FELTÉRKÉPEZÉS - VÉKONY VAGYOK

2017. március 11.
Van, ami egyszerűen a génjeinkbe van ágyazva, és olyan nehéz változtatni rajta, mint a belső szerveink elhelyezkedésén. Minden reggel, mikor tükörbe nézünk az aznapi megpróbáltatások előtt, újra megállapítjuk, hogy az orrunk ferde, a bal fülünk lentebb van, mint a jobb, és igen, már megint lötyög rajtunk a ruha.
Azt hiszem, a legtöbb embernek mostanra elterjedt odáig az intelligenciája, hogy a plus size alkatúaknak nem szegeznek vasvillát. Lássuk be, elég nagy modortalanságra vall, ha ezt más szemére hányjuk. Eltér az átlagtól (vagy épp ő az átlag, csak nem az ideál), de ő olyan, amilyen. Vagy nem tehet róla, vagy már rajta van az ügyön, de ez amúgy sem a mi dolgunk, ugye? Na meg koncentráljunk a belső tulajdonságokra.



Sosem voltam az a személy, aki ítélkezik, és mások szemére veti a hibáit, mert nekem is van épp elég, tudom. Nem egyenes a fogsorom, zsíros a bőröm, rossz napokon lelapul a hajam, és ha nem figyelek oda, úgy nézek ki, mint egy karó, amire zsákot húztak.
Nekem sosem voltak fontosak a külsőségek, és ezután sem lesznek, mert ismerem a hibáimat, látom mások hibáit is, de el tudom fogadni őket, úgy, ahogy ők is teszik velem szemben.
Nem vagyunk robotok, sem pontos számítógépek, néha megesik, hogy hiba csúszik a gépezetbe, és a hosszú évezredek alatt az emberek többsége rájöhetett, hogy ez az egyik, ami emberré tesz minket.
Az emberek egyfajta tabut is kialakítottak magukban a túlsúllyal kapcsolatban. A mai erkölcsbe nem fér bele, ha csúnya szavakkal illetsz vagy megszólsz egy túlsúlyost, és ez mind tisztelendő. Kevés olyan dolog van, amire büszkék lehetünk, mint ember, de azt hiszem, ez az egyik.
Már csak azt kéne felfognia néhány embernek, hogy nem csak a túlsúly lehet hiba.
Én vékony vagyok. Pontosabban kórosan sovány, ezt mondták az orvosi vizsgálaton, de ettől legszívesebben sírnék, mert úgy hangzik, mintha valami gebe ló lennék, amit nem lehet eladni a piacon.
Mit is jelent ez?
Ez, kérlek szépen, azt jelenti, hogy tizenhat évesen, +160 cm magasan már jócskán 40 kiló felett kellene lennem. Kellene.
Ha te is hasonlóan vékony vagy, biztosan hallottál már efféle megszólalásokat: "jézusom, hány kiló vagy?", vagy a másik nagy kedvencem: "jaj, de szeretnék olyan alkatot, mint a tiéd". Először is, nem, kedves szellemileg hátramaradott embertársam, akit normális alakkal áldott meg az isten, te nem szeretnél így kinézni, hacsak nem testképzavarod van. Te nem szeretnéd látni a bordáidat, a hüvelyk- és mutatóujjaddal körbefogni a csuklód, lapos, gyakorlatilag nem létező melleket sem akarsz, de legfőképp azt az érzést nem akarod átélni, mikor normálisan shoppingolni sem tudsz menni a barátaiddal, mert minden lóg rajtad, és a tizenkettedik boltból is üres kézzel kell távoznod. Csak állj meg egy percre, és gondold végig jól, hogy mennyire szeretnéd te ezt. Ha arra jutsz, hogy nem, akkor légy szíves, szállj le rólam, meg az én alakomról. Ha mégis igen lenne a válasz, akkor kérlek, keress fel egy orvost, mert ez nem egészséges.
Én is sokszor megkaptam már, hogy nem eszek eleget, ez egészségtelen, és szinte minden alkalommal, amikor családi összejövetel van, vagy a szüleim barátai átjönnek, megkapom, hogy "ez a lány nem eszik?".


Mostanában igazán izgatott a testem. Próbáltam változni rengeteg evéssel, nasival, és egy ideje rendszeresen edzek is, hátha izmosodom. Egyenlőre nem sok változást látok, de valahogy a folyamat közben kezdtem rádöbbenni, hogy vannak olyan dolgok magamon, amiket szeretek. Szeretem a lábaim, odavagyok a szememért és a hajamért is.
Ennek ellenére még mindig fáj, és mélyen megérint, ha valaki megjegyzést tesz az alakomra. Ilyenkor elmondom nekik, hogy menjenek melegebb éghajlatra. Megmondom nekik, hogy nem az ő dolguk.
Volt bennem egy kis félelem is azzal kapcsolatban, hogy merjek emelt fővel sétálni a tömegben. Ennek talán a magamról kialakított önképem volt a hátterében. Az az igazság, hogy azt hittem, az én személyiségembe nem is fér bele, hogy rúzst hordjak, vagy belenézzek azok szemébe, akik bámulnak, vagy gorombán viselkednek velem. Én voltam a visszahúzódó, csendes lány. Valahogyan, a szívem legeslegmélyén talán még tetszett is ez a szerep.
Szívesen beavatnálak titeket abba, mi segített megbirkóznom önmagammal, de őszintén gőzöm sincs róla. Talán csak fel kell ismernünk a hibáinkat, és a személyiségünkből adódó gyengeségeinket. Én rájöttem, hogy leginkább az gátol meg, amit én gondolok magamról, nem az, amit mások gondolnak rólam. Jobban féltem attól, hova vezethet az a folyamat, ha elkezdek inni, rúzst hordani és nyíltabb lenni, mert ott volt előttem egy rakat példa, arról, milyen nem szeretnék lenni soha.

8 megjegyzés:

  1. Szia! Azt hiszem, hogy teljesen egyet érthetek veled ezzel a témával kapcsolatban. Nagyon sokáig én is kórosan soványnak számítottam és a mai napig megkapom rengeteg embertől, hogy milyen vézna vagyok, azonban ma ha belenézek a tükörben már nem azt a lányt látom, aki önbizalomhiányos és állítólag csúnya és gebe, hanem azt, akit én akarok. Azt, akivé én akartam változni. Ez persze hosszú évek gyümölcse, és nem volt mindig ilyen egyszerű, de már sokkal könnyebb így felfogni.
    Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy utálok sportolni és nekem is állandóan mondogatták/mondogatják, hogy mozogjak, hogy legalább valami izom legyen rajtam, de már őszintén nem érdekel. Nem akarok sportolni azért, hogy más szerint jobban érezzem magam, jobban nézzek ki.
    Neked viszont kitartást kívánok és hatalmas gratula, hogy ezt így leírtad.
    Puszi, Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Anna!
      Nagyon örülök, hogy neked sikerült túllépned az önbizalomhiányon, úgy látszik, hogy én a procedúra elején vagyok még.
      Én sem voltam soha egy sportos alkat, a tesiórákat gyakorlatilag gyűlölöm, a tanárok meg szadistákkal érnek fel a szememben. Viszont mikor elkezdtem futni, és az első edzésem végére értem, aminek a menetét én magam állítottam össze a céljaimnak megfelelően, rájöttem, hogy nagyon jó érzés, mikor lefutom a kitűzött távot, és az még jobb, mikor a második edzésen már a levegőm se szorul be.
      De megértem a véleményed. Nem kötelességed sportolni és izmosodni, ha nem szeretnél.
      Neked is további kitartást. Tudod, girl power! :D

      Törlés
  2. Szia!Teljesen egyetértek veled!Mióta csak létezem,soványnak számítok.Régebben gyűlöltem azt,ahogy kinézek.Utáltam a lábaimat,karjaimat...Egészen kiskorom óta szenvedtem az önbizalom hiánnyal,ami a testem következtében alakult ki nálam.Én is mindig megkaptam rokonoktól,barátoktól,orvosoktól,hogy biztosan nem eszek eleget és ezzel magamat teszem tönkre.De ez nem volt igaz.Rengeteget ettem és eszek is a mai napig.Ami torzította számomra a látványomat,hogy a sovány testalkatomhoz ajándékul magasságot is kaptam.Általános iskolás koromban sokkal magasabb voltam az osztálytársaimhoz képest.Ez mára már megváltozott,mert mindenki túlnőtt rajtam,de így is 170 cm vagyok.17 éves leszek egy hónap múlva,de kb 1 éve kezdtem elfogadni magam.Rájöttem,hogy nem is olyan rosszak a lábaim és a karjaim se olyan vészesek(csak éppen az izom veszett el róluk).Utólag visszagondolva,nem is sajátmagammal volt problémám,hanem az emberek véleményei váltották ki ezt belőlem.Szóval fel a fejjel,ne foglalkozz másokkal! Nézz bele a tükörbe és hitesd el magaddal,hogy gyönyörű vagy! Ne hagyd,hogy más emberek véleménye formálja meg a testedet!:) Hosszú folyamat lesz,mire teljesen eléfedett leszel a testeddel,de megéri!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Az emberek néha nagyon félre tudják értelmezni, mi van ilyenkor a háttérben, és visszaüt, ha segíteni akarnak.
      Szuper, hogy elfogadtad magad, és köszönöm a bátorítást! Mindig elcsodálkozom rajta, micsoda hihetetlen emberek vannak az interneten... <3
      Neked is kitartást, és csak hajrá!

      Törlés
  3. Szia! Rettenetesen örülök, hogy valaki kiadta ezt magából. Nekem is ilyen a testalkatom, viszont heti 8 edzés mellett el tudtam érni azt, hogy izmosodom és szebb lett az alakom. Kitartás az edzésekkel, hidd el megéri.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Meg tudnád mondani, körülbelül mennyi idő után mutatkozott eredmény? És milyen mozgásformát végeztél?
      Én még csak most kezdtem bele, heti két futással és erősítéssel, de szerintem lesz ebbből napi edzés is. :)
      Köszönöm a kedves szavakat! Neked is további minden jót!

      Törlés
    2. Teremben inkább futok és súlyzózok, de ami csodákat művel az a TRX. Az eredmény, mivel rendszeresen csináltam egy fél éven belül mutatkoztak az első jelek. Persze ez relatív, mert ezek számomra plusz erősítések a kézilabda és a fitness melett. Ha bármi kérdésed van írj rám nyugodtan. És ne add fel, hamarosan lesz eredmény. :*

      Törlés
    3. Köszönöm a segítséget! Én igyekszem inkább itthoni keretek közt folytatni az edzést, remélem így is látni fogom előbb-utóbb a változást, de semmiképp nem adom fel. :D

      Törlés