VÉGIGNÉZTEM: QUANTICO 1. ÉVAD

Tegnap elmaradt a bejegyzés, mert őszintén szólva eszembe jutott, hogy a The Royals-t valahol úton-útfélen félbehagytam, és jó lenne már befejezni. Szóval leültem, és lenyomtam egy fél évadot. A bejegyzés meg? Upsz.
Helyette hatalmas meglepetés várt, mikor délután felnéztem ide, kikerült a blog a Jó blogok tárházába! Ez óriási megtiszteltetés, mivel még egyik blogom sem ért el hasonló dolgot. Rendkívül hálás vagyok a szerkesztő lányoknak, legfőképp Maffiának! Imádlak titeket, és elmondhatatlanul köszönöm nektek, olvasóknak.
És ha már meglepetések, és sorozatok: láttátok a Flash új évadának előzetesét? Érdekesen néz ki...

A bejegyzésre térve gondoltam, ha már tegnap is sorozatoztam, kiteszem ezt a posztot erről a hihetetlen évadról, amit magunk mögött tudhatunk, legalábbis, ha követtétek a sorozatot, ha nem, akkor itt az első részről szóló kritikám kedvcsinálóként, ugyanis a poszt helyenként spoileres lehet.
Őszintén szólva, mikor megnéztem a legelső részt, és leírtam a véleményem, akkor kifejeztem az aggályimat azzal kapcsolatban, hogy milyen irányba halad a sorozat, és ez valamiért egy darabig ingadozott is, néha tényleg kételkedtem, máskor pedig ódákat tudtam volna zengeni a sorozatról.

Ez biztosan nem azért volt, mert maguk a részek is ingadoztak a jó és rossz között, mert kifejezetten tudta hozni a színvonalat a Quantico az egész évadon keresztül.

Az első rész zavaros volt, belekóstolhattunk a quanticoi hangulatba, ahol sok szereplő volt, nem ismertünk senkit, közben ott toporgott a jelen az ajtóban, ahol viszont teljes káosz és katasztrófahelyzet fogadott minket. Aztán folyamatosan kaptuk az infókat mindenkiről, és elkezdődött a gyanúsítgatás, hogy ki lehet a tettes.

Aki mindenki lehetett volna, de tényleg. Mindenki számlájára gyűlt a szennyes, ami valahogy mindig előkerült, és ott állt a szoba közepén. Bár ezzel kihúzták a szereplőket az ő skatulyájukból, azt hiszem, számomra mégis ez volt a sorozat leggyengébb pontja. A készítők egyértelműen terelni akarták a gyanút, szinte részenként más személyre, és itt ütött be nálam (valahogy a tizenharmadik rész környékén), hogy kezd az egész egy Pretty Little Liars komédiává válni, és ez tényleg megrendítette a hitem a sorozatban. Már csak azt vártam, hogy mit hoznak ki a végéből, hogy ki lesz a tettes, egyáltalán kiderül-e minden.

Rengeteg csavar után -, ami nem hagyta lankadni a figyelmet - végül aztán megkaptuk a válaszokat, és az utolsó rész elején lévő jelentek tisztáztak is mindent, amit nagyon tiszteltem a sorozatban, mert tényleg megvolt az indíték, hogy hogyan csinálta a tettes, és mikor, így azt gondolom, hogy abszolút letértek a PLL-vágányról.

Ez persze nem jelenti azt, hogy teljesen klisé- és baklövésmentesen zajlott az évad. Az összevonást a felsőbb évfolyammal óriási övön aluli ütésnek éreztem, bár Drewt megkedveltem. A szerelmi szálak, mint a legtöbb sorozatban, itt is borzalmasak voltak, kifejezetten idegesített, hogy Alex minden szembejövővel lefeküdt.

A másik idegesítő pont, az időbeli ugrálás lett. Sokszor untam a régi szálat, és inkább érdekelt volna, hogy mi történik a jelenben. Szerintem ha több időt adnak kibontakozni annak, mi történik, és nem csak úgy végigrohannak a történteken, akkor a mostani egy évad helyett akár kettő is lehetett volna.

A kissé szomorú happy endet is megkaptuk, mert ugye elvesztettünk valakit, aki végigkísérte Alexet az útján, de hogy meglegyen a Quanticos zárás, még beleraktak egy csavart a végére, egy kérdéssel fűszerezve, amin a rajongók elvitázhatnak. (Megjegyzem: a válasz egyértelmű, mert a második évad csak erről szólhat.)

Újabb félelmeim már a második évad felé irányulnak emiatt. Szerintem nem lehet ebből egy újabb huszonkét részes évadot kihozni, de az esélyt megadom. A Quantico egyszer már bizonyított, és talán másodszor is sikerül neki.

Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Ha velem tartottatok, és végignéztétek a Quanticot, írjatok kommentet, nektek hogy tetszett, egyetértetek-e velem, és ki lett a kedvenc szereplőtök, esetleg párosotok!