Az idei év mottója a következő volt: Hagyd, hogy az élet hozza, amit hozni akar! Ez teljes mértékben jellemezte 2019-et. Sodródtam az árral, és ez néha a világ legnagyszerűbb dolgának tűnt, néha azonban úgy éreztem, ez a legrosszabb tanács, amit csak megfogadhattam. Mert 2019 ilyen volt: jó és rossz, de mindenekelőtt rendkívül tanulságos. És úgy érzem, nem tanultam volna ennyit, ha nem hagyom, hogy az élet az utamba sodorja a nehézségeket és élményeket.
2020 eléggé ködös még, nem tudom, mi lesz a továbbtanulással, vagy a gimiben kialakult barátságokkal, de izgatottan várom.
MI TÖRTÉNT 2019-BEN?
SIKERES NYELVVIZSGA
2019 tavaszán megkaptam a hírt, hogy sikeresen teljesítettem a DSD II német államilag elismert C1-es nyelvvizsgát, amire sokat készültem és sokat is szenvedtem érte. Örülök, hogy az első nyelvvizsgámat ilyen jó körülmények között szerezhettem meg, hiszen ingyenes volt és az iskola szervezte, így az osztálytársaim is enyhítették az egész folyamattal járó stresszt. A némettel ezek után nem tervezek foglalkozni, mert nem a kedvenc nyelvem, de nem szeretném elfelejteni a jövőben.
TROYE SIVAN KONCERT
Március 9., a nap, amikor több évnyi álmodozás után végre élőben láthattam és hallhattam a kedvenc előadómat. A koncertre Bécsben került sor, ahol még nem is jártam, így duplán fantasztikus élmény volt, hogy a legjobb barátnőmmel felfedezhettem a belvárost és a koncerten együtt ugrálhattunk a második sorban a kedvenc sorainkat üvöltve. Bár a bejutás kicsit rémisztő volt a rossz szervezés miatt, nem hagytuk, hogy ez elrontsa a kedvünket.
KISTESÓ
Júliusban megszületett a kisöcsém, aki bár messze van tőlem, nagyon örülök, hogy a világon van, és remélem, hogy a távolság ellenére jó kapcsolatot tudok majd vele kialakítani.
SZALAGAVATÓS MIZÉRIA
Hát igen, ahogy csak rá gondolok, önkéntelenül hatalmasat kell sóhajtanom. A párkeresés, a ruhakeresés, a sok kiadás, készülődés, próbák és miegyéb... Sok macerával járt, de azon a két napon (a főpróba és a valódi ceremónia napján) minden kifizetődött. Dédimamám, apukám, anyukám mosolya, a nővérem hülyéskedése, a felszabadult nevetés az osztálytársaimmal a színpad mellett ülve, a szalagra várva - ezek olyan pillanatok, amiket remélem, sosem fogok elfelejteni.
ELSŐ PÁRKAPCSOLAT
Erről szeretnék majd bővebben írni egy másik bejegyzés keretein belül, egyelőre csak annyit, hogy az egész szerelem-párkapcsolat téma nem olyan egyszerű és világos, mint ahogyan azt képzeltem.
BIZONYTALANSÁG ÉS STRESSZ
Régi jó barátaim, öleljetek át, mert nélkületek el sem tudnám képzelni az életet! Főleg a továbbtanulás és a párkapcsolat terén merült fel sok negatív érzelem és gondolat, rengeteg bennem a bizonytalanság és a gyávaság, amit igyekszek legyűrni, de néha nem igazán sikerül. A stressz... hát, talán már a szerves részem lett az évek alatt és csak hosszabb-rövidebb időre tudok tőle szabadulni, de például az iskolával kapcsolatos stressz az idei tanévben csak minimálisan bukkant fel. Szerintem várja az érettségi időszakot, a kis sunyi.
FRUFRU
A legjobb döntés, amit 2019-ben hoztam az a frufrum volt. Mindig egy kicsit bajban voltam a hajammal, mert habár elég dús és vastag szálú, gyorsan zsírosodik és lelapul, ráadásul fáj, ha felkötöm, a fonás meg borzalmasan áll szerintem. Szóval mindig kicsit unalmasnak éreztem. De amióta frufrum van, minden nap hálát adok érte, mert még egy bad hair day-t is feldob.
BARÁTOK ÉS ÚJ ISMERŐSÖK
Szerencsére idén sem hanyagoltuk el egymást a barátaimmal. Kínaizások, koncertek, kávézások, vásárolgatás, bulik, szülinapok, piknikezések, közös edzés vagy akár mémek küldözgetése. Ezek voltak az év kedvenc pillanatai, hiába "nem nyomnak annyit a latba", mint egy szalagavató. A barátaimért vagyok a leghálásabb, és ha most olvastok: köszi mindenért, imádás van! Új ismerősöket is szereztem bőven, ami mindig egy sikerélmény, mert néha nehezen mozdulok ki a kis csigaházamból.
MI VÁR RÁM 2020-BAN?
BALLAGÁS
Sírni fogok, az biztos. Nagyon szeretem a gimis osztályomat, mindenki egy külön kis hópehely, okosak és haláli viccesek, hiányozni fognak.
DIÁKNAP
Az egész tanévben ezt várom a legjobban. Egy barátnőmmel szeretnénk pártot indítani, megnyerni a kampányt és megrendezni a 2020-as diáknapot. A programok közt van festékporos parti, csapatjátékok, koncert, érdekes előadás és még sok más, amivel remélem, sikerül megfogni a diákokat, és együttműködnek majd, hogy egy király nap legyen belőle. Csak nyerjük meg...!
ÉRETTSÉGI
Igazából nem izgulok miatta annyira. Öt éven keresztül szorgalmasan tanultam, megcsináltam (majdnem) minden házit, kitűnő voltam (kivéve, amikor nem), szóval nem lehet akkora baj. Persze felkészülök rendesen, de nem fogom halálra stresszelni magam, hogy szép jegyzeteim legyenek meg azt is megtanuljam, ami nem fontos. Egyedül a matek miatt aggódom, mert néha az egyszerű összeadás is nehezemre esik.
EGYETEM?
Így decemberre úgy tűnik, eldöntöttem végre, hová szeretnék menni és mit szeretnék csinálni; Szegedre anglisztika szakra. (De azért a változtatás jogát fenntartom.)
UTAZÁSOK
Az biztos, hogy a jövő évben is ki fogok látogatni Angliába anyukámékhoz, bár nem olyan hosszú időre, mint idén; és szeretnék végre barátokkal is elutazni valahová.
ÉN
Idén határozottan elhanyagoltam magam. Nem csak a gondolataimat tereltem el sokszor programokkal vagy felesleges Instagram-pörgetéssel, de tavasszal edzettem utoljára, és a hobbijaimat is elhanyagoltam. A GinnEase-re ezzel együtt idén 4 poszt került fel és csak 11 könyvet olvastam ki. Ehelyett mit csináltam a szabadidőmben? Rengeteg Insta- és Facebook-posztot nézegettem és talán mérhetetlenül sok órát töltöttem YouTube-on. Úgy éreztem az utóbbi időben, hogy teljesen elveszítettem a motivációmat és szenvedélyemet a kedvenc elfoglaltságaim iránt, egyedül arra koncentráltam, hogy másokat boldoggá tegyek és mások kedvében járjak. És ez baromi frusztráló. És szomorú is! Hiszen 2019-ben számtalan másodperc, perc, óra telt el semmittevéssel, és ezt az időt én soha nem fogom már visszakapni. 2020-ban szeretnék legalább 25 könyvet elolvasni és legalább 10 posztot írni, továbbá hetente egyszer edzeni (futni vagy erősíteni), arra inkább nem teszek kikötést, hogy a történetírással hogyan szeretnék haladni, de jó lenne azzal is foglalkozni jövőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése