2018. november 4.

Végignéztem: The Dragon Prince 1. évad

Miután tavaly ősszel írtam nektek az Over The Garden Wall című fantasztikus rajzfilmsorozatról (katt ide, ha még nem olvastad!, elég sokat fogok erre is utalni a poszt folyamán), több blogon láttam említés szintjén megjelenni, ami remek visszajelzés volt: hallgattok rám, és felismeritek, mi a jó.
Azért is hoztam ezt fel, mert a The Dragon Prince ismét egy rajzfilmsorozat, amit ajánlani szeretnék nektek, hogy minél több emberhez eljuthasson. De mielőtt rátérnénk erre, teszünk egy kis kitérőt egy kapcsolódó sorozat, az Avatár - Aang legendája felé.
(Nem sokszor fogok ilyen összehasonlításokat írni, mert szerintem minden sorozatnak a maga helyében kell megállnia, de ebben az esetben túl nagy a kapcsolat, hogy szó nélkül elmehessek mellette, a bejegyzés végén ki is derül, miért van mindez.)
Elöljáróban a The Dragon Prince-ről: fantasy, jól felépített világ, rövid, aranyos, izgalmas, és minden, amit egy modern rajzfilmsorozattól elvársz.
Mint mindig, most is teljesen spoiler-mentes leszek.


Régen imádtam az animéket, a nővérem miatt néztem a Narutot és az Inuyashát is, aztán más, ismeretlenebb sorozatokba is belemerültem. Máig nagy kedvenc például az Avatár - Aang legendája, amit többen a későbbi film miatt ismerhetnek. Nos, elárulok egy titkot: a film össze sem egyeztethető a sorozat nagyszerűségével.
Az eredeti sorozatot borzasztóan jól eltalálták mind történet, mind szereplők szempontjából. Egy fiktív világban játszódik, ahol az emberek négy csoportra oszlanak a Víz Törzseire, a Föld Királyságára, a Levegő Nomádjaira és a Tűz Népére, de a tűzidomárok megtámadták a többi népcsoportot. Az avatár feladata, hogy békét teremtsen és fenntartsa azt, mert csak ő képes mind a négy elem irányítására, ám már 100 éve nem látták őt. Katara és bátyja, Sokka megtalálják a jégbefagyott avatárt, Aangot, aki sajnos csak egy elem irányítására képes, a levegőére, ezért ők hárman, az avatár repülő állata hátán útnak indulnak, hogy Aangnak tanárokat keressenek a többi népnél, és ő végre véget vethessen a háborúnak.
Ha jól végiggondoljuk, már az alaptörténet is csodálatos. Egyrészt a sablonosnak mondható részleteket, mint az elemek irányítását és a mindenki felett álló, különleges személyt, az avatárt (valljuk be, ha nem pont ezekkel, de ehhez hasonló dolgokkal könnyen összefuthatunk fantasy történetekben), összetársították olyan dolgokkal, amik miatt eszedbe sem jutna arra gondolni, hogy ezt már láttad egy másik filmben/könyvben/sorozatban. Ilyen például a különböző kultúrák keverése, a szereplők különleges háttértörténete és személyisége, és a reflektálás a való világ társadalmi problémáira. Mindez gyerekszereplőkkel gyerekeknek.
Olyan témákat vetett fel, amikből sokat tanulhattam: a barátság és az összetartás fontossága, előítéletek, a különbözőségek ember és ember között, hogy ezek mennyire számítanak, vagy épp mennyire nem, hogy mit jelent különlegesnek lenni, kinek segítsünk. Olyan jelenetek építették fel az évadokat, amikre máig emlékszem, pedig nyolc éves voltam, amikor véget ért a sorozat, és nagyjából 11 lehettem, amikor utoljára végignéztem, és azóta is rengeteg sorozatot láttam.
Az Avatár végül nagyon sok országba eljutott, sok nyelvre lefordították. Végül három évadot, összesen 61 25 perces részt élt meg, és kapott egy spin-offot is, Korra legendáját, ami az eredeti sorozat cselekménye után 70 évvel játszódik és az új avatár történetét meséli el. (És amit egyébként sosem láttam.)

Az Avatár - Aang legendája elkészítésében nagy szerepe volt Aaron Ehasznak, egy amerikai író-rendezőnek, aki a The Dragon Prince elkészítésében is közreműködött. Így aki a kellő előismeretekkel vág neki a TDP-nek, nagyon sok elemet felfedezhet, ami már az Avatárban is megvolt.
A történet ismét csak egy fiktív világba kalauzol el minket, ahol valaha a négy elem, Föld, Óceán, Hold és Nap fantasztikus lényei és az emberek békében éltek, ám az emberek sötét mágiát kezdtek használni, és a sárkány király ellen fordultak - megölték tojásával, a sárkány herceggel együtt -, így a két királyság lakói ellenségek lettek. A holdmanók egy kis csapata elhatározza, hogy bosszúból betörnek a Harrow király kastélyába, és megölik őt a fiatal Ezran herceggel együtt. Ám a manók egyike, Rayla, Ezran és féltestvére, Callum segítségével megtalálja a kastélyban elrejtett tojást, amiről még maga a király is azt hitte, megsemmisült. Végül ők hárman szövetkeznek, hogy eljuttatják a tojást az emberek birodalmából, Katolisból Xandriába, és mi végig követhetjük kalandjaikat az út során.
Amint észre vehetitek, tényleg sok tényezőben megegyezik a két sorozat már a szinopszis alapján is, például az elemek, a harcban álló világ, a főhősök kis gárdája, akik ezt meg akarják akadályozni és így tovább. Mindkét sorozatot könyvekre osztották, amik az évadokat adják, és ezeket fejezetekre, amik értelemszerűen a részek. Ez az Avatárnál például nagyon jó volt arra, hogy az eposzos hangulatot kihangsúlyozza. A The Dragon Prince nézése közben ezt nem igazán találtam meg, de lehet, hogy több évad kell, több rész, hogy a néző-szereplő kapcsolat elmélyüljön, és komfortosan "mozogjak" a világban, hiszen az Avatár első évada húsz részes volt, a TDP pedig kilenccel kezdett, ami 25 perces részekben számolva nem mondható túl soknak, de elégnek sem, hiszen fantasy sorozat, gyerekeknek szólna, tehát lehet, hogy rosszul gondolom, de talán jót tenne, ha ezt is egy kicsit elnyújtanák (jegyezzétek meg, hogy ezt mondtam, mert évtizedenként egyszer, ha egyáltalán felmerül bennem ilyesmi). Ugyanis abban az esetben, ha valóban gyerekeknek szánják, nekik kedvezőbb lehet, ha úgy élik meg a sorozatot, mintha a barátaikkal találkoznának és "hazaérnének". Ezért lett sikeres a Harry Potter például. J. K. Rowling olyan környezetet teremtett, amiben gyerekek, felnőttek egyaránt otthon érzik magukat, és amennyire én emlékszem, az Avatár is elért ilyen sikert, persze kisebb nézői körben. De jó példa a PLL is, amit sokan csak azért néztek végig, mert szerették az elején. Vagyis a siker jele lehet, hogy sok évadot megél a sorozat, de ugyanúgy a siker oka is lehet ez. Értitek? (Igazából úgy érzem, ennek semmi értelme nem volt, de hagyjuk, lépjünk tovább.)


A szereplőket is épp emiatt még nem igazán tudtam a szívembe zárni, vagy épp megutálni, van persze főgonosz, akit ki nem állhatok, de a rossz oldalon vannak olyanok is, akikről még nem mondanám el ezt, mert okoznak egy-két vicces pillanatot és elgondolkodtató vagy épp szívmelengető jelenetet. Nem lőném le a poént, kiről (pontosabban kikről) beszélek, mert valójában engem is meglepett a kis pálfordulásuk. Ez a jó és rossz keveredése az Avatárban is megvolt Zuko alakjában, aki a tűzidomárok száműzött hercege, és még most, évekkel azután is, hogy láttam a sorozatot, megmaradt az emlékezetemben, pedig néha vannak problémáim nevekkel és a karakterekhez fűződő érzéseimmel, mert egyszerűen nem emlékszem rájuk. Zuko teljesen megkerülte ezeket a szereplőket, és úgy lebeg a memóriámban, mintha tegnap néztem volna végig a jellemfejlődését. Nagyon remélem, hogy a TDP-ben is ez fog történni a "gonoszokkal", mert szurkolok nekik.
Ezrant és Callumot könnyen a szívembe tudnám zárni, ehhez csak egy kicsit több idő kell. Ők ugye féltestvérek, mégsem érződik köztük emiatt semmi feszültség, testvérekként viszonyulnak egymáshoz. Ezran az ártatlan, kicsit naiv öcsi, aki aranyos, mint egy egyhetes kiscica, Callum pedig a nagy testvér, aki igyekszik megvédeni őt, miközben a tinédzserkori gondjaival küzd, példának okáért a szerelemmel. (Teljesen Over The Garden Wall-os feeling süt belőle, főleg, hogy Ezrannak van egy béka szerű izéje, de én élek ezért, szóval még ha nem is túl egyedi, akkor is imádom.)
Rayla az a vagány csaj, akihez hasonló karakter feltűnéséért imádkozom minden sorozat pilotjánál. Vannak gyengeségei, hibázik, de beismeri, javít rajtuk, szétrúgja az ellenség seggét aztán kissé aggódva a világ dolgain álomra hajtja a fejét, hogy másnap még vagányabb legyen. Ráadásul mondtam már, hogy ő egy holdmanó? Vannak szarvai. Baromi gyors. És teliholdkor gyakorlatilag láthatatlan. Imádtam, hogy sokszor neki kellett kihúznia a fiúkat a csávából, amikor Callum elbénázott valamit. És nem csak ő az egyetlen erős női karakter a sorozatban, ami plusz pontot jelent.

Összességében, a The Dragon Prince-szel nincs semmi baj, a grafika szemkápráztató, a szereplők érdekesek és szerethetők, a történet jól kitalált, ha lenne gyerekem, nyugodt szívvel, mitöbb boldogan ültetném le elé, hogy nézze, és én is csatlakoznék, mert nem csak kicsiknek szórakoztató és tanulságos. Viszont nem sok eredetiség van benne. A koncepcióval és a szereplőkkel találkozhatunk az Avatárban és még az Over The Garden Wallban is -, pedig annak egy teljesen másik készítőcsoportja volt -, és amíg ezek ott jól működtek, mert friss élményként hatottak, a The Dragon Prince mintha csak a kitaposott ösvényt követte volna akarva-akaratlanul. Ez csak azokat zavarhatja, akik ezekkel a sorozatokkal tisztában vannak, és még akkor is lehet benne találni valami szórakoztatót, hiszen én is élveztem és végeredményében nektek is meleg szívvel ajánlom, ha ismerkedni akartok az animációs sorozatokkal, valami könnyen emészthetőre vágytok, vagy esetleg láttátok az OTGW-t vagy az Avatárt, és egy hozzájuk hasonlóan jól felépített világot szeretnétek még élvezni. Én be fogok nevezni a második évadra, és megadom azt a bizalmat is, hogy kijelentem, még a harmadikat is nézni fogom, ha lesz. Az viszont biztos, hogy bár az eredetiség hiánya a minőségből egyáltalán nem vesz vissza, addig az értékéből egy kissé mégis.

Ti láttátok az Avatárt vagy az Over The Garden Wallt? Mi a véleményetek róluk? Megnéznétek a leírtak alapján a The Dragon Prince-t?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.
emerge © , All Rights Reserved. BLOG DESIGN BY Sadaf F K.