2020. február 23.

VÉGIGNÉZTEM: THE WITCHER 1. ÉVAD

2019 vége és 2020 eleje hangos volt a sorozat-imádók körében a The Witchertől, vagyis a Vajáktól. Nagyon úgy tűnt, ez lesz a következő széria, ami betöltheti a Trónok Harca után maradt hatalmi űrt a piacon, tekintve, hogy a történet először könyv formájában, majd videójátékként zsebelte a rajongók be hadait. A történet ráadásul a Trónok Harcához hasonlóan egy középkori világban játszódik, amiben a fantasy elemek nagy szerepet kapnak.
A Vaják a megjelenése után eléggé megosztotta a kritikusokat és a rajongókat. Míg előbbi csoport alacsonyan értékelte a sorozatot, a rajongók valóban megtalálták az "új Trónok Harcát". Én a fanok pozitív visszajelzései miatt voltam nagyon kíváncsi erre az újdonságra, na meg a fantasy műfaja különösen kedves a szívemnek és a Trónok Harcát is imádtam. Úgy gondoltam tehát, ez egy nagyon ígéretes sorozat.
Az első évad bennem is elég ambivalens érzéseket keltett. A továbbiakban spoiler-mentesen írok a véleményemről.


A Witcher (a posztban inkább az angol címet fogom használni, mert angolul néztem végig az évadot) főszereplője Ríviai Geralt, a rossz megítélésű szörnyvadász (vaják), akinek a kalandjait követhetjük végig ebben az emberekkel, mágusokkal, szörnyekkel, tündékkel és királyokkal/királynőkkel teli világban. A cselekmény három szálon fut, melyek időben nem egyszerre zajlanak. Talán nem is árulnék el többet, mert úgy érzem ez a sorozat nagyban megköveteli a nézőktől, hogy maguk jöjjenek rá a dolgokra.
Én magam is úgy vágtam bele a kalandba, hogy nem olvastam a könyveket, nem játszottam a játékkal, még a trailert sem láttam, egyszerűen csak benne volt a köztudatban a The Witcher cím, és egy-két kép és jó értékelés alapján estem neki.
Rossz döntés volt.

Az első hat rész után írtam magamnak egy jegyzetet, hogy milyen pontokat szeretnék érinteni ebben a posztban, és mindegyik egytől-egyig negatív volt. Ahogy megfogalmazódott bennem, mi minden zavart ezek alatt a részek alatt, úgy éreztem, semmi kedvem megnézni a maradék két részt, és továbbra is csak fél füllel-fél szemmel nézni a sorozatot, mert annyira nem kötött le. A problémáim az alábbiak voltak:
1.) Egy fantasy mű alapja a jól felépített világ. A műfaj szerelmesei általában azért vannak oda meg vissza a fantasyért, mert el lehet veszni benne. Egy másik világ, ami hasonló a miénkhez, mégis sokkal varázslatosabb, sokkal érdekesebb, miközben veszélyes is és nagyban romantizált. (Gondolok itt arra, hogy sok ilyen történet a középkorban játszódik, ami az egyik legsötétebb korszak a történelemben, rossz életszínvonallal, higiéniátlan környezettel, sok betegséggel és kegyetlen emberrel, mégis szívesen élnénk ott, mert nem mutatják be rossznak ezt a helyzetet.) Ahhoz, hogy el lehessen veszni benne és megteremtse a saját légkörét, részletesnek, jól átgondoltnak, logikusnak kell lennie, a befogadót be kell lassanként vezetni a dolgok működésébe, hogy megismerje a kitalált elemeket és értse, hogy hogyan működnek, mik a szabályok. Ezért olyan hihetetlenül különleges például a Gyűrűk ura, aminek Tolkien kitalált egy nyelvet is, saját nyelvtani szabályokkal. Ha ez nem az alaposság magasfoka, akkor nem tudom, mi lehet az. Vagy ott van a Trónok Harca, amiben a politika olyan következetes, hogy nem merülhet fel a nézőben/olvasóban, hogy "mindez csak kitaláció", de a földrajz is úgy működik a TH-ban (például éghajlati különbségek északon, délen, keleten), hogy ha nem is figyelsz fel rá, tudat alatt azt az érzetet kelti, hogy az a való világ is lehetne, hogy a mi történelmünk egy alternatív változatával állunk szemben. És a geopolitika!
A The Witcher ennek ellenére következetlen, nem érthetőek a világ szabályai, az egyes lényekről semmit nem tudunk meg, az eredetükről, a képességeikről, nem tudni hol járunk a világban, csak ilyen-olyan városnevek meg királyságok vannak, de mindegyik mintha egy kupacon lenne, mert az éghajlat sem nagyon változik, vagy ha változik, akkor két lépés és a hóból a dzsungelben vagyunk. A különböző királyságok öltözködése, építészete egyforma, a kultúráról csak következtetéseink lehetnek. A kis információmorzsákat is úgy kell összecsipegetni ebből a nyolc részből, hogy az ember megértsen legalább egy kis apróságot. Az egyik részben például egy-két másodperc erejéig feltűnik egy térkép, és én arra úgy vetettem rá magam, mint aki tényleg több részen keresztül éhezett. És úgy kellett megállítanom és visszatekernem, hogy mit is láttam. Mi volt odaírva? Hol van az a hely, amiről beszélnek? (De csak egy egyszerű elem, amin máig gondolkozom, mert nem magyarázta meg senki: Mit iszik Geralt, amitől erősebb lesz? Attól a cucctól lesz fekete a szeme vagy az mitől alakul ki? Egyáltalán honnan veszi ezt a löttyöt? Egy mágustól?)


2.) Ehhez hozzátársult az elsiettetett történetvezetés. Megismerünk egy szereplőt a rész elején, kap egy szerelmi szálat, de hopp! A rész végére halott. A romantikus kapcsolatok egy alkalommal, de tényleg, egyetlen alkalommal sincsenek megindokolva, felépítve, alátámasztva, ennél fogva érzelmileg a nézőből sem vált ki semmit. Legalábbis belőlem nem hozott ki semmit.
3.) Értelemszerűen tehát a karakterekhez, úgy ahogy a szerelmi románcaikhoz sem kötött semmi, egyikük sem keltett empátiát, mert keveset tudtam róluk, de mire meg is ismertem őket, a legkisebb érdeklődésemet is elvesztettem irántuk. Inkább idegesítők voltak (különösen Yennefer). Sokaknak máig nem tudom a nevét, sokak nevének úgy kellett utánanéznem, mert egyes véleményező nézők emlegették őket a hozzászólásaikban. Aztán, a jellemfejlődés az egy nem létező fogalom, a szereplőknek nincs érthető motivációjuk, céljuk az életben (khm… Geralt, aki csak kóborol részeken át).
4.) A párbeszédek szappanoperába illők.
5.) A látványvilág... lehetett volna jobb is. Értem én, hogy a CGI költséges és időigényes, de szerintem egy ilyen sorozatnál, ami a gamereket is vonzza a videójáték miatt, nem elhanyagolható szempont, hogy a fantasztikus elemek igényesen nézzenek ki. Én úgy vettem észre, hogy ezt még a rajongók is kritizálták.
6.) Valahol, talán a könyvvel kapcsolatban olvastam, hogy egyébként a történet alapjait a lengyel/szláv mitológia adja. Ez pedig egy olyan elem, ami nagyon érdekes lett volna, ha egy kicsit ki van fejtve, hiszen ezzel nem sok mű foglalkozik. A görög és a skandináv mitológia például benne van a köztudatban, de én nem is tudtam, hogy a szlávoknak is van külön mitológiájuk.


Mivel tudtam, hogy posztot szeretnék írni az első évadról, nem kaszálhattam el az utolsó két rész megnézése előtt a Witchert. De nagyon kedvetlenül kezdtem neki a hetediknek, ezért is ért váratlanul, hogy jobban élveztem ezt az utolsó két részt, mint az előzőket együttvéve. Lehet, hogy azért, mert a kis jegyzetembe kiírtam az összes negatív érzést, ami bennem volt; lehet, hogy azért, mert kezdtek összeállni a cselekményszálak; vagy mert annyi véleményt olvastam és annyit kutattam a sorozattal kapcsolatban, hogy végre ismertem a főbb szereplők nevét és az idővonalat. De mindez csak tipp, megindokolni nem tudnám, miért éreztem úgy, ahogy, hiszen a fentebb felsorolt hibák ugyanúgy ott lebegtek, nem javultak.
Ismerve az egész évad történetét még egy negatívumként az időbeli ugrásokat szeretném megemlíteni. Jobban lehetett volna őket szemléltetni színvilággal, évszám kiírásával, vagy akármivel. Dramaturgiailag is jobban össze lehetett volna fésülni az egészet, vagy jobb sorrendet találni, hogy az újonnan a világba csöppenő nézők jobban megértsék, mi zajlik. Vagy ha ez ekkora falat volt a készítőknek (márpedig az volt), akkor egyszerűen át kellett volna írniuk lineáris cselekményűre. (Tudom, hogy a könyv is össze-vissza ugrál időben, de lehet, hogy pont ebben az esetben nem kellett volna az eredeti műre támaszkodni.)
Összességében nézve nem állok teljesen negatívan a sorozathoz, voltak pillanatok, amiket nagyon élveztem, és jó volt agyalni a kusza cselekményszálon. Kökörcsin/Jaskier például egy színfolt volt néha a humorával, és a zenék is nagyon tetszettek. Elképzelhetőnek tartom, hogy akik ismerték már a történetet a könyvön és/vagy a játékon keresztül, azok élvezték, ahogy azt is el tudom képzelni, hogy a második évad fényévekkel jobb lesz ennél. Viszont sokat gondolkoztam rajta, hogy ha az kijön, nézni fogom-e, de arra jutottam, hogy inkább a játékba kóstolnék még bele, és a sorozatot inkább meghagyom másnak, hogy szeresse.
Úgy gondolom, a sorozat jó lehetőség lett volna arra, hogy új rajongókat szerezzenek a könyvnek és a játéknak, miközben be is mutatják a szláv mitológia legalább egy kis részét. Ez nem nagyon sikerült, és emiatt szomorú vagyok.


Ti láttátok a The Witchert? Mit gondoltok a könyvről, a játékról és a sorozatról? Szerintetek folytassam majd a második évaddal? 

2 megjegyzés:

  1. Bár nem játszottam a játékkal, és nem olvastam a könyveket (viszont ez lehet, hogy a vészhelyzet-szünetben megtörténik), sokat hallottam a Witcherről, így talán leheletnyivel több tudással álltam neki a sorozatnak, mint te, és azt kell mondjam, egyetértek. Nekem hetekbe telt végignézni, de a "majd jobb lesz" reményében csak-csak elértem a végéig. És sajna nem lett jobb. Az a baj, hogy én nagyon szerettem volna élvezni, és voltak benne mozzanatok, amiket imádtam, és ez csak még inkább feldühített, mert olyan jó lehetett volna, erre olyan semmilyen lett.

    Ami engem igazán bosszantott, az a címszereplő passzivitása a sorozat végéig. Eleve Cavill miatt álltam neki a sorozatnak, erre őt untam benne a legjobban. Ciri szimpatikusnak tűnik, de őt is eluntam sajnos, Yennefert kifejezetten kedveltem, ő inkább tűnt főszereplő-anyagnak, mint Geralt, és az ő háttérsztoriját legalább kibontották - de sajnos még ezt is kicsit keveselltem.
    Jaskier... édesszivem, na, őt nagyon megkedveltem, és részben azért, mert egy egyszerű emberről van szó, akivel könnyebb azonosulni egy mágikus lények járta világban. Az ő háttérsztoriját egyáltalán nem kaptuk meg, viszont akadtak olyan megnyilvánulásai, amikre egyből felkaptam a fejem (pl. bárd létére műveltnek tűnik, mert noha fals tudást halmozott fel, de általa legalább kaptunk valami információt egyes helyszínekről, és ha jól rémlik, ő volt az egyetlen nem-tünde, aki egyáltalán megszólalt tündéül). Sokan comic relief-ként tekintenek rá, és valóban helytállt ebben a szerepben, de szerintem sokkal több ő ennél, elvégre nagyobb kulcsfigura még Geraltnál is! Gyakorlatilag ő a rezonőr, és lássuk be, minden, amibe Geralt belekeveredett, azt Kökörcsinnek köszönheti, nélküle most is csak faluról falura járna szörnyeket gyilkolászni, és nem történne vele semmi regénylapokra és képernyőre méltó. És itt kanyarodnék vissza a főhősünk passzív jelenlétére: az eseményeket nem ő generálta, ő csak sodródott az árral, és ez engem kifejezetten bosszantott.

    Én is szkeptikus vagyok a második évaddal kapcsolatban, de szerintem a könyveknek érdemes lehet adni egy esélyt. :)
    (És bocsi, hogy csak így nekiálltam itt a kommentszekcióban karaktereket elemezgetni, de az író-énem feltámadott...)

    xx Jolt

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon is örülök, hogy elkezdted boncolgatni a karaktereket, mert számomra is rávilágítottál egy-két olyan dologra, ami nekem nem jutott eszembe. Egyetértek mindennel, amit leírtál, Geralt szörnyen passzív volt, Kökörcsin és a többiek mozgatták csak. Kökörcsin nagyon cuki volt, bár tényleg belőle is többet lehetett volna kihozni.
      Hát sajnálom, hogy neked sem azt az élményt adta, amit vártál, reméljük, a 2. évad jobb lesz! :)
      Köszönöm a kommented, további szép napot!

      Törlés

Üzemeltető: Blogger.
emerge © , All Rights Reserved. BLOG DESIGN BY Sadaf F K.