HINDSIGHT PILOT-KRITIKA

Olyan rég kezdtem már bele sorozatba, hogy egészen izgatott lettem, mikor elindítottam a Hindsight első részét.

Úgy érzem, sikerült beletrafálni egy jó sorozatba, miután eddig nyomasztó sci-fiket, vagy nyomasztó thrillereket néztem. Jól esett egy kicsit mosolyogni a főszereplőnkkel, kicsit általánosabb problémákkal találkozni. Már amennyiben Becca esete átlagosnak számít.

Egyébként a sorozatra a TasteKid-en találtam rá, ahol beírhatod a kedvenc könyved, filmed, sorozatod címét, és kidob hasonló műveket. Szerintem hasznos kis oldal.

A történet egy 40-es éveiben járó nőről szól, aki a második esküvőjére készül. Minél inkább közeledik a nagy nap, Becca annál bizonytalanabb benne, hogy jó döntéseket hozott. Egyszer csak 1995-ben találja magát, az első házasságának napján. Lehetősége van megváltoztatni a múltját, és ezzel a jövőt, de vajon jó ötlet ez?

Szerintem nem ez a világ legkomplikáltabb, legizgalmasabb sorozata, de feltesz nekünk olyan kérdéseket, amiken már mi magunk is elgondolkodhattunk. Mi az, amin változtatnánk a múltunkban, ha lenne rá esélyünk? Valóban érdemes vájkálni a múltban, és miért nem koncentrálunk a jövőre? El tudom képzelni, hogy a végén valami olyan következtetést vonatunk majd le, hogy a múlt csak múlt, nézzünk inkább előre, de a következő részektől azért még várom, hogy felmutasson valami mást, mert ezt már ezer meg egy másik könyv, film, sorozat elővette már, és gondosan megcsócsálta.

De ha őszinte akarok lenni, van egy olyan érzésem, hogy nem várhatok sokat a Hindsighttól, pontosan a fentiek miatt.

Egészen otthon éreztem magam attól a perctől fogva, hogy Becca visszautazott a múltba (azért megjegyezném, hogy a zenét nem sikerült eltalálni annál a jelenetnél), hiszen ott volt a Carrie naplója, ami ebben a kategóriában hasonló hangulatot hozott és a szeretett filmjeim, a Spinédzserek és a The Breakfast Club (Nulladik óra). Ezért én eléggé hamar belerázódtam ebbe a látványba, ellenben a sci-fikkel, amiket eddig néztem. A ruhákat imádtam, ilyenkor azért mindig előjön belőlem a lányos énem, aki csak les, hogy "aha, az a szoknya jöhetne nekem is, és az a kertésznadrág, uramisten", úgyhogy lányok, ha szeretitek a divatot, ajánlanám ezeket a régebbi sorikat és filmeket. Ha én imádom, ti még jobban fogjátok.

A szereplők is igazán érdekesnek bizonyultak, főleg Becca, aki egy reális, okos nő, mégis van benne kedvesség, és egy kis szenvedély és gyerekesség, kicsit magamat ismertem fel benne, mikor kihallgatta az anyját és az unokatestvérét. És persze ott van Lolly, aki csacsog, szeszélyes, vicces, és folyton elkalandozik. Igazán szeretnék magam mellé egy ilyen barátot. Mondjuk kicsit mintha ráállt volna valami szerre, de nem baj.

Becca anyja kicsit negatívabb szereplőnek érződött a rész első felében, de meg lehetett érteni a motivációját, az időutazás után pedig kifejezetten  szimpatikus lett az anya szerepben. Valahogy ugyanezt éreztem a család többi tagjánál is, ami biztosan fel fog még vetni valami bonyodalmat.

Próbálok mindenféle elvárás nélkül nekiesni a sorozat többi részének (amint sikerül felkutatnom a második részt). Az, hogy egy évados, elég kétes érzést kelt bennem; egyfelől, egy sorozatot mégiscsak azért néz az ember, hogy hosszabb ideig élvezhesse, ráadásul ez arra utal, hogy elkaszálták, vagyis benne van, hogy sokaknak nem tetszett, vagy hogy netalántán függővég lesz a vége; másrészt legalább nem esik majd bele abba a hibába, amelybe már oly sok másik sorozat beleesett: nem fognak a pénzszag után menni újabb és újabb évadokat berendelve.

A Hindsightot ajánlanám minden lányos lánynak és nőnek, akik könnyed szórakozásra vágynak.

Ha láttátok már, nektek hogy tetszett?