ELMÉLKEDÉS ERRŐL AZ APRÓ PONTRÓL

Április 22. a Föld napja. Ezé az 510 millió négyzetkilométernyi égszínkék vízé, hegyé, alföldé, fáé és folyóé. Minden, amit magad körül látsz, az ő érdeme.
Szenteljünk tehát egy bejegyzést neki -, mert megérdemli.

Ha tehetném, visszaugornék abba az időbe, amikor az élőlények nem élősködőkként lepték el őt, a fák uralták a tájat, a folyók arra folytak, amerre csak kedvük tartotta, a hegyek ezernyi kincs őrzői voltak, az állatok pedig karban tartották a környezetüket. Egyensúly volt közöttük, mindenkinek jutott elég tér, elég élelem, friss levegő, víz. A fajok úgymond egymást szabályozták -, sosem volt semmiből túl sok, de senki nem is volt egyedül. Harmónia és béke annak ellenére, hogy a kis gömb, amin éltek, még fiatal volt és kialakulóban lévő.

Aztán jöttünk mi - mi csodálatos műalkotásai a természetnek: a legbonyolultabb, amit kitalálhatott, a legfejlettebb. Csillagok pora és a Nap energiája tapadt a bőrünkhöz, a fejünkben egész világok születtek. Ha úgy vesszük, a Föld életének legnagyobb és legfontosabb művei lettünk, és mégis minden jó elrontói. De hogy hol kezdődött azt senki nem tudná megmondani. Abban a pillanatban, amikor felfedeztük, mire lehet jó egy darab éles kő? Vagy amikor csoportokba verődtünk, majd városállamokat alapítottunk? Lassanként kezdtük elhinni, hogy mindenre képesek vagyunk. Michelangelo Dávid-szobra, vonatok, Eiffel-torony, internet, de ott van az atombomba, gépfegyver, műanyag és a háborúk is. Mindet mi hoztuk létre, és van, amire igen büszkék lehetünk. A Föld még azt is megbocsájtotta nekünk, hogy azt hittük, mindent mi uralunk. De ára van a kizsákmányolásnak, a szennyezésnek és rombolásnak. Az óceánt teleszórtuk a szemetünkkel, a levegőt telepumpáltuk méreggel, a talajból kiszipolyoztunk mindent, amit csak lehetett. Elképesztő, de még az atmoszférán túli környezetünket is teleszórtuk szeméttel. Talán nem érezzük még a hatást, de hamarosan csak mi leszünk magunknak. A föld el fog fogyni a lábunk alól, az oxigén már nem az élet feltétele lesz, a víz nem ad majd felfrissülést, nem lesz elfogyasztható élelem, fa és gáz, amiből meleget nyerjünk, simogatásra váró macska, áram és internetcsatlakozás. Mi sem leszünk már, csak úgy mint azok az élőlények a Wikipédia Kihalt állatfajok listáján.

Csak élősködők vagyunk ezen az apró ponton az univerzum egy kis zugában. A bolygónk nem a miénk. És sokan ezt fel sem tudjuk fogni. Pedig hányszor hallottuk már?

Okosnak gondoljuk magunkat - nem mondom, hogy nem vagyunk azok -, de egy ilyen egyszerű dolgot nem tudunk megérteni.

Nem vagyok jós, senki sem tudja, mi vár ránk pontosan. Talán a természet eltöröl majd minket a Föld felszínéről és újrakezdi építeni a birodalmát. Az egyik természetfilm szerint, amit láttam, a Föld életének a felénél járhat, mielőtt teljesen megsemmisül -, van még tehát esélye megnyomni a replay gombot. Ha engem kérdeztek, szerintem nem fogunk hiányozni neki.

Ha tehetném, átölelném ezt a gömböt. Ha tehetném, minden szeretetemet, erőmet, egészségemet odaadnám érte. Mert én látni akarom Óceánia szigeteit, és látni akarom a Mount Everestet, meg hogy hogyan termesztik a tulipánhagymákat Hollandiában. Még nyolcvan évesen, az unokáimmal kézen fogva is a színtiszta kék eget szeretném vizslatni, és érezni a kellemes napfényt, ami átszűrődik a fák lombjai között. Nem akarok szemetet az udvaromba, felhőkarcolókat a városokba, sem vegyszerekkel kezelt gyümölcsöket enni. Nem akarok pénzt fizetni azért a ruháért, amit mások éhbérért gyártottak le nekem.

Szeretnék hatni egy kicsit az önérzetetekre, mert nem kell, hogy ez a változás nagy legyen, senki sem várja el, hogy vonulj ki az erdőbe, és ezentúl csak általad gyűjtögetett bogyókon és növényeken élj ádámkosztümben. Ha már elhatározod magad egy kis lépésre, és körülnézel a blog Környezetvédelem oldalán, vagy más oldalakon. Legyél tájékozott, nyitott és változásra képes!

Végül Carl Sagan beszédét szeretném a figyelmetekbe ajánlani, amit a Voyager-1 űrszonda által készített kép kapcsán mondott. A kép a Földet ábrázolta körülbelül 6 milliárd kilométerről.

Nézzenek ismét arra a pontra. Az itt van. Az otthonunk. Azok mi vagyunk. Ott van mindenki, akit szeretnek, mindenki, akit ismernek, mindenki, akiről valaha hallottak, az összes emberi lény, aki létezett. Az összes örömünk és szenvedésünk, vallások, ideológiák és gazdasági dogmák ezreinek magabiztossága, minden vadász és növényevő, minden hős és gyáva, minden civilizáció alkotója és lerombolója, minden király és paraszt, minden szerelmes fiatal, minden apa és anya, reménnyel teli gyermek, feltaláló és felfedező, minden erkölcs oktatója, minden korrupt politikus, minden „szupersztár”, minden „legfőbb vezér”, fajunk történelmének összes szentje és bűnös személye ott élt - azon a porszemcsén a napsugárban függve.
A Föld csak egy nagyon apró színpad a hatalmas kozmikus arénában. Gondoljanak a folyókat megtöltő vérre, melyet a tábornokok és császárok ontottak ki dicsőségben és diadalban, hogy ők lehessenek a pillanatnyi urai eme pont töredékének. Gondoljanak a végtelen kegyetlenségekre, amit a pont egyik oldalának lakosai okoztak a másik sarok tőlük alig különböző lakosainak, hogy milyen gyakoriak a félreértések, hogy mennyire erős a gyilkolási vágy, hogy mennyire heves a gyűlölet.
Az alakoskodás, az elképzelt önnön fontosságunk, a lázálom, hogy valamiféle kiemelt helyünk van a Világegyetemben, mindez kérdőre vonható ennek a fakó fénynek tükrében. Bolygónk egy magányos pötty a mindent körülölelő kozmikus sötétségben. Az ismeretlen homályában, mindezen hatalmas térben, semmi utalás nincsen arra, hogy valahonnan segítség érkezhet, ami megmentene minket önmagunktól.
Jelenleg a Föld az egyetlen, mely képes szállást adni az életnek. Semmi más nincsen, legalábbis a közeljövőben, ahova fajunk áttelepülhet. Látogatni, igen. Letelepedni, még nem. Szeretik vagy sem, ebben a pillanatban a Föld az a tér, ahol helyt kell állnunk.
Úgy tartják, hogy a csillagászat alázatosságra nevelő és jellemfejlesztő tapasztalat. Talán nincsen jobb mód bemutatni az emberi beképzeltség ostoba mivoltát, mint ez a távoli kép az apró világunkról. Számomra ez kiemeli annak felelősségét, hogy kedvesebben bánjunk a másikkal, hogy megtartsuk és ápoljuk eme halványkék pöttyöt, az egyedüli otthonunkat, melyet valaha ismertünk

- Carl Sagan

[Off topic: Láttátok a designt? El-ké-pesz-tő, mire képes néhány változtatás, és mindezt a csodálatos Lyra Corvusnak köszönhetjük!]