Mindig azt vallottam, hogy az élet egy lehetőség, amivel vagy így, vagy úgy, vagy épp sehogy sem élünk.
A világot is valahogy úgy tudom elképzelni, mint valami rafinált masinát, amelyben minden emberi élet egy fogaskerék, amit mi magunk akaratunk szerint forgatunk erre-arra. Időnként összeakaszkodunk más fogaskerekekkel, súroljuk egymást és a távolból látunk másokat elsuhanni. A mi döntésünk tehát, hogyan alakítjuk az életünket, épp ezért sosem hittem a sorsban, ezáltal...