ELSŐ BLOGSZÜLINAP

Hát halihó, kedves olvasó!

Megéltük ezt, te elhiszed? Mert én nem.

Kalandos utam a bloggervilágban most egy olyan fordulóponthoz ért, ami miatt örömkönnyek vannak a szememben, ugyanakkor rettenetes megijeszt a tény: minden, amit eddig a GinnEase neve alatt műveltem, és minden, amit ezek után még tenni fogok, annak nyoma lesz. Nem csak a világhálón, de talán benned, olvasóban is, de leginkább bennem.

Tudnod kell, hogy nem ez az első blogom. Nagy reményekkel, és még nagyobb lelkesedéssel vágtam neki mindegyiknek, mégsem jutott egyik sem el addig a bűvös évfordulóig. Az első szülinap! Nem csak az, amit ez a blog megélt, de tulajdonképpen az első, amit én megéltem. És tudnod kell, hogy sok dolog van eddigi rövid életemben, amire nem vagyok büszke, de ez most nem az a pillanat.

Akkor hoztam létre a blogot, amikor már biztos voltam benne, hogy kilábaltam egy nehéz időszak alól, és belefeledkeztem abba az örömbe, hogy valamit létrehoztam. Az idő elteltével ez az érzés csak erősödött, hidd el, még akkor is, mikor inaktív voltam, akkor is, amikor nem volt kedvem hozzá. Hálás voltam, mert elértem valamit. 47 közzétett poszt, 35 olvasó, 92 megjegyzés, 6400+ kattintás, egy chatbox tele kedves üzenetekkel, cserét kérő vándorokkal és egy író! Igen, azt hiszem, ez az a pont, ahol már hívhatom így magam, mert ennyi kapott szeretet és kiteregetett lélekdarabka után már nincs kétely bennem, hogy ez örök marad. Szóval a lényeg: köszönöm. Nem sokan támogatnak ebben az egészben, hiszen a családom és a barátaim sem tudnak ennek az egésznek a létezéséről, és sokszor demotiváltnak éreztem magam, de amikor feljöttem ide, átpörgettem a kis blogger-fiókomat, és láttam a sok megírásra váró posztot, kedves hozzászólást és a növekvő számot a rendszeres olvasók mellett.

Köszönöm! De így... elmondhatatlanul.

Nem akarok nagyon szentimentális lenni, sajnálom, de remélem átérzed a helyzet súlyát, hiszen talán te is író/blogger vagy, aki megélt egy-két szülinapot, vagy még nem, de várja a pillanatot.

És most mondjunk búcsút a könnyeknek, és térjünk át arra, ami talán titeket is érdekelhet. Csináltam ugyanis egy kérdőívet, amit néhányan ki is töltöttetek -, igaz, kevesebben mint vártam, de ne legyünk telhetetlenek.

Először is szerettem volna egy kis személyes kérdezősködéssel indítani puszta kíváncsiságból, így képet kaptam arról, kb. mióta olvassa is a kedves kitöltő a blogot, hol él, és hány éves (mondjuk ez olvasóközönség szempontjából érdekes, de a válaszok azok voltak, amire számítottam is). A következőekben megtudtam, hogy a Facebook a blogger legjobb barátja, akiért megéri megcsalni a Google-t, ugyanis ott akadtatok rám legtöbben, és leginkább ott értesültök az új posztokról, emellett azt is, hogy nem szeretitek, ha inaktív vagyok (innen is bocsi). Többségetek a kikapcsolódással kapcsolatos és személyes témákat keresi és szereti, ami nagyon is jó, mert én is ezekben a témákban mozgok, de örülnétek neki, ha DIY-ról és nyelvtanulásról is olvashatnátok itt. Egyébként mindegyik említett téma (nyelvek, divat, DIY, szépségápolás, programajánló) megfordult a fejemben posztötletként, de van ami kicsit kívül esik a komfortzónámon, és nem mertem még belevágni. Az is abszolút pozitív csalódás volt számomra, hogy azt írtátok, nagyon jók a feltérképezős posztok, én ugyanis kicsit ódzkodom a személyes posztoktól. Végül írhattatok nekem megjegyzéseket, és ki is emelnék most kettőt, amelyeknek a szerzőjét azt hiszem, kitaláltam: "Egyetlen kívánságom van: még sok boldog blogszülinap neked! :)" (Köszönöm!), illetve "Esetleg collaborációt szívesen készítenék veled😉 Egyébként pedig tényleg nagyon szeretem a blogod, csak így tovább😊".

Az utóbbihoz hozzászólva: abszolút benne lennék, tessék keresni, és megbeszéljük a részleteket!

Összegyűjtöttem nektek, milyen remek fejléceink is voltak ezalatt a röpke egy év alatt.

A legelső design, ami valljuk be, nem is volt borzalmas. Sőt!

Őszi kiadás

Téli kiadás (azóta rájöttem, hogy ez a szezonális fejléc nagyon nem oké)

A blogszülinap kapcsán további bejegyzésekkel jelentkezem majd, minden nap egészen szerdáig. Figyeljétek a blogot!