk ez?

A második évad ehhez képest fényévekkel jobb volt. (←hupp, spoiler)
A nyitó jelenetben egy iskolai lövöldözés szemtanúi lehetünk egy diák telefonjának szemcsés felvételén keresztül. Ezután két hónapot ugrunk vissza az időben, mert minden egy jeggyel kezdődött. Hilary, a legjobb végzős tanuló, kiskora óta a Harvardért küzd, de egy pszichológia négyes kibillenti. Felkeresi az iskolai tanácsadót, Alanát azzal a panasszal, hogy Mr. Ridley kivételezik. Hogy függ ez össze egy gyilkossággal? Ki tette azt, ki halt meg? És miért?
Amerikában ugye nagyon aktuális a fegyvertartási engedély kérdése, éppen az iskolai lövöldözések miatt. Valószínűleg ez járt az alkotók fejében is. És jó munkát végeztek! Az évad végére összeállt, mi miért történt, hogyan lehetett volna megelőzni. Ennek a 11 résznek (a leghosszabb évad) külön sorozatot szenteltem volna, és szerintem ha később visszagondolok majd a szériára, ez a pár epizód fog beugrani.
De nagyon előre szaladtam.
A rendezői munka tökéletes volt. Sokkal jobban mertek játszani a fényekkel, a színekkel és a nézőponttal is, így utólag visszagondolva, az utolsó két évad valahogy három dimenzióban jelenik meg előttem, míg az első inkább egy fehér vászonra vetett skicc. (Ilyenkor jövök rá, milyen sokat ér a rendező munkája, mert más alkotásokban ez nem tűnik fel. Még az első évad közben sem gondoltam, hogy ez pocsék, de az utolsó rész után egyből nekikezdtem a második évadnak, és mint mondtam: fényévek.) Kukába dobták a hetekre osztott részeket is, hála a jó égnek. Minden részben építgettük a szálakat, többet és többet tudtunk meg, nem volt kapkodás -, ami azért a vége felé elég idegörlő lett, mert a néző tisztába került mindennel, a szereplők viszont nem -, de nem is érződött olyan vontatottnak, mint az elődje. És kimozdultunk az iskolából és el mertünk vonatkoztatni a tanácsadó kizárólagos ismereteitől! Végre! Jó ötlet volt az első évadban a nyomozást végző szereplőt állítani a középpontba, de a kivitelezés nem sikerült, így ennek most örültem.
Bár a rejtvényt így is idő előtt megfejtettem...
A szereplők is sokkal mélyebb háttértörténetet kaptak, és volt itt minden. Rosszfiútól kezdve, a menő arcon át, a meleg srácig minden, és tudom, hogy manapság sokan szeretnek úgy sorozatot nézni, hogy azonosulni tudnak egy-egy szereplővel (gondolok itt Smiley-ra, a meleg srácra). Szóval sokan ezért is plusz pontot adnának. Ráadásul a szereplőgárda a végére jól összekovácsolódik, meg lehet szeretni mindenkit, függetlenül attól, mit és hogyan tett (nem úgy, mint a harmadik évadban khm...). Hiszen csakúgy, mint az előző, ez az évad is ráébresztett arra, hogy nem minden az, aminek elsőnek gondoljuk. Igenis lehet a legártatlanabbnak tűnő bárányka a farkas. De nem minden farkas érdemli meg, hogy levadásszák. A másik tanulsága az évadnak, hogy össze kell tartanunk, nem pedig ok nélkül vádaskodni és ítélkezni. Ki tudja, lehet, hogy akit utálsz, ugyanabban a cipőben jár, mint te!
Egyébként a kedvenc szereplőim Smiley, akit Ben J. Pierce alakított és Hilary, akit Arden Rose játszott. Nézzétek meg, és megtudjátok, miért ők lettek a szívem csücskei!

A harmadik évaddal szemben óriási elvárásaim voltak, de legbelül tudtam, hogy lehetetlen megugrani a második évad lécét. Ha nem mondtam volna: azt imádtam! És még most sem tudom eldönteni, tetszett-e ez az évad. Egyrészt felhúzott a hülyeségekkel, másrészt hihetetlenül tanulságos volt.
Grace egy cserbenhagyásos balesetben meghalt, a gimnázium tanulói pedig gyászolnak. Az iskola tanácsadója, Katina kapja a feladatot, hogy foglalkozzon a diákok érzéseivel. Ám a gyógyulási folyamat már az elején megbukik: vannak, akik nem kedvelték Grace-t, és képesek csúnya szavakkal összefesteni a szekrényében. Katinának gyanússá válik a helyzet és nyomozásba kezd. Grace olyan dolgokat tett, amikre más nem lenne büszke. Megérdemli ezért azt, ami történt vele? Egyáltalán gyilkosságról beszélünk?
A Súlytalanul című könyv jutott újra és újra eszembe (írtam róla értékelést is - itt!). Az is hasonló gondolatokat keltett bennem. Nagyon könnyen tudunk bántalmazni valakit szavakkal vagy tettekkel. Gyakran fel sem tűnik az elkövetőnek, hogy mit tesz, pedig ha vele történne ilyen, nem repesne az örömtől. Épp ezért, ha valaki öngyilkosságba menekül, az nem egy személy hibája, hanem mindenkié. A családé, amelyik nem segített, a barátoké, akik nem segítettek, a tanároké, akik semmit nem vettek észre... és így megy tovább a sor. Háríthatjuk másokra a hibáinkat, de az nem fog feloldozni minket a felelősség alól. Így ebben az évadban senki, de tényleg senki nem volt szimpatikus. Ha lehetőségem lett volna belépni a történetbe, mindenkit - az "ártatlan" testvértől kezdve a röplabdacsapat tagjaiig - felpofoztam volna, hogy ne marháskodjanak és nyissák ki a szemüket
Logikai buktatók is voltak szép számmal. Nem említeném meg mindet, de amire már talán a cselekmény alapján is rá lehet jönni: egy hatalmas kérdés, hogy ki ütötte el Grace-t. Ennek ellenére szereplőink és a rendőrség (!! ??) sem erre keresi a választ. Csak gondoljátok végig, ha valaki a kocsitok elé ugrik öngyilkos szándékból, ti tovább hajtotok? Mert én nem. Hagyjuk is! Nagyon felhúzott ez a része az évadnak.
Viszont a rendezői munka és a színészek itt is ugyanolyan jók voltak, mint az előző évadban. A történet szép felépítést kapott, egyedi elemeket vittek a kissé klisés alapba. És tényleg elgondolkodtatott azzal kapcsolatban, én hogyan viselkedem másokkal.

Végezetül, hogy ajánlom-e ezt a sorozatot? A második évadot mindenképp. A többit nem biztos, de rövid, elgondolkodtató és mégis kikapcsol. Biztosan azonosulhatsz nézőként legalább egy szereplővel, ráadásul a helyzet, amibe ők kerülnek, gyakori, így a történetük tanulságos lehet. Tegyetek egy próbát, legfeljebb jöhettek panaszkodni kommentben!

Mit gondoltok az HBO-s sorozatokról? Szoktatok ilyeneket nézni?

2 megjegyzés:

  1. Ismét sikerült olyan sorozatról írnod, ami megtetszett! :D Lehet, ezzel fogom kezdeni, még van rá másfél napom *-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, örülök neki!! :) Majd az értékeléseket kérem!

      Törlés