VÉGIGNÉZTEM: CLIQUE 1. ÉVAD

Amíg a gépem lemerülve, menthetetlenül hevert a tokjában egy új töltőre várva, unalmamban legyűrtem egy újabb miniszériát és - már senki sem számolja, hányadik - sorozatot. Lassan újabb x sorozat, amit nézek poszt kell, mert úgy érzem, azóta a 24 elemet tartalmazó lista vagy ötszáz tételesre nőtte ki magát. De ti ennek gondolom nagyon örültök, hiszen talán a ti kedvenc sorozatotokat is véleményezhetem, vagy tippeket szerezhettek, mit nézzetek legközelebb. Az örök érvényű, első számú tanácsom: kezdjétek a kedvenceimmel, aztán jöhetnek ezek a minisorozatok.

A Clique egyébként azért is jött jól, mert apukámnál elő vagyunk fizetve az HBO-ra, így az On Demand-on meg is tudtam nézni szinkronosan, jó minőségben egy nap alatt, merthogy 6 darab kb. 43 perces részből áll az egész.

A véleményemről pedig természetesen spoiler mentesen írok.

Tovább

DISTURB THE UNIVERSE - THE PLAYLIST

Zenék szempontjából határozottan a kedvencem a tavaszi és nyári időszak, mert ilyenkor rengeteg pörgős, vidám hangulatú számot szoktam hallgatni. Ilyenkor magam mögött hagyom a kicsit rockosabb, alternatív és lo-fi kedvenceimet, és ismét előveszem az indie műfajt. Úgyhogy nagyjából ez a műfaj képviselteti magát a kis lejátszási listámban is, amit azért készítettem, mert a blogból kiszorultak a szezonális posztok, mint a Winter '18 és a Spring '18. Viszont tudom, hogy néhányatok nagyon szerette a zenei válogatásaimat. Tehát ha mostantól nem is három havonta lesznek lejátszási listák, ha összegyűlik pár kedvenc vagy hasonló hangulatú zenék, akkor itt leszek, és megörvendeztetem azokat, akik igényt tartanak ilyen posztokra.
Na, meg a másik ok  mindjárt itt az igazi tavasz! Ugye? Reménykedjünk, legalábbis, addig pedig én nézegetni fogom ezt a kollázst, mert úgy érzem, kivételesen jól sikerült, és folyamatosra állítom ezeket a zenéket.

Tovább

VÉGIGNÉZTEM: OUTLANDER 1-3. ÉVAD

Mindenkinek vannak olyan sorozatai, filmjei vagy könyvei, amik ha befejeződnek, a gondolatok és szép emlékek mellett ürességet hagynak maguk után, mert túl nagy helyet töltenek be a szívünkben és túlságosan hozzánk nőnek. Én sok sorozatot nézek, de csak nagyon kevéssel, csak eggyel éreztem még ezt az érzést, a Skammal, amit a kedvenceim között tartok számon. Viszont az Outlander minden egyes évadzárója után tapasztaltam ezt az érzést.

Még le sem pörgött a stáblista a harmadik évad végeztével, már lázasan dolgozom, és gondolkozom, mit írhatnék ebbe a posztba - sőt, jelentsük ki bátran, még nem néztem meg az utolsó részt, mert így is nagyon sokáig sikerült húznom a megnézését és nem akarom elengedni a sorozatot, hogy várnom kelljen őszig a következő évadra. De mire ez a poszt kimegy, már megnéztem. És ha ezt olvassátok, gondoljatok rám, mert valószínűleg úgy érzem magam, ahogyan fentebb írtam.

A poszt spoiler mentes övezet. (Nehéz volt.)

Tovább