2019. március 14.

Láthatáron


Sziasztok, kedves olvasók!

Kicsit rendhagyó így indítani egy posztot, hiszen a blog közel három éves (jézusom) fennállása alatt soha nem köszöntem nektek. Végső soron ez olyan, mint egy irodalom esszé, a "dialógust" pedig meghagyom a Facebook-os felületnek, és a kommentszekciónak. Ma azonban inkább beszélgetni szeretnék veletek, és várok egy kis aktivitást a részetekről, hiszen akármennyire is szeretem hallani és hallatni a hangom, és magamról beszélni, ha nincs visszajelzés, könnyen unalmassá válhat az egész.
Mielőtt azonban túlságosan elkanyarodnék az eredeti témától a blogok hanyatlása felé, el is mondanám nektek, miről olvashattok ma, ha szeretnétek velem tartani.
Eltűntem. Nagyon sok oka volt ennek: ihlet- és motivációhiány, a sok program összesűrűsödése, a nyelvvizsga, a laptopom halála, a választott faktjaim, magánéleti gondok, a diákmunka és az emberek körülöttem mind-mind tettek ahhoz, hogy ezt a hobbimat, amit már hat éve (JÉZUSOM) űzök, egy időre olyan szinten hanyagoljam, hogy hetekig eszembe se jusson. Nem kommenteltem a kedvenc bloggereim bejegyzéseihez, nem figyeltem a Facebook-os csoportokat, szóval nem is tudom... van itt még valaki? Azonban időnként rám tört az érzés, hogy hiányzik a mindennapjaimból valami, ami egy kis mentális színt vitt a monotonná váló tevékenységek mellé. Hiányzott, hogy törjem magam azért, hogy olyat írjak, amit szeretni fogtok, hogy minden héten más téma miatt koptassam a billentyűzetet, hogy az iskolai vázlataimon kívül mással is oldalakat töltsek meg.
De nem panaszkodom, mert mindezek a dolgok, amik az utóbbi pár hónapban történtek azt jelentik, hogy zajlott az élet. És ha ez nem így lenne, ha mindenre lenne időm és energiám, még arra is, hogy csak feküdjek az ágyban egy bögre teával, és bámuljam a szemközti falat, mert miért ne, akkor szomorúbb lennék. Mert milyen élet az, amiben nincs spontaneitás, váratlan gondok és apró örömök, amiben nincsenek fentek és lentek? Lehet, hogy az adott pillanatot úgy éljük meg, mint valami pofont az élettől, hiszen "az a hülye tanár már megint nekem pofázik, holnap két tz-t írok, anya megkért, hogy takarítsam ki a házat, de közben szétmegy a fejem, és minden, amit szeretnék, az a sorozatom legújabb része", de ezt az időszakot mindig egy jobb követi, sőt akár közben is felfedezhetünk olyan perceket, órákat, amikor nem a szenvedés és a panaszkodás a létezésünk központi eleme, hanem a kávé íze, amit egy hosszú nap után megiszunk, vagy egy új tapasztalat, egy új ember, akivel találkozunk.
Nagyon szeretnék az elmúlt pár hónap eseményeiről írni nektek, de nem tudom, mennyi aktualitása lesz, mire odakerülök, hogy mindent sorra vegyek, mert tényleg sok mondanivaló gyülemlett fel bennem. Úgyhogy itt kapcsolódhatnátok be ti is a kérdéseitekkel felém. Nem hinném, hogy ebből egy ilyen Q&A fog kipattani, mert annak egyszerűen nem látom értelmét, de ha szeretnétek valamit tudni, legyen akár az, hogy mi történt a laptopommal, hogy telt a Valentin-napom (, ami kicsit random, nem tudom, miért jutott eszembe, mert aznap szerintem semmit nem csináltam), vagy hogy mikor lesz legközelebb sorozatkritika, és mi lesz az, hát kérdezzetek! Még nem történt olyan, hogy valakinek ne válaszoltam volna.

Addig is itt hagyom nektek az én kérdéseimet, és miközben várom, hogy a beszélgetés beinduljon, nekilátok írni nektek valamit.

Hol jártok az élet hullámvasútján, fent vagy lent? Meséljetek a tegnapotokról, a mai napotokról, esetleg a jövőbeli terveitekről! Mit fogtok csinálni a hosszú hétvégén?
Mit gondoltok a blogok életéről, el fognak tűnni? Milyen aktív blogokat követtek, amiket szívesen ajánlanátok?
Milyen sorozatot néztek? (Várjátok a Trónok harcát?)
Milyen zenét hallgattok mostanában? Képzeljétek, március 9-én Troye Sivan koncerten jártam Bécsben (a kedvenc énekesem evör, ha nem tudnátok), és Máriám, ISTENI volt!
Olvastok jelenleg valamit? Jártatok valamerre, amerre még sosem?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Üzemeltető: Blogger.
emerge © , All Rights Reserved. BLOG DESIGN BY Sadaf F K.