A bejegyzés egyik könyvre nézve sem tartogat spoilereket, a fülszöveget és egyéb infókat a könyv címére (vastag betűsök) kattintva érheted el, valamint vigyázz, mert a befejeztem, elkezdtem és olvastam különféle formái igen gyakran jönnek elő a bejegyzés során!
JÚLIUS 16., HÉTFŐ
Tegnap a teljes napomat a barátaimnak szenteltem, így olvasásra nem igazán jutott idő, csak buszra/vonatra várakozás és utazás közben merültem bele az Egy kis életbe, ami rettentően tetszett. Egyszerűen annyira kidolgozott, és valósághű, hogy ha osztanának díjat ezért, az eddigi életem során olvasott könyvek közül gondolkodás nélkül Hanya Yanagiharának adnám, pedig még csak 100 oldalon voltam túl, amikor ez megformálódott a fejemben.
Emellett belekezdtem az Üvegtrón második részébe, az Éjkoronába, ami mutatja, hogy magával ragadott a világ, bár abban még nem vagyok biztos, hogy a harmadik részt is elolvasom az 50 könyves kihívásom keretein belül. Kicsit sok lett ez a fantasy műfaj.
Egyébként a nyár vonat szempontból borzalmas eddig, kétszer büntettek meg, mert nem volt gyorsvonati pótjegyem, amit a pénztáros nem adott (!!), annak ellenére, hogy három éve utazom úgy vonattal, hogy mindig a szokásos szöveget mondom ('napot, diákjegy, innen oda, köszi), és ez idáig sosem volt pótjegy-probléma, mindig adtak. Most meg hirtelen kérni kell külön? MÁV, hát mi van veled?
JÚLIUS 17., KEDD
Oké, befejeztem az Éjkoronát, és az utolsó 100 oldal olyan csalódás volt, hogy már a hajamat akartam tépni. Egyszerűen felidegesítettek a karakterek, néhol teljesen logikátlan volt a cselekmény, a párbeszédek... csak vigyétek a szemem elől ezt a mesterségességet! Chaolt, a hősszerelmesünket úgy, ahogy van legszívesebben megfojtottam volna. Az élete másból sem áll, mint Celaena utáni rohangálásból. Mintha nem lenne munkád, haver! Vagy téged a külsődért fizetnek? Celaenat meg azért akartam megölni, mert ő nem akarta ezt megtenni Chaollal. Team Dorian! Tényleg megkérdőjeleztem, hogy befejezem-e a sorozatot, vagy hagyom a fenébe, mert nagyot csalódtam a sorozatban. Aztán szembejött velem egy spoiler a későbbi könyvekből, és kíváncsi lettem, hogy történhet meg... Ah, könyvmoly problémák!
Délután elolvastam a Nick és Norah végtelen éjszakáját, ami egy kellemes egyszerolvasós romantikus sztori. Ennyi, de tetszett, felüdülés volt az Éjkoronás kiakadás után.
JÚLIUS 19., CSÜTÖRTÖK
Ma reggel kivégeztem a Kalitkába zárt álmok című könyvet Ruta Sepetystől, akinek már korábban olvastam egy könyvét, körülbelül öt éve, és imádtam. Egyáltalán nem csalódtam, most is egy különleges történetről olvashattam, és ezért szívből ajánlom az írónő munkáit. Most épp az '50-es évek New Orleansába csöppentem bűnözők, madámok és bordélyházi alkalmazottak közé, miközben szurkoltam Josie-nak, hogy kitörjön abból a kalitkából.
Azon vívódtam, hogy a következő áldozatom egy klasszikus legyen, vagy valami limonádés kortárs. Belenéztem a 11-es kötelezőkbe, de jajj… Egyedül az ajánlottakból olvasnék valamit önszántamból (ott van a Zabhegyező, de azt már olvastam - kétszer is), úgyhogy szerintem idén is "hülye és kulturálatlan" maradok, ami azt illeti. Sorry not sorry.
JÚLIUS 23., HÉTFŐ
Jó régen volt frissítés, azóta elutaztam anyukámhoz, és elolvastam A csábítás szabályait (tökéletes nyárra, bár klisés, és kissé rossz üzenetet közvetít, mert a főszereplő lány eléggé megváltozott, hogy megszerezze a pasit... lehet, hogy annyira mégsem tökéletes?), aztán a Csúf szerelmet (, amiben egy mérgező kapcsolatot idealizált az írónő, így meglehetősen rossz példát mutatva - nagyon nem ajánlom, mi van ezekkel a mai YA-kkal??), ma pedig A távolság relatívot (ez viszont már tényleg tökéletes nyárra, koronát az írónőnek!).
Antikváriumban is voltam, és egy kaktuszokról szóló ismeretterjesztő mellett megvettem John Steinbeck Édentől keletre c. könyvét, Charlotte Bronte-tól a Shirley-t és a Jane Eyre-t, valamint egy Cheng Tcheng nevű írótól az Egy kínai anya című regényt, aminek a kötése valami elképesztő. Mintha homemade lenne, és én teljesen beleszerettem, úgyhogy már csak azért is elhoztam.
JÚLIUS 30., HÉTFŐ
Egy hét telt el a legutóbbi jelentkezésem óta, de elkeserítően keveset olvastam azóta. Ennek oka egy unokatestvéreknél töltött hétvége, próbálkozások a konyhában, és hogy általában nem a legjobb könyvekbe kezdtem bele.
25-én olvastam a Találkozzunk Rómában!-t, ami ötös skálán egy erős négyes - egyszer olvasható, nyári regény, kicsit elgondolkodtat, megnevettet, talán meg is lep a végével, de mindezt nagyon kis dózisban. Mindenesetre egyedi, ritkán olvasok ilyeneket.
26-án végre sort kerítettem a már egy ideje a polcomon várakozó Rettentő gyönyörűségre, aminél hiányzott valami. Talán csak nem kedveltem a főhősnő karakterét, mert nem értettem a motivációit, és kissé kétszínűnek gondoltam, vagy maga a fantasy stílusa nem fogott meg. Őszintén nem tudom.
27-én A homok leányának ugrottam neki, amiről valamelyik blogon olvastam, és rögtön felkeltette az érdeklődésem. Mert Közel-Kelet, kis western beütéssel, sivatag, fantasy, dzsinnek! Ezután egy kérdés marad: hol a folytatás? Mert ahogyan reménykedtem, a történet bekerült a kedvenceim közé. Sokan kritizálták, hogy unalmas, és hogy a szerelmi szál kissé légből kapott. Azonban én úgy gondolom, lassú víz partot mos, főleg ha fantasyről van szó. Egy világ felépítéséhez idő kell, és ha a főhősnőnk nem a tizedik oldalon pottyan a mély vízbe, hát annál jobb. Legalább van idő megszokni a környezetet és megismerni a világot. A szerelem is teljesen jól felépítettnek tűnt. Igen, kaphattunk volna több jelenetet a párral, hogy kicsit mélyüljön a kapocs a szemünkben, de valahol örültem neki, hogy a románc nem vitte el a figyelmet az akcióról.
Ma reggel a mostanában felkapott Idolt kezdtem el. Több blogon olvastam róla jókat, valamint Goodreadsen elég jó értékeléseket kapott. Gondoltam, jó kis löket lesz az én készülő regényemnek, aminek a központjában szintén egy fiktív zenekar áll.
De istenem! Amit eddig olvastam belőle, az borzalmas volt. Maga az alap koncepció, hogy egy részeg motoros (, de jól néz ki!) beszáguld a csaj kertjébe, aki ahelyett, hogy megnézné, mondjuk, nem tört-e ki a szerencsétlen nyaka, lelocsolja slaggal. Aztán beengedi a házába, megfürdeti, és bedugja az ágyába. Először is, oké, hogy jól néz ki a csávó, de mi a biztosíték rá, hogy azután, hogy lehányt, reggel felkelve nem erőszakol meg? Másodszor, ha már annyira rád tört a segítőkészség, Liberty, drágám, nincs kanapéd? Neked a pihe-puha ágyad kellett felajánlanod? Mindez az első fejezetben. Ezután a románc már a hetvenedik oldalon trópusi viharként tombol, teljesen indokolatlanul -, legalábbis az olvasó számára -, így nem is érdekel a történet ezen szála. Ami elég nagy gond, tekintve, hogy ez egy romantikus regény lenne! Arról már ne is beszéljünk, hogy a "szex jeleneten" konkrétan szakadtam a röhögéstől, pedig nem hinném, hogy az írónő célja ez volt.
Egyszerűen annyi minden rosszul sült el az első 150 oldalon, hogy kész kínszenvedés volt tovább olvasni, de ez a harmincadik könyvem a nyáron. Ki kell tartani.
AUGUSZTUS 2., CSÜTÖRTÖK
Találjátok ki, kinek fáj megint a füle! Pirospont jár, ha a válaszod az volt: neked. Fülkürthurut - ez az orvosi megnevezése annak, amiért most be van dugaszolva mindkét hallójáratom, és a család mindent ötször megismétel, hogy meghalljam. De a lényeg...
Július utolsó napján letudtam a kihívás harmincadik könyvét, az Idolt! A végére egészen megbékéltem az egész alaphelyzettel, és élveztem is, nagyrészt. De azt tanácsolom, ha a fülszöveg bármilyen formában felkeltette az érdeklődéseteket, próbálkozzatok meg vele, hátha más véleményetek lesz róla mint nekem!
Ezután egy régóta a várólistámon csücsülő Lauren Oliver könyvet ragadtam meg, a Tünékeny lányokat, ami kicsit thrilleres hangulatú. Abszolút nem vagyok ilyenekhez szokva, egy kezemen meg tudom számolni, hány ilyet olvastam már, de nem zárkózom el tőlük, mert ezek tudnak igazán nagyot ütni az olvasón. És nem is kellett csalódnom. Annak ellenére, hogy a sztori nehezen indult be, a végén megköveteli, hogy minden elolvasott sort visszajátszunk a fejünkben nyomokat és lehetséges logikai buktatókat keresve.
A hónapot ezután a Legendás állatok és megfigyelésük "tankönyvvel" kezdtem, ami kicsit száraz volt, elbírt volna még többet az arany trió megjegyzéseiből, így nem haladtam vele olyan gyorsan, de elolvastam, és mint mindig, most is ámultam a varázsvilág mélységein.
Ma a Szerelem és más fura szavak volt soron, amire szintén régóta kíváncsi voltam, és nagyon is sajnáltam, hogy ilyen sokáig tologattam, mert egészen jó volt. Kissé ódzkodom az okos karakterektől, és kicsit itt is idegesítő volt Josie, de összességében kárpótolt, hogy kíváncsi voltam a válaszára arra a kérdésre, hogy mi a szerelem. Nem lövöm le a poént, olvassátok el! Nagyon tetszett, hogy egyfajta coming of age sztori volt, és én szeretem a coming of age sztorikat. Ajánljatok ilyeneket, ha ismertek valami jót! Légyszi, kérlek!
Igazából posztot kellett volna írnom az oldalra (most is azt teszem, ha!), mert másnap lánybúcsúra megyünk a nővéremmel Egerbe, és pár napot ott töltünk laptop nélkül.
AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP
Harmadikától nyolcadikáig szenvedtem Az óceán mélyénnel, ami nagyon jó regény, sokat gondolkodtam rajta, egyedül az volt vele a gond, hogy szörnyen lassan haladtam az olvasásával annak ellenére is, hogy némelyik fejezet csak egy fél oldal volt. Ennek az oka szerintem az, hogy nem egy cselekményes regény, de jól bemutatja a skizofréniát, már amennyire én meg tudom ítélni.
A napokban a Balatonnál jártunk apukámmal, előző nap jöttünk haza. Út közben hangoskönyvön hallgattam Kurt Vonneguttól Az ötös számú vágóhidat (, mert a kocsiban olvasástól hányingerem szokott lenni). A szerzővel már régóta szemezek, és amikor megláttam a neten ezt a hangoskönyvet, gondoltam, jól van, akkor most duplázok, és életemben először hallgatok egy könyvet és olvasok Vonnegutot. Az előbbiben nem csalódtam, Galambos Péternek David Attenborough-hoz hasonló remek hangja van, és a tempó is kellemes: nem túl gyors, de nem is unom meg az életem közben. Vonnegutnak viszont furcsa stílusa van, nem biztos, hogy olyan, amit teljes mértékben felfogok és átérzek, így meglehet, hogy ez lesz az utolsó olvasásom is tőle.
Napozás közben A nyertes átkát olvastam, ami viszont egy pörgős fantasy volt az utóbbi két olvasmány után. Nekem nagyon megtetszett a történet, kedvelem Kestrel karakterét, aki nem az a badass, beképzelt főhősnő, mint Celaena az Üvegtrón sorozatból, de nem is olyan gyenge kis Disney-hercegnő, akit folyton meg kell menteni. El is döntöttem, hogy folytatni fogom a sorozatot.
AUGUSZTUS 16., CSÜTÖRTÖK
Túl vagyok egy LOL-os könyvön, a Rád hangolván, ami egészen jó egyszer olvasós regény, a főszereplő lánnyal, June-nal nagyon egyszerűen tudtam azonosulni, hiszen volt egy kis környezetvédős oldala. Összességében egy aranyos romantikus volt.
Ezután gondoltam, ha már felültem a románc-vonatra, elolvasom a népszerű, jó értékeléseket kapott Ezer csók című könyvet Tillie Cole-tól, ami nagyon rossz ötlet volt. Az elején még tetszett is, azt leszámítva, hogy klisés és kiszámítható volt, és a nagymama ajándéka kicsit sántított. Mi van, ha Poppy nem fiúcsókokat gyűjt, hanem lánycsókokat? Úgy értem, ma már ez teljesen normális, nem, nagyika? Ezután a sztori annyira átcsapott nyálasba, hogy két oldalanként letettem. Konkrétan egy párbeszédet nem tudtam zavartalanul végigolvasni, mert elhangzott egy mondat, amit egy hosszú belső monológ követett arról, milyen puha is a fiú keze, milyen csodálatos is az élet meg hasonlók. Minden egyes alkalommal! Egyszerűen túl sok volt az egész könyv, és úgy éreztem, adni nem adott semmi értéket, mármint a fulladás csodás élménye mellett. (Oké, Gin, fúj!)Mindezt úgy mondom, hogy a könyv több, mint felét elolvastam! De lehet, a többit nem fogom.
Inkább elkezdtem az Újrajátszást P. C. Harristől.
A stílust kicsit sántának érzem, és néhol indokolatlanok a szereplők érzései, de ezen kívül határozottan jobb, mint az Ezer csók. Tehát inkább csak ezzel haladok lassacskán, a másik regényt bizonytalan időre vakvágányra teszem, mert Szegeden töltöm a napot a nővéremmel, holnap pedig elutazunk esküvőre, és csak 19-én jövünk haza. Ráadásként szóltak az osztálytársak, hogy huszadikáig le kell adni egy prezentációt a DSD nyelvvizsgához. Én ugye nem tudtam róla, mert utolsó héten nem voltam iskolában, úgyhogy nagy az öröm, hogy annak is állhatok neki.
AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP
Nem sok haladás történt az utóbbi napokban: befejeztem az Újrajátszást, ami a végére csak egy könnyen felejthető, könnyed romantikussá vált a szememben, valamint elkezdtem A hamis herceget, amikhez nagy reményeket fűztem, elvégre Molyon 94%-os az értékelése.
A mostani lassúságom oka a 18-ai esküvő, amin az unokatestvéreimmel és nővéremmel koszorúslányok voltunk. Pénteken érkeztünk a hevesi kis faluba, és ma késő délután értünk haza, és a rokonok miatt gorombaság lett volna olvasni ahelyett, hogy velük beszélgetek. De végülis nem bánom, hogy ez így alakult, jól éreztem magam, de 14 napom maradt 12 könyvre, úgyhogy bele kell húznom, még mielőtt elmennénk Horvátországba a családdal.
AUGUSZTUS 22., SZERDA
Befejeztem A hamis herceget, amiben minden megvolt, ami egy jó kis regényhez kell, kivéve a romantika és a misztikus lények, de hát ezek olvasás közben eszembe sem jutottak. Sage karaktere valami hihetetlen. Imádtam a komiszságát, imádtam, hogy vannak titkai és mélységei, imádtam a talpraesettségét és eszét. Viszont a könyv első felében voltak kérdéseim, amikre bár később választ kaptam, úgy érzem, a szereplőkben is felmerülhettek volna. Így kicsit mintha szándékosan elsiklottak volna dolgok felett, csak hogy a végén még nagyobb legyen a csattanó. Ami amúgy ütött. Számíthattam volna rá, de mást vártam. Ennek ellenére jól megoldotta az írónő.
Tegnap este elkezdtem a Tükörjég című könyvet Becca Fitzpatricktől, és megvolt vele a magam hullámvasútja. Néha nem tetszett ez a "Stockholm-szindrómás" vonal, máskor meg nem tudtam hibáztatni az írónőt, ilyen szempontból szar volt az alapötlet, és ezen a jó stílus se segíthetett. Teljesen elromantizálta a helyzetet -, egy olyan helyzetet ráadásul, ami miatt rohadtul félek kilépni este az utcára egyedül -, és azt üzeni: ha elrabolnak, szeress bele az elrablódba, és ha ügyes vagy, voilá, meg is úsztad! A csattanókra is hamar rájöttem, de azért szurkoltam Brittnek, hogy összerakja a képet. Tehát összességében izgalmas, leköt és remek bevezető a thrillerek világába.
SZEPTEMBER 1., HÉTFŐ
Megjártam Horvátországot, bevásároltam és bepakoltam mindent a koli miatt, mert holnap beköltözöm, de olvasás terén is haladtam; befejeztem Az ötös számú vágóhíd hallgatását, elolvastam A nyertes bűnét (a Nyertes-trilógia második része), valamint elkezdtem a Csak a te hangodat hallom c. könyvet Leah Scheiertől.
Az ötös számú vágóhídról teljesen az a kép él a fejemben, ahogy bedobnak egy követ a nyugodt vízbe, és az körkörös hullámokat kelt. Mindegyik hullám kapcsolódik a többihez valamilyen módon, azonban teljesen zárt, nincs kezdete és vége. Kicsit nehéz elmagyarázni ezeket a gondolatokat, el kell olvasnotok hozzá a könyvet, de az is lehet, hogy ez egy teljesen buta metafora.
A nyertes bűne -, ha létezik ilyen - még jobb volt, mint az első rész. Sokkal több mindent tudtunk meg a világról, árnyaltabb képet kaphattunk Herranról és Valoriáról, több ármány és cselszövés, Kestrel még mindig egy zseni stratéga, kicsit kevesebb szerelem és a befejezés megölt. De többet nem mondhatok spoilerek nélkül.
A Csak a te hangodat hallommal még csak a feléig jutottam, a főszereplőnőtől, Apriltől határozottan falra mászom, de érdekel, mi lesz a sztori vége.
Sajnos az 50 könyv biztosan nem lesz meg, maximum 42, ha az utóbbi könyvet is sikerül befejeznem még másodika éjfélig, ennek az okai a konklúzióban olvashatók.
KONKLÚZIÓ
94 nap (június 1. - szeptember 2.)
41 könyv
~13 588 oldal (mínusz védlapok, címlapok, plusz a félbehagyott könyvek)
Kedvencek lettek:
Teknősök végtelen sora, Hová lett Audrey?, Szívességből szerelem, Szólíts a neveden!, A homok leánya, Nyertes-trilógia, Rád hangolva, A hamis herceg
Amiket utáltam:
Éjkorona, Idol, Csúf szerelem, Ezer csók
Megszereztem őket:
Az élet dolgai, Legendás állatok és megfigyelésük, Egy kis élet, Édentől keletre, Egy kínai anya, Shirley, Jane Eyre
Nem fejeztem be a nyár alatt/félbehagytam:
Egy kis élet, Ezer csók, Csak a te hangodat hallom
5 csillag: Hová lett Audrey?, Üvegtrón, Az orgyilkos pengéje és más történetek, Szívességből szerelem, Szólíts a neveden!, A nyertes bűne
4.5 csillag: Firenzei nyár, Teknősök végtelen sora, A kviddics évszázadai, Az élet dolgai, Legendás állatok és megfigyelésük (forgatókönyv), Kalitkába zárt álmok, A távolság relatív, A homok leánya, Legendás állatok és megfigyelésük (tankönyv), A nyertes átka, Rád hangolva, A hamis herceg
4 csillag: Girl Online, Mirror, Mirror, Isla és a hepiend, Nick és Norah végtelen éjszakája, A csábítás szabályai, Találkozzunk Rómában!, Tünékeny lányok, Szerelem és más fura szavak, Az óceán mélyén
3.5 csillag: Kapd be, szerelem!, Lola és a szomszéd srác, Bright Side, Éld az életed!, Callie, Kayden és a megváltás, Újrajátszás, Tükörjég, Az ötös számú vágóhíd
3 csillag: Szobák, Csókot vegyenek, Rettentő gyönyörűség
2.5 csillag: Éjkorona
2 csillag: Csúf szerelem, Idol
1.5 csillag: -
1 csillag: -
Akármennyire is vártam eleinte, hogy belevessem magam ebbe a kihívásba, és akármennyire is büszke voltam magamra, amiért végig csináltam egy projektet -, mert nekem az volt -, ami három hónapon át tartott, a kérdésre, hogy ha visszamehetnék az időben és újra csinálnám-e, vagy hogy jövőre bevállalnám-e ugyanezt, a válaszom nem lenne határozott igen. Lelkes voltam, és egész idő alatt úgy éreztem, hogy visszatértem valamihez, amit régebben szerettem csinálni, de elhanyagoltam más elfoglaltságok miatt.
Ugyanakkor éreztem azt az enyhe nyomást, amit nap mint nap rám helyezett ez a kihívás, és tudniillik, nem bírom a nyomást. Ha tehetem, inkább messziről kerülöm. Több olyan nap volt, hogy kivégeztem egy könyvet és belekezdtem egy másikba is. Több olyan nap is volt, hogy egyszerűen csak néztem ki a fejemből, és inkább más elfoglaltságot kerestem, mert nem tudtam tartani magammal az iramot. Igen, a fenti könyvek mindegyikét olvastam, de nem égtek bele úgy a tudatomba, mint azok, amiket hetekig olvasok. A fejemben néhány a 41 könyv közül összeállt egy masszává, nem emlékszem a főszereplők nevére, és nehézségeket okozna felidézni a részleteket a cselekményekből. Nem volt időm feldolgozni a problémát, amit néhány könyv felvetett, hiszen ha könyvmolyok vagytok, tudjátok, milyen az, mikor olvastok egy szomorú regényt, vagy épp vidám regényt, és az utolsó oldal után is napokig át-átfut az agyatokon: "úristen, milyen rossz volt, amikor ez és az történt", vagy "bárcsak találkozhatnék ezzel a szereplővel". A kihívás során gyakran tudatosan félre kellett tennem ezeket a gondolatokat, mert egy másik könyvre kellett koncentrálnom, mert tudtam, hogy másnap például a barátaimmal leszek, ezért nem lesz időm. Ezért is volt nagyon nehéz dolguk a regényeknek, hogy kiemelkedjenek, és a kedvenceimmé váljanak. Ki kellett tűnniük a tömegből a stílusukkal, a karakterekkel, a témaválasztással.
Nem lennék könyves blogger, de ami azt illeti, csak sorozatokról sem vezetnék blogot. Túl gyorsan kiégnék.
De voltak jó oldalai is ennek a kihívásnak. Már sokkal tudatosabban válogatom meg, mit veszek a kezembe, és mire szánom az időm, miután nem egy regényt úgy olvastam el, hogy közben utáltam azt. Már nem félek félbehagyni könyveket, de más felfedezéseket is tettem az olvasási szokásaimmal kapcsolatban (erről lesz majd később még poszt). Rájöttem, hogyan olvashatok sokat úgy, hogy közben sok dolgom van.
Sok új szerzővel is megismerkedtem, például Kasie Westtel, akinek a munkásságát ezután figyelni fogom, Lauren Oliverrel, Sarah J. Maasszal és Kurt Vonneguttal, akiktől már régóta szerettem volna olvasni. Viszonylag sok stílusba is belekóstoltam a nyár folyamán, amit a TBR megírásánál még nem is gondoltam volna!
Az egész összegzéseképp azt tudom mondani, olvassatok! Olvassatok szeretettel, szenvedéllyel, ne azért, mert egy barát azt mondta, vagy mert a neten ezt és azt sokan ajánlották. Részesítsétek előnyben azokat, amik titeket igazán érdekelnek, és ne kényszerítsétek magatokat, hogy többet foglalkozzatok a hobbitokkal, mint amennyit szeretnétek, mert annak az lesz a vége, hogy előbb-utóbb megutáljátok! (Velem szerencsére ez nem történt meg, ezért sem olvastam annyit szeptember közeledtével.)
Most már lezárom ezt a bejegyzést, remélem, tetszett és kedvet tudtam csinálni egy-két könyvhöz, vagy esetleg vitázunk egy kicsit kommentben a véleményünkről!
Ti mit olvastatok a nyáron? Mit olvastok most, és mi lesz a soron következő? Van, ahol eltér a véleményünk a fenti könyvekről?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése